Egészen mitikus, szakrális világba kalauzol minket az egyiptomi Mazaher együttes előadása, amely a Budapest Ritmo fesztivál nyitókoncertje lesz. Az eseménysorozat hangsúlyosan épít az ősi zenékből építkező műfajokra, így bizonyosan nem okoz csalódást ez a program azoknak, akik vonzódnak az egészen a kezdetekig visszanyúló dallamokhoz és nyitottak a megszokottól teljesen eltérő harmóniák világa felé.
A Mazaher szó jelentése után keresgélve ezt találom: „Mazaher is orange blossom water from Lebanon and Syria”. Kicsit meg is lepődöm, amikor elkezdek kutakodni a koncert leírásában szereplő zaar (máshol: zar, zár) műfaja iránt.
Egyes oldalakon kifejezetten táncról, máshol csak zenéről van szó, míg rá nem lelek a valódi jelentésre, miszerint a zar egy transz-állapotban végzett ősi, de tulajdonképpen ma is alkalmazott szertartás elnevezése. Csak hogy megalapozzam a hangulatot, hallgassuk meg a Mazaher zenéjéből ezt az ízelítőt, hogy elképzeljük, milyen hangulat vár minket a koncerten:
A dobok ismétlődő ritmusa, az ősi szövegek és énekek segítenek ebbe a különös föld és ég közti állapotba juttatni azt, akiért ezt a szertartást végzik. Miért történik mindez?
Az ősi, egyiptomi hitvilág szerint a szellemek, dzsinnek köztünk élnek, időnként elszabadulnak és megszállnak egy-egy személyt, aki megbetegszik ettől. Az ő gyógyulásáért végzik a hagyományos szertartást, melyet az iszlám tulajdonképpen már betiltott, mégis tovább él a közösségekben.
Mielőtt még simán ördögűzésnek titulálnánk, egy helyen azt olvastam róla, hogy tudásátadásra is szolgál. Nagyon érdekes, hogy nagy részben nők végzik kevés számú férfi részvételével, és az egész rituálé vezetője is mindig egy nő. A Mazaher tagjai megjelenítik magát a rituálét is, így a közönség ebbe is bepillantást nyerhet.
Ritka alkalom ez, mert az együttes tagjait a zar utolsó előadóiként tartják számon, úgy tűnik, a fiatalabb generációt őshazájában is nehezebb már bevonni ezekbe az előadásokba. Szerencsére az állatok levágását ma már nem végzik, de egy időben ez is része volt a rituálénak. Úgy tartják, hogy a zar kelet-afrikai eredetű, és bár leginkább Egyiptomban virágzott, maga a rituális gyakorlat egészen az Arab-félszigetig és Perzsiáig ismert volt.
A dobokat lassú ritmusokból indítják az egyre hevesebb ütemekig, ahogyan a megszállott nő is egyre ritmusosabban mozog ösztönei irányítása által a zenére. Tudományos kutatások támasztják alá, hogy az azonos hangszeres ritmusok, ezek közül is kifejezetten a dobok hangja hozzájárul ennek a különleges állapotnak az eléréséhez. A rituális zenék kutatói ebben azonosságot véltek felidézni a teljesen különböző kultúrák között is, a ritmusok monoton ismétlődése jellemzik őket. Valahogy így:
Ma már egy modernizáltabb, a félelmet vagy elrettentést keltő elemektől megtisztított formáját láthatjuk a színpadon az ősi rituálénak. A zar területét is elérte némiképp a modernizáció folyamata, de a műfaj szakértői szerint a lényegi elemeit így is őrzi. A Mazaher tagjai a dobokon kívül különleges, húros hangszeren is játszanak.
Nem csupán a koncerten, de már azt megelőzően is különleges élményekben lehet része a hallgatóságnak, ugyanis workshopot is tart az együttes, így mélyebb bepillantást nyerhetünk ebbe a különleges világba. Előttük fellép egy társulat, a Saïd Tichiti által alapított Tariqa, mely Marokkóból hozza el a gnawa elnevezésű, szintén ősi transzzenei formát, amelyet „a világ legrégebbi, 4000 éves rock’n’rolljának” is neveznek.
