V. Nemzetközi Roma Színházi Fesztivál
– egy fesztiválönkéntes blogbejegyzése numero 5. –
05.09. hétfő
Azt hiszem, egy fesztivál lezárásánál át kell gondolnunk, hogy milyen célkitűzéseket állított maga elé. Az V. Roma Hősök Színházi Fesztivál idén nem vállalt kevesebbet, mint hogy olyan nemzetközi roma társulatok előadásait hívja meg hozzánk, amelyek kifejezetten a család témakörét járják körül, és amelyek képesek felmutatni a roma kultúra sokszínűségét, előadásaikkal pedig olyan párbeszédet tudnak kezdeményezni, amelytől egy jobb és nyitottabb világban érezhetjük magunkat. Sikerült mindez az Independent Theater Hunagry-nek? Maradéktalanul.
Az utolsó napon a Boda-Novy Barnabás által írt Czinka Panna – Boszorkánycsárdás című előadást láthattuk, és legnagyobb meglepetésemre a közönség soraiban csupa fiatal néző ült. Jöttek például Kárpátaljáról menekült roma gyerekek is, akik közül úgy hallottam, számos ifjú vágyakozik a színházcsinálás misztériuma iránt. A darabot élőzene kísérte végig. Csodaszép cimbalommuzsikáról gondoskodtak a zenészek, amely hűen támogatta a Rákóczi-szabadságharc idejében játszódó előadást.
Előttünk áll egy lány, Panna, aki cigányprímás szeretne lenni, de hát 12 évesen a lányoknak már kérőjük van ekkortájt, meg a nőknek ezt amúgy sem szabad, hát hogyan is akarhatná ő a nagyuraknak húzni a talpalávalót? De a mi Pannánk nincs olyan rossz helyzetben, hiszen az édesapjától, aki vályogvető cigány volt, kapott egy kicsi hegedűt, házasodnia sem kellett még, kitanulhatta a mesterséget. Így élte világát a karavánnal, míg nem jött egy gádzsó, egy nem roma fiatalmeber a sátrába, s megkérte, hogy vessen neki kártyát. Szépséges fácántollas kalapja volt, nótázott és táncolt, nem volt cigány, de azért rendes embernek mutatkozott, szerelmesek is lettek. Így a mese.
Csakhogy szembe is kell ám nézni azokkal a fene sztereotípiákkal, ha már vegyesházasságra adja az ember a fejét. És ekkor megtörtént az, ami csak kivételes alkalmakkor üti fel a fejét: a közönségben ülő gyerekek megérezték és megértették, hogy ez több, mint egy jópofa zenés mesejáték, ez most róluk szól, ezek a saját mindennapos gondolataik, ezekkel a kérdésekkel sétálnak a fejükben ők is. És ha Panna kérdezett valamit, ők bizony felszólítás vagy kérés nélkül hangosan válaszoltak rá. Kommentálták az eseményeket, mi meg, felnőtt komoly nézők, hatalmas révülettel a szívünkben somolyogtunk a sötétben. Na, ezért érdemes. Hogyan esik meg az, hogy a cigány és nem cigány emberek egymásba szeretnek, és vállalják a közös sorsot, a közösséget jóban és rosszban? Talán így. Hogy gyerekként olyan előadásokat láthattak a Roma Hősök Fesztiválokon, amik nem egymás ellen, hanem egymásért szólaltak meg. Legyen emberségesebb hely Magyarország! Önként tegyük meg azt, amit ehhez tenni kell! Erre gondolok, amíg felvisszük a párommal a kábeles dobozokat az RS9 pincéjéből.
A búcsúbulit Rodrigóék a Fekete Kutya gasztrokocsmába szervezték, ahol volt gulyásleves is, humuszok, mártogatósok, finomabbnál finomabb kenceficék, és hát én olyan boldogbecsípett állapotban hallgattam ott a sarokban a rengeteg hálát, amit megfogalmaztak a szervezők felénk, hogy csuda.
Jövőre ugyanitt!
Drubina Orsi
Az előző blogbejegyzés:
