Letisztult dallamok, nosztalgia, a lélek mélyére ható egyszerűség: a Kings of Convenience indie folk-pop-duó sikerének titka a páratlanul tiszta hangzás és a sallangmentes érzelmesség. A norvég Erlend Øye és Eirik Glambek Bøe párosa hosszú nemzetközi turné után érkezik Budapestre, hogy szeptember 26-án este a párizsi Philharmonie, a londoni Southbank Centre és más hasonló koncerttermek után a Müpában is ellazítsák a közönséget.
A turné állomásain, így Budapesten is a legújabb, Peace or Love (azaz Béke vagy szerelem) című lemezüket mutatják be. A rajongók már azt hihették, soha nem lesz kész a duó negyedik albuma. A régen beharangozott lemezre több mint 12 évig kellett várni. De Øye és Bøe, akik húsz év alatt mindössze négy lemezt vettek fel, nem a mennyiségben, hanem a tökéletesre csiszolt, minden felesleges plusztól megfosztott minőségben hisznek. A Peace or Love öt éven át készült, és a világ különböző pontjain, összesen öt különböző városban vették fel. Mindez rémesen bonyolultnak hangzik, és attól tarthatnánk, hogy a végeredmény ezek után valami eklektikus és nagyszabású lett, de nagyobbat nem is tévedhetnénk.
Ahogyan a skandináv művészet és dizájn soha nem a túlburjánzásáról és barokkos dússágáról volt híres, úgy ez a zene is örömtelien egyszerű és letisztult. A duó már első, Quiet Is the New Loud című lemezével – amely a kilencvenes évek elektromos gitárokban bővelkedő zenéje után újra divatba hozta az akusztikus hangzást – megfogalmazta mottóját. „A csendes az új hangos”, hirdették, amikor akusztikus gitárjaikkal és kisfiús énekhangjukkal berobbantak a köztudatba.
Erlend Øye és Eirik Glambek Bøe még az általános iskolában ismerkedtek meg, és már tinédzserként közös együttesben zenéltek. 1999-ben alapították meg a Kings of Convenience elnevezésű duót, amellyel eleinte fesztiválokon léptek fel. A már említett, Quiet Is the New Loud című albumuk megjelenése után ők lettek a 2001-ben induló új akusztikus mozgalom vezérei. 2004-ben jelent meg második nagylemezük, a Riot on an Empty Street, amelyet 2009-ben követett a Declaration of Dependence. A toplistákon való rendszeres szereplés mellett olyan ikonikus sorozatokban csendült fel a zenéjük, mint a fekete humorú Sírhant művek vagy a szilaj és újító amerikai független széria, a Csajok.
Øye és Bøe húsz év eltelte után továbbra is az „understatement”, azaz „a kevesebb több” híve.
„Nagyon-nagyon nehéz elérni, hogy valami egyszerűen hangozzék”
– mondta Bøe az új lemezről. Ezért kellett tehát több mint 12 évig várakozni, de megérte. A lemezen szereplő tizenegy igézően egyszerű dal szinte gyermeki üdeséggel mesél a szerelemről, a vágyról és arról, hogy milyen, amikor megszakad a szív. A Kings of Convenience dalait nem véletlenül hasonlítják Simon & Garfunkel zenéjéhez: ártatlanság és frissesség árad belőlük, olyan tiszta érzelmekkel, amelyek mindenki számára könnyen átélhetők, emellett azonban néha megcsillan bennük a huncut humor és olykor az abszurdba hajló irónia is.
A lemez tavalyi megjelenésével egy időben egy félórás, angol felirattal nézhető dokumentumfilm is felkerült a YouTube-ra. A The Kings of Convencience visszatér a hibernációból alcímű filmet egy zenésztársuk, a bergeni Kakkmaddafakka együttes basszusgitárosa, Stian Sævig rendezte. Szeretetteli őszinteséggel mutatja meg Øye és Bøe barátságát, közös alkotómunkáját, gyakori nézeteltéréseit és művészetét. A filmből, amit már csak a csodás norvég nyelvű beszélgetések és városképek miatt is érdemes megnézni, két perfekcionista, őszinte és végtelenül szimpatikus ember közös portréja bontakozik ki, akik a zenéjükkel derűt és örömet visznek az őket hallgató emberek életébe.
Annak, aki szívesen kiszakadna a késő nyár kissé megcsömörlött telítettségéből néhány órányi tavaszias, érzelmes északi léleksimogatásra, szeptember 26-án a Bartók Béla Hangversenyteremben a helye, hogy élőben is meghallgathassa az akusztikus populáris zene egyik legnagyobb hatású előadópárosát.
