Santtu-Matias Rouvali finn karmester nemzetének egyik legikonikusabb és legfontosabb zeneművét, Sibelius csodálatos, kozmikus ötödik szimfóniáját adja elő április 16-án a világhírű Philharmonia Orchestra élén a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek keretében rendezett hangversenyen.
A szimfónia előtt Beethoven Leonóra-nyitánya, illetve Bartók fiatalkori hegedűversenye is felcsendül a Müpában. A nyitány a sötétségből a fénybe, a mélyből a magasba vezet, a szecessziósan dekadens fiatalkori Bartók-versenymű pedig egy szerelmes fiatal érzelmeit tükrözi, aki először rajongva, reménykedve imádja választottját, majd átadja magát a keserű csalódottságnak. A hegedűverseny szólistája Baráti Kristóf lesz.
Sibelius 5. szimfóniájának – és talán a zeneszerző egész életművének – egyik leghíresebb részlete a harmadik tételben felcsendülő hattyúmotívum. A finn zeneszerző egy tóparti séta során tizenhat hattyút látott felröppenni.
„Életem egyik nagy élménye! Istenem, milyen szép”
– írta a naplójába, és rögtön lejegyzett egy dallamot, amelyet a madarak repülése inspirált. Ez az egyszerű, mégis monumentális melódia szólal meg csellókon és kürtökön az ötödik szimfónia fináléjában. A fenséges természeti jelenséget idéző, megindító, mitologikus erejű zene Sir Donald Tovey brit zenetudós szerint arra is emlékeztet, amikor Thor meglendíti a kalapácsát.
Az 5. szimfónia állami megrendelésre készült 1915-ben, Sibelius 50. születésnapja alkalmából. A zeneszerzőt negyedik szimfóniájának befejezése után szinte azonnal, már 1912 tavaszától kezdve foglalkoztatni kezdte ötödik szimfóniájának gondolata, majd a háború kitörése után, 1914-től egyre intenzívebben készült új művének komponálására. Röviddel az első világháború kitörése után így írt egy barátjának:
„A nyomorúság újabb mélysége. De már megpillantottam a hegyet, amelyet meg fogok mászni (…) Isten egy pillanatra kinyitja kapuit, és zenekara az ötödik szimfóniát játssza.”
Pár héttel később, októberben pedig a következőket jegyezte le naplójába:
„Süt az őszi nap. A természet a búcsú színeiben pompázik. Szomorúan énekel a szívem – az árnyékok egyre hosszabbodnak. Az ötödik szimfóniám Adagiója? Hogy én, szegény szerencsétlen létemre ilyen gazdag pillanatokat élhetek át!”
Az 5. szimfónia ősbemutatójára 1915. december 8-án került sor, épp a zeneszerző születésnapján, amelyet nemzeti ünneppé nyilvánítottak. A premiert hatalmas ováció fogadta, a koncert előtt órákon át érkeztek a különféle delegációk a zeneszerző köszöntésére, utána pedig napokig tartott az ünneplés. Ma már hihetetlen elképzelni, hogy ekkora nemzeti ügy legyen egy zeneszerző születésnapja és egy új szimfónia bemutatása, ráadásul az érzelmeiket igen visszafogottan kimutató finnekről sem gondolnánk, hogy tombolva ünnepelnének egy zeneszerzőt és a művét, de úgy látszik, 1915-ben még ilyen időket éltek.
Sibelius világokat megmozgató szimfóniája katartikus erejű, mély és reménykeltő mű. Miközben a hattyúk vonulását hallgatjuk, nagyon kicsinek érezzük magunkat a végtelen világegyetem részeként, ez azonban különleges módon megnyugtató érzés. Panteisztikus reményt ad és megnyugtat: nem vagyunk egyedül, az isteni és magasztos természet körülölel és vigaszt nyújt.
Sibelius művészetének egyik legnagyobb szakértője, Erik Tawaststjerna 1978-ban így beszélt erről az érzésről:
„Amikor a tévében az első holdsétát néztem, az 5. szimfónia járt a fejemben. Később megtudtam, hogy a BBC épp ezt a darabot használta zenei aláfestésként a holdraszálláshoz. És innentől a képzeletbeli utazásaim időben és térben is egyre távolabbra nyúltak: a bolygók születéséig és pusztulásáig, a távoli galaxisok ragyogásáig.”
A Müpában rendezett koncerten a finn zene avatott tolmácsolója, a világ legrangosabb koncerttermeiben gyakran fellépő Santtu-Matias Rouvali interpretációjában hallgathatjuk meg ezt a sodró erejű, gyönyörű szimfóniát.
Ezt az írást gyerekeim édesapjának, Richard Brashernek ajánlom, aki szinte minden hosszabb családi autóút alkalmával feltette Sibelius 5. szimfóniáját, és a hattyúk röptét és a finn tavak képét megidézve örökre elkötelezte gyerekeinket a zene szeretete és értő hallgatása iránt.
