A Teremtés című oratóriumának megírása után Joseph Haydn mintegy három évig írta következő művét, az Évszakokat, amelyet a szövege miatt a szentimentális német idill-oratóriumok közé sorolnak. A mű kivételességét tovább hangsúlyozza, hogy a Müpa ezúttal újévi koncertjének műsorára tűzi a darabot, és vállaltan a fiatal generációt, a 12-16 éves korosztályt célozza meg, és részletek előadására vállalkozik a szerző egyetlen olyan oratóriumából, amely nem sorolható a vallásos témájúak közé.
Fischer Ádám karmester lassan épp egy éve nyilatkozott róla a kulturális sajtóban:
„…néha-néha az Évszakokkal is kezdeni lehetne egy évet, és én túlságosan szeretem az Évszakokat ahhoz, hogy egy ilyen ötletre kapásból nemet mondjak. De konkrét formát ez még nem öltött, a Müpában továbbra is A teremtés az esztendő nyitánya. Az Évszakokból bármikor erőteljes előadásokat hozhatnánk létre. Haydn, ha nem is tudta, amellett érvel a zenével, hogy őrizzük meg a négy évszakot…”
Úgy tűnik, egykori elképzelése most valósággá válhat immár hagyományosan a Müpa színpadán. Az európai zenetörténet egyik legjelentősebb alkotásaként is titulált zenei mű László Ferenc zenekritikus szerint:
„Csacska szövegre komponált csoda ez az oratórium, ahol a békakuruttyolástól a hopszasszáig, fonástól a fára mászásig mindent hallani, ami csak a földműves népesség teljes évkörében így-úgy felbukkanhatott egykoron. Géniusz kellett hozzá, hogy mindez kétszáz év múltán se hasson megmosolyogtatóan, és kongeniális előadók szükségeltetnek ahhoz, hogy a mégoly cinikus és a természettől eltávolodott hallgató is átélje a jámbor és derűs életszeretetnek ezt az öregkori, mégis gyermeki tisztaságú remekét.”
Úgy tűnik, az Évszakok előadásának évkezdő hagyománya messzire nyúlik vissza, a közönség ugyanis már 1900. január 8-án a fővárosi Vigadó Nagytermében is hallgathatta ezt a művet.
Azt, hogy magához a szerzőhöz mennyire állt közel ez a darab, azt jól tükrözi a Zeitung für die elegante Welt beszámolója, amelyet a mű 1801-es, bécsi bemutatója után jelentettek meg. Ebben így írnak:
„Haydn úr már a komponálás közben kijelentette, hogy a négy évszak helyett szívesebben dolgozott volna fel más témát, például az utolsó ítéletet vagy valami hasonlót.”
Valóban nem lehetett könnyű helyzetben a mester, ugyanis művének megírására a Teremtés óriási sikere után vállalkozott. Idilli zeneként szokás beszélni erről a zeneműről, mely a természet körforgását különböző zsánerképekkel kiegészülve mutatja be. Igazi téli időszakhoz illő darab, mely a tél komorságából indulva halad a reménykeltő tavasz és nyár felé, hogy az őszön is végigvonulva ismét a hűvös, borús télbe térjen vissza. Így cselekménye tulajdonképpen nincs, a természet képeit fejezi ki Haydn a zenével.
Simon, Lukács és Hanna, a tulajdonképpeni elbeszélők szerepeiben olyan kiváló művészeket láthatunk és hallgathatunk, mint Rácz Ritát, Megyesi Zoltánt és Sebestyén Miklóst, a Magyar Állami Operaház magánénekeseit. Az eredeti mű szerzője, Thompson 1726-ban nyomtatásban megjelent műve képezi az Évszakok szövegének az alapját. Ezt később Gottfried van Swieten, a Teremtés szövegírója dolgozta át némileg önkényesen, aki megtisztította azt a bölcseleti, történelmi vonatkozásoktól, és inkább a lírai hangnemre koncentrált.
Karl Giringer Haydn monográfiájában ezt írja:
„Haydn alkalmilag megütközött a szövegkönyv egyes részletein, és van Swietennek zenei zsánerképek beiktatására irányuló gyakori kívánságán. Ha ezt a „kacatot” „rátukmálta” is Haydn-re, a szövegíró mégis több dicséretet mint megrovást érdemel.”
A koncerten az a Düsseldorfi Szimfonikus Zenekar játssza Haydn csodálatos művét, melynek Fischer Ádám a zeneigazgatója, és amelynek tagjai mindig inspirálják őt a munkájában. A Magyar Rádió Énekkara mint hazánk legtöbbet foglalkoztatott oratóriumkórusa lép színpadra velük.
Az előadás közvetlen és érdekfeszítő magyarázatokkal szolgál majd a fiatalok számára, mely tovább erősíti Fischer Ádám folyamatosan megnyilvánuló szándékát arra vonatkozóan, hogy a fiatalokkal megismertesse és meg is szerettesse a komolyzenét.
