Április 29-én nyílt meg Kontor Enikő keramikusművész Vízszint című kiállítása Kecskeméten a Nemzetközi Kerámia Stúdió, Kápolna Galériájában. A kiállítást Ulrich Gábor nyitotta meg, ezt olvashatjátok itt:
Kontor Enikő keramikusművész Vízszint című kiállítása elé
A mai megnyitó tárgyát (pontosabban: tárgyait, még pontosabban: alanyait) képező alkotó privát univerzumában még egy olyan, kérlelhetetlenül egzakt fogalom is, mint a vízszint, saját asszociációs térbe kerül.
Tengelyek pozicionálhatók újra, már ismerős entitások új, titokteli olvasatokkal gazdagodnak, a világokat összekötő axisok új elágazásokat kapnak, de még a föld középpontja felé mutató vektor is eltérítésre kerül.
Mégis, mintha evidens módon, magából a természetből ragadná ki műveit, tárgyaival (pontosabban alanyaival) helyet követelve a fizikai és metafizikai tereinkben.
E tárgyak (pontosabban: alanyok)
talán az irányított véletleneknek megtestesülései
atavisztikus, mégis kortárs,
rusztikus-robusztus, mégis hiperérzékeny,
szerialista, mégis egyedi,
forgás nélküli forgástestek?
Netán sosemvolt holdképek részletei?
Esetleg távoli, enigmatikus, mégis ismerős kultúrák szondái,
mű-tárgyakba (pontosabban: alanyokba) rejtett szenzorai,
üzenet-fragmentumai, rekonstruált, pszeudo-kanopuszai?
Vagy e – 1200 fokban született, majd 75-be döntött – lezárt vázák
a diszfunkcionalitás poézisét megkönnyező, reménytelenül sóvárgó tulipánok
érzelmi törésvonal-rajzolatai, rianó térgrafikái?
Csak rokonságuk bizonyos:
mert ezek a harmadolt és sokadolt, vasoxid-színezte transztárgyak (pontosabban: alanyok)
az előző kerámiagenerációk korongról leszáradt genomjaiból születtek újjá,
a faktúra-erekbe préselt, epidermis-időt
agyagi ágon őrizve.
Mégis,
külön individum mindegyik tárgy.
(Pontosabban: alany.)
Ulrich Gábor, 2022
