Ha nem láttad a bécsi Belvedere-ben a Dalí–Freud című kiállítást: május 29-ig még megteheted! Szürrealizmus és pszichoanalízis: annak idején mindkettő alaposan felforgatta a közgondolkodást, ma viszont már elképzelhetetlen nélkülük a világról alkotott képünk. A kiállítás nemcsak ennek a két irányzatnak a kapcsolódási pontjait mutatja be, hanem két neves képviselőjük izgalmas és ambivalens személyes kapcsolatát is. Freud gyanakodva figyelte Dalít, aki viszont megszállottan kereste a találkozás lehetőségét sok-sok éven át. Hogyan, hol, mikor sikerült végül találkozniuk és mi történt köztük? Erről és még sok másról kérdeztem a kiállítás kurátorát, Jaime Brihuega művészettörténészt, egyetemi oktatót és írót.
Honnan jött a kiállítás ötlete?
Maga az ötlet mindig is ott volt a levegőben: a kortárs művészetnek olyan fejezete ez, amelyet szinte szétfeszít a szuggesztív erő. A tudat legsötétebb mélységeibe vezető utazásra invitáljuk a Salvador Dalí képeire kíváncsi közönséget, írott szövegeinek olvasóit, és persze a témával foglalkozó művészettörténészeket is. Idegenvezetőnk, Dalí jó párat felébreszt a lélek azon kísérteteiből, amelyeknek legyőzésére a pszichoanalízis próbált vállalkozni.
Hogyan kapcsolódik össze Dalí képzőművészete és Freud pszichoanalízise?
Dalí a húszas évek közepén olvasta Freudot, és a műveit kulcsnak tekintette, amellyel eljuthat bizonyos szenvedélyeinek, frusztrációinak és elfojtott vágyainak gyökeréig. Ezekkel és ezeken dolgozott a munkáiban és a nagyközönség előtt élt életében egyaránt. Másfelől viszont neki, és egyébként García Lorcának is, volt egy másik fontos forrása is, egy Santiago Ramón y Cajal nevű biológus rajzgyűjteménye az idegszövetekről, amely párhuzamosan haladt a tudattalan interpellációja iránti érdeklődésükkel. Pszichológia és fiziológia kapcsolódott össze tehát, amely nagy hatást gyakorolt az említett művészek vizuális nyelvezetére. Nem csoda, hogy a kiállításunk egyszerre nyújt lenyűgöző és felkavaró élményt.
Lassan egy évtizede már, hogy elkezdtünk dolgozni ezen a projekten. Eredetileg 2018-ra terveztük a kiállítást, hogy Dalí és Freud 1938-as találkozásának nyolcvanadik évfordulójára emlékezzünk vele. Néhány kezdeti nehézség után a Belvedere-ben találtunk lelkes és segítőkész partnerre, ám ekkor meg a járványhelyzet miatt kellett eltolni mindent. Idén januárban viszont végre megnyithattuk a kiállítást. Azt hiszem, jókor és jó helyen foglalkozunk ennek a két embernek a kapcsolatával: akár Dalí szemszögéből nézzük, aki vitát provokált Freuddal a saját szenvedélyeit védelmezvén, akár onnan, hogy Freudnak a Dalíval való találkozás miképpen formálta át a szürrealizmusról alkotott – eleinte nem túl elfogadó – képét.
Hogy valósultak meg az ötletek a gyakorlatban?
A kiállítás előkészületei miatt minden korábbinál mélyebbre kellett merészkednem Dalí képeibe, a maguk végtelenül komplex jelentésrétegeivel. Ezek az alkotások intenzíven kapcsolódnak a psziché azon “terepeihez”, amelyekkel Freud írásai foglalkoznak. Mindebből egyfajta pszichés térképrajzolás kerekedett – ezt a kiállítás látványosan és szókimondóan mutatja be. Olyan témákkal is foglalkozunk, amelyekkel eddig nem sokan. Ilyen például a huszonéves Dalí vonzódása a szövettani ábrázolásokhoz, vagy az a meglepő felfedezés, hogy Dalínak egy itt is kiállított vázlatrajza (A láthatatlan ember) miképpen kapcsolódik egy Julio Romero Torres nevű folklorista festő egy festményéhez, holott első ránézésre ez a két alkotó mintha egymás tökéletes ellentéte lenne.
Dalí festményeit összegyűjteni egy kiállításhoz általában is nehéz feladat, de itt különösen az volt, hiszen csak az 1923 és 1938 közötti munkákból válogathattunk, miközben mások is általában ezeket keresik. A mi kiállításunk körülbelül százharminc alkotást mutat be, amelyek között vannak olajfestmények, szobrok, rajzok, dokumentumok, tárgyak, fényképek és videók. Minden hozzáad egy-egy apró aspektust Dalí megszállott érdeklődéséhez Freud iránt, az első felfedezésektől a húszas évek közepén egészen az 1938-as londoni találkozásukig. Sok képet magángyűjteményekből kölcsönöztünk, másokat pedig spanyol, francia, német, amerikai és brit múzeumokból. A bécsi és a londoni Freud Múzeumok is besegítettek a kiállítás anyagába.
Mire számíthatunk a kiállításon?
A kiállítás öt részből áll. Az első Dalí korai éveiről Figueres és Cadaqués városokban, családjáról, illetve az őt már akkor is körbelengő titkokról szól. A második arról, hogyan kezdte el Dalí olvasni Freudot madridi és katalóniai diákévei alatt. 1923 és 1927 között a művész nemcsak a pszichoanalízist, hanem a szürrealista mozgalmat és annak látványos megnyilvánulásait is megismerte barátaival, Federico García Lorcával, valamint a filmrendező Luis Buñuellel együtt.
Ez vezet át minket a harmadik részhez, amelyben Dalí elszakad Katalóniától és Párizsba megy, ahol csatlakozik a szürrealisták csoportjához és megismeri annak fő alapítóját, André Bretont. Ebben az időben készült Dalí és Buñuel két szürrealista filmje is. A negyedik rész Dalí paranoia-kritikai módszeréről szól; itt találhatjuk az egész kiállítás leglátványosabb, legszókimondóbb festményeit. Ekkortájt járt Dalí Bécsben is, ahol többek között Vermeer munkái foglalkoztatták. Ő még Czernin gróf magángyűjteményében láthatta ezeket, ma viszont már a Kunsthistorisches Museumban találhatjuk őket.
Az utolsó rész az 1938-ban Londonban megesett nagy Dalí-Freud-James-Zweig találkozással foglalkozik. Ugyan Dalí a korábbi évek során többször is ellátogatott Bécsbe, de ott soha nem sikerült összefutnia Freuddal. Londoni találkozásukat végül Stefan Zweig és Edward James segített nyélbe ütni. Freud a nácik elől menekült ide, és már nagyon beteg volt. Dalí a Narcissus metamorfózisa című alkotását mutatta meg neki, amelynek két korai vázlatát láthatjuk a kiállításon. Emellett más műalkotások, fényképek, könyvek és levelek is segítenek, hogy megérezzünk valamit a Belvedere kiállítótermeiben abból az igazán különleges légkörből, amely ennek a két rendkívüli embernek a találkozását jellemezte.
