Két huszadik századi óriás felfokozott érzelmi világú táncműve keretezi egy világhírű kortárs szerző alkotását Szemjon Bicskov és a Cseh Filharmonikus Zenekar március végi hangversenyén a Müpában.
Bartók egyik legnépszerűbb, legtöbbet előadott darabja, A csodálatos mandarin mindig hatalmas hatást tesz a befogadóra, és számos értelmezési lehetőséget vet fel. A történet a felszínen brutális lélektani krimi, második, mélyebben húzódó rétege azonban az elidegenedett nagyvárosi ember, az emberi lélek, a függőség, erőszak, illetve a szerelem megváltó erejének története. Ahogy bemutatójakor és azóta eltelt évtizedekben, ma is aktuális téma.
Bartók maga figyelt fel Lengyel Menyhért írására, és rögtön elhatározta, hogy zenét szerez hozzá. Így írt feleségének még 1918-ban:
„Pokoli muzsika lesz, ha sikerül, az eleje… rettenetes zsivaj, csörömpölés, csörtetés, tülkölés; egy világváros utcai forgatagából vezetem be a hallgatót az apache-tanyára.”
A zeneszerző – akinek saját művei közt deklaráltan a kedvence volt – így beszélt róla:
„Egy apacstanyán három apacs kényszerít egy fiatal leányt, hogy csábítson fel férfiakat magához, akiket ők aztán kirabolnak. Az első egy szegény legény, a második sem különb, de a harmadik egy gazdag kínai. A fogás jó, a leány tánccal mulattatja, és a mandarinban felébred a vágy, a szerelem hevesen fellobban benne, de a leány irtózik tőle. Az apacsok megtámadják, kifosztják, a dunyhába fojtják, karddal szúrják keresztül, majd felakasztják, mindhiába, a mandarinnal nem bírnak, szerelmes és vágyakozó szemekkel néz a leányra. Az asszonyi invenció segít, a leány eleget tesz a mandarin kívánságának, mire az holtan, élettelenül terül el.”
A Mandarin fogadtatása saját korában negatív volt. 1926-os kölni ősbemutatója után kritikusai nem csak zenei világát tartották elfogadhatatlannak, de erkölcstelen alkotásnak is nyilvánították, és a város polgármestere, Konrad Adenauer azonnal be is tiltotta. Első magyarországi előadására csak 1945-ben kerülhetett sor, és akkor is csak módosított szövegkönyvvel. Hiába próbálták már korábban is színre vinni, a döntéshozók botrányosnak tartották, és nem engedélyezték. Utána viszont – 1949-től immár az eredeti, cenzúrázatlan történettel – újra és újra elővették, az Operaház műsorán is rendszeresen repertoárra került különböző koreográfiákkal, és a hangversenytermekben napjainkban is gyakran jelenik meg félig szcenírozott vagy koncertszerű verzióban. Március 31-én a Müpában meghallgathatjuk, hogyan értelmezi és helyezi mai kontextusba Szemjon Bicskov, orosz származású karmester egy cseh zenekar élén ezt a felkavaró, elgondolkodtató darabot.
A csodálatos mandarint Thierry Escaich kortárs francia orgonista-zeneszerző Études symphoniques című művének magyarországi bemutatója követi. Escaicht a világ legnagyobbjai bízzák meg új zeneművek: kamarazenei alkotások, színpadi művek, versenyművek, szimfonikus és kamarazenekari darabok komponálásával: írt már balettet a New York-i Balett-társulat felkérésére, a Louvre számára, illetve filmekhez, és olyan zenekarok adták elő alkotásait, mint a Philadelphia Orchestra, a Berlini Konzerthaus Zenekara, a Mariinszkij Színház Zenekara vagy az Orchestre de Paris. A budapesti koncerten előadott zongoradarabjának szólistája a koreai születésű, Berlinben élő briliáns zongoraművész, Cso Szongdzsin (Seong-Jin Cho) lesz.
Az est második felében szintén egy huszadik századi táncmű koncertszerű előadását hallgathatja meg a közönség. Stravinsky Petruskáját az 1911-es párizsi bemutatón – a Mandarinnal ellentétben – tomboló siker fogadta. Petruska a számos európai bábszínházi kultúrában megjelenő karakter – Angliában Punch, Franciaországban Polichinelle, Olaszországban, Németországban Kasperle – orosz verziója. Stravinsky balettje Petruska szerelmének, féltékenységének és bukásának történetét meséli el: Petruska a Balerinába szerelmes, de a nő a Mórt választja. A féltékeny Petruska párbajra hívja a Mórt, aki megöli Petruskát. Petruska szelleme azonban feltámad, de a Sarlatánnal való hatalmas párbaja véglegesen halálához vezet. Bartók művéhez hasonlóan Stravinsky alkotása is felzaklató, gondolatébresztő alkotás, amely négy jelenetben mesél a szerelemről, harcról, erőszakról, és halálról – azaz az emberi lét tragédiájáról.
A március 31-i koncertet elsősorban azoknak ajánljuk, akik egy tavaszi estén ezúttal nem annyira lágy, simogató zenei élményekre, hanem elgondolkodtató, filozofikus, hosszan velük maradó műalkotásokra vágynak.
