A jazzszaxofonos Tineke Postma, akit az Académie du Jazz 2021-ben az Év Európai Jazz-zenészének választott, mindig valami izgalmassal készül. Nemrég felkérték, hogy építsen hidakat két európai város, valamint különböző hátterű emberek között a zene erejével. Azt, hogy mi sülhet ki ebből, szeptember 21-én láthatjuk a Müpában, de addig is feltettem Tineke Postmának néhány kérdést.
Két zenésztársaddal játszol majd együtt, Tristan Renfrow-val és Fenyvesi Mártonnal. Hogyan találtatok egymásra?
Az Európai Hidak Fesztivál hívott meg, hogy hozzak össze egy színpadon amszterdami és budapesti zenészeket. Elsőként a dobosomat választottam a Tineke Postma Group nevű zenekaromből, Tristan Renfrow-t, aki amerikai, de Hollandiában él. Ő ajánlotta Mártont, akit az amszterdami diákéveiből ismer, és aki az egyik legjobb magyar gitáros. Mi hárman álltunk tehát össze, ami nagyon izgalmas vállalkozás, mert mind Tristan, mind Márton a hangszerük mesterei: kalandvágyó, kreatív zenészek.
Most először játszotok együtt?
Igen, ez egy teljesen új felállás. Kifejezetten szeretek szokatlan csapatok tagja lenni, itt például nincs basszushangszer, és ettől máris nem gondolkodhatunk konvencionálisan. Mindhárman új szerzeményeinkkel érkezünk, amelyeket ennek a háromfős csapatnak a sajátosságai befolyásolnak. Én például abból szeretek dolgozni, ami van, vagyis ebben az esetben nem csinálok úgy, mintha lenne basszushangszerünk is. Márton is hozza majd a saját megszokott kreativitását, az effekteket, hajlításokat és a többit. Nem szeretnék hagyományos zenészi vagy zeneszerzői szerepkörökbe ragadni; inkább a pillanatban élek, improvizálok, és reagálok arra, amit a többiek csinálnak.
Hogyan zajlik éppen a munka?
A koncert részben az általunk hozott, előre megírt zenéinkre, részben pedig improvizációra épül. Nemsokára mindent összevetünk, és lesz másfél napunk a próbára, hogy meglássuk, mi minden működik. Számomra is sok meglepetéssel szolgál majd ez a folyamat, aminek nagyon örülök. Mindig keresem, hányféleképpen lehet még tekinteni a zenére, és az újabb és újabb nézőpontok remekül gazdagítják például ezt a műsort is. Meglepődni, majd valós időben reagálni: ez az én zeném egyik alapja, és nekem ez az igazi boldogság.
Milyenek lesznek a saját szerzeményeid?
Még most is írom a zene egy részét a szeptember 21-i koncertre, szóval a következő pár hétben ez van napirenden. Sokrétű zenével készülök, amelyben teret kap az erő, a ritmusok, a lírai dallamok, mindez folyamatos kölcsönhatásban a térrel, sűrűn, intenzíven. A legutóbbi, Freya című albumomon is ilyesmivel kísérleteztem, sokféle stílust hoztam benne össze. Most is különféle hatásokból születik a műsor, a klasszikus zenétől a kortárs jazzig, és még hozzávehetjük az elektronikus elemeket is, amelyeket Márton hoz. Most kifejezetten ennek a háromfős csapatnak írok, és nehéz pontosan leírnom, milyen is a zeném. Nem a megszokott jazzhangokra épül, hanem inkább egy megkomponált, kortárs hangzásvilágra, amelyben az improvizációnak és az egymáshoz kapcsolódásnak is van helye.
Említetted, hogy a térnek is van hatása a zenére. Most játszol először a Müpában?
Igen, és nagyon várom. Az egész első próba csupa meglepetés lesz. Így tehetsz boldoggá egy jazz-zenészt: dobd le egy ismeretlen helyzetbe, adj neki még ismeretlen kihívásokat, és nézd, hogyan inspirálódik belőle. Az első találkozásom Mártonnal is biztosan érdekes lesz. Általában a zenésztársakat tartom szem előtt, amikor zenét írok, de most nemcsak ők, hanem az egész helyszín befolyásolja a munkámat. Mostanság sokszor eszembe jutott egy régi találkozásom Wayne Shorterrel, aki azt mondta, hogy minden zene, amit ír, a saját élményeinek kivetülése. Én is hasonlóan érzek a mostani koncerttel kapcsolatban.
Amikor a karrieredet kezdted, számítottál arra, hogy ennyi díjat fogsz nyerni? Nemcsak 2021 Európai Jazz-zenésze lettél, hanem 2019-ben a szaxofon legjobb pályakezdőjének is választottak, és a Freya című albumodat is nagyon dicsérték a kritikusok.
Egyáltalán nem számítottam erre. Ha zenész vagy, mindent nagyon komolyan veszel és állandóan rengeteget dolgozol, hogy egyre jobb és jobb legyél. Fejlődni akarsz művészként és emberként, és együtt alkotni, játszani másokkal. Erre készültem, amikor a zenészi pályát választottam. Ettől még csodálatos, ha elismerik a munkámat, hiába nem számítottam rá. Hálás vagyok a díjakért, dicséretekért, és a munka csak megy tovább: már nagyon kíváncsi vagyok mindarra az inspirációra, a zenésztársaimmal közös élményekre és a kalandokra, amelyek Budapesten várnak rám.
