Diana Tishchenko és Fejérvári Zoltán mindig jó csapatot alkotnak, amikor összekerülnek egy-egy közös munkára a stúdióba vagy a színpadra. Diana ukrán, Zoltán magyar. Diana hegedűművész, Zoltán zongorista. Diana a Rising Stars programsorozat kiválasztottja, Zoltán pedig örömmel kíséri majd. A két zenészt a közelgő közös koncertjükről kérdeztem.
Diana, mint “Rising Star”, mesélnél egy kicsit arról, hogy kezdődött a karriered?
Diana Tishchenko: Nagyon hamar – az első versenyemen hétévesen vettem részt. Az első hegedűtanárom a nagynéném volt, aki profi hegedűművész. Aztán jött a többi verseny, sokat fejlődtem, mindig is jobb és jobb akartam lenni. Hosszú út áll mögöttem hullámhegyekkel és -völgyekkel, és rengeteg izgalmas felfedezéssel. És ez mindig is így lesz.
Amikor meghallottam, hogy az ECHO beválasztott a Rising Stars programba, természetesen nagyon nagy megtiszteltetésnek vettem. De az is igaz, hogy a karrierépítés csak egy dolog, jó zenésznek lenni meg egy másik.
Zoltán, te akinek már több tapasztalata van fellépőként és oktatóként, mit tanácsolsz a pályakezdő kollégáidnak a Rising Star programban?
Fejérvári Zoltán: Hallgassanak minél több zenét, járjanak minél többet színházba, kamarazenei koncertekre, kirándulni, valamint ne aggódjanak azon, van-e elég követőjük a különböző közösségi médiafelületeken.
Nem ez az első közös munkátok. Mondanátok pár szót az albumról, amelyet pár éve vettetek fel?
FZ: 2019-ben vettük fel a Warner Classicsnál. Diana egy rangos zenei verseny díjaként kapta ezt a lehetőséget. Vannak közös zenei mentoraink, ők ajánlottak neki engem. Azelőtt nem játszottunk együtt, de a lemez előtt szerencsére volt lehetőségünk több koncerten is előadni a leendő CD-énk programját. A lemezfelvétel így meglehetősen könnyen ment, a repertoár is nagyon élvezetes volt: Ravel, Enescu, Prokofjev.
DT: Igen, Wagner Ritán és Schiff Andráson keresztül ismertem meg Zoltánt Berlinben. Nagyon szomorú, hogy Rita, akitől olyan sok zenei inspirációt kaptam, immár nincs köztünk. Úgy örült, amikor hallotta, hogy együtt fogunk játszani Budapesten… és most már magát a koncertet sajnos nem hallhatja.
A fent említett albumot Párizsban vettük fel Zoltánnal, 2-3 nap alatt. Nagyon szeretem a repertoárját. Az összes rajta szereplő művésznek volt valami kapcsolata Párizshoz a XX. század elején. Még Prokofjev is, aki a Donyec-medencéből származik. Róla nevezték el a donecki repülőteret, amelyet 2014-ben a háborús zavargások idején leromboltak.
Visszatérve a közelgő koncertre: az is kedves emlék számomra, amikor Fischer Ivánnal és a Budapesti Fesztiválzenekarral játszottam májusban. Csodálatos volt.
Vagyis szeretsz magyarokkal játszani…
DT: Igen, és nagyon várom az újabb közös munkát Zoltánnal. Van a játékában valami különösen intelligens. Az egyik darab, amit a Rising Stars koncerten játszani fogunk, Beethoven Esz-dúr szonátája hegedűre és zongorára, op. 12, No. 3., az első, amit valaha közösen játszottunk. Azt is várom, hogy belevethessem magam a Bartók-rapszódia mélységeibe. Nagy csodálója vagyok Bartóknak, mindig kihívás játszani a műveit, és ezt a rapszódiát kevesen tűzik műsorra.
FZ: Diana és én jó pár közös hangversenyt adtunk az ECHO keretében. A programjaink meglehetősen változatosak voltak, Bachtól Schuberten át Gubaidulináig felöleltek megannyi stílust és korszakot, tehát igencsak különböztek a lemeztől.
A Rising Stars programban hagyomány, hogy egy kortárs zeneszerző teljesen új darabja is előadásra kerül a koncerteken. Mit hallhatunk most?
DT: A Box of Darkness with a Bird in Its Heart (kb. Doboz tele sötétséggel, egy madárral a szívében – a szerk.) a portugál Vasco Mendonça zeneműve. A járványhelyzet alatt dolgoztunk rajta online meetingeken. Egyedülálló darab, amely, mint minden kortárs alkotás, reflektál a jelen kihívásaira – ezt különösen szeretem benne. Színes, izgalmas, van benne tánc, madárdal és ostinato, de mindehhez a zeneszerző sötét alapszíneket használ.
Ha jól sejtem, Diana, neked most különösen nehéz időket kell megélned.
DT: Abszolút, az ukrajnai háború nagyon erősen hat a mentális állapotomra. Ugyan sok éve külföldön élek, nem zárhatom ki az életemből a folyamatos szorongást, amelyet a hazámban történő borzalmak miatt érzek. Sok minden történt: amellett, hogy mi zenészek folyamatosan adjuk a jótékonysági koncerteket, életemben először vettem részt önkéntes munkában, amikor például orvosi felszerelést kerestem a neten, és kapcsolatot próbáltam teremteni a segítők és a segítségre szorulók között.
A közösségi megmozdulásokból merítek erőt. Azt látom, hogy az egység, amit a kényszerhelyzet szült, nagy fegyvertény. A kulturális üzenetek, amelyeket például én közvetítek a zenémmel, elengedhetetlen jelentőségűek. Lelki táplálékot adnak, megmutatják a szellem erejét és vigaszt nyújtanak. Csak most novemberben két koncertet adok Németországban, egyet az ukrán nemzeti zenekarral, egyet pedig az ukrán ifjúsági zenekarral. Ha a kultúra világában afféle nagykövet lehetek, és ezzel segíthessem Ukrajnát, szívvel-lélekkel megteszem.
