Ez a vers nem lesz benne a hamarosan megjelenő Hagyma és levendulában. Talán benne lesz egy másikban, amelynek jelenleg az a munkacíme: Háború és béke.
Azért osztom meg itt, mert erről beszélgettem most a lányaimmal, és igazából az ő segítségükkel nyerte el végleges formáját. És egyébként is annyira aktuális, hogy amire valahol publikálódna, már vesztene az éléből. Kihűlne. Most meg hátha valakit felmelegít.
Plakát
Anya azt kérte, ne olvasgassam
az óriásplakátokat,
mert azok nem gyereknek valók.
De akkor miért teszik őket az utcára,
hogy mindenki lássa?
Apa szerint a felnőttek is hibáznak néha,
kivéve a tanárokat, mert nekik mindig igazuk van.
Ildi nénit meg is kérdeztem a plakátokról,
és azt mondta róluk, butítják az embereket.
Azóta mindig elfordítom a fejem,
ha látok egyet,
bár nem nagyon értem, hogy az óriás csirkecombtól
vagy a zuhanó bombától hogyan leszek butább.
Ráadásul a felnőttek, még a tanárok is, állandóan
nézegetik,
és mégsem butulnak meg tőle,
Csak azok, akik elkészítik.
- Ehhez hasonló, komoly problémákkal foglalkozó versek szerepelnek Boldog Zoltán Hagyma és levendula című, hamarosan megjelenő verseskötetében (borító lent), amit ezen a mail-címen lehet előjegyezni: hagymalany@gmail.com
