Riadt tekintettel, piros-fehér jelzőszalagok mögül mered ránk egy nő, arcán sárga maszkkal. A szeméből a riadtságon túl bátorság olvasható ki. A nézése szuggesztív, félelem nélküli, mégis most, ebben a pillanatban, ahogy ezeket a sorokat írom, a riadtságával tudok azonosulni.
Nem tudok ugyanis elvonatkoztatni a választási eredménytől. Nem tudom, mi lesz. Nem tudom, maradjak-e vagy ismét elhagyjam-e ezt az országot. Nem tudom, féljek-e. Nem szabad félni, ezt mondogatom magamnak.
Szabad. Szabadság. Ízlelem a szavakat. Számomra különösen fontos fogalmak, amelyeket most, ezek után még inkább át kell értékelni mindannyiunknak. Csoszó Gabriella fotóművész ! Kiáltás ! Befejezetlen című tárlata ehhez segítséget ad, sőt. Bátorságot.
Az emblematikus fenti kép, amely a kiállítás egyik legerősebb darabja, az Art Department aulájában látható egy molinón, Rajk László építész látványtervező két művével, akcionista munkájával együtt, amelyek a Hiányzó paragrafus című sorozatába tartoznak. Rajk frottázsai személyes tisztelgésként értelmezhetők a Magyar Köztársaság első demokratikus Alkotmánya azon fontos paragrafusai előtt, melyek az Orbán-kormány 2012. január 1-jén életbe lépett új alaptörvényéből kimaradtak. A művész sorozatában kiemelte azokat a paragrafusokat, amelyeket átalakítva, torzítva vagy egyáltalán nem vitt tovább a kormány az előző alkotmányból. Ennek egyik fontos paragrafusa az aulában molinón, a kiállítótérben pedig eredeti mivoltában látható alkotás:
“1. § Magyarország: Köztársaság”
– A köztársaság eszméje, szellemisége számomra is nagyon fontos, ezért is hoztam ezt a sorozatot összefüggésbe az általam készített fotókkal. A másik molinón a tanszabadság, a tudományos művészeti élet szabadságára és a szólásszabadság csonkítására utaló művet láthatunk. Ezek a munkák nem csupán szimbólumai a kiállításnak, de jól kifejezik azt, amiben élünk – mondja Csoszó Gabriella.
Maga a helyszín is szimbolikus, ahol járunk, hiszen az Art Department az SZFE egykori legendás tanárának műterme volt, manapság pedig olyan kiállításoknak ad teret, amelyek kapcsolódnak Rajk szellemiségéhez.
Véletlennek köszönhetően alakult úgy, hogy a tárlat a ! Kiáltás ! Befejezetlen címet viseli majd. Amikor ugyanis Csoszó a koncepciót írta, enyhe diszgráfiája miatt összecserélte a betűket, a korrektor pedig módszeresen a kiáltás szóra javította a kiállítás szócskát – így szeretett bele a művésztanárként is dolgozó fotográfus, ebbe a hibából javításba átforduló szóba.
Csaknem 90 000, az elmúlt tíz év tüntetéseiről készült fotó képezi a FreeDoc archívum alapját
A lépcsőn felérve, a fogadótérbe lépve, több molinón is látható azon tüntetések sora, amelyeket a fotós 2011 decemberétől egészen napjainkig dokumentált. A csaknem 300 demonstráción megközelítőleg 90 000 felvétel született, amely a kezdetben blogként működő FreeDoc archívumát képezi. Csoszó önkéntes alapon kezdte el az alakuló mozgalmak, tiltakozások fotózását, hogy így segítse ezen szerveződések szélesebb tömegekhez való eljutását.
– Amikor kellőképpen dühös lettem, végiggondoltam, milyen módon tudok a demokráciáért és az alapvető emberi jogokért hasznosan kiállni. A fotózás azért válhatott megfelelő eszközzé, mert a hatalom érdekévé vált leszűkíteni a tüntetésekről való tudósítást. Ugyan a kormány nem támadta erőszakosan a mozgalmakat, de minden lehetséges eszközzel szűkítette a hatáskörüket és növekedésüket. Később, a személyiségijogokra hivatkozva olyan módon szabályozták be a fotózást, hogy az inkább szűkítette az információhoz való hozzáférést és kevésbé védte a személyiségi jogokat. Így ezeknek a kormánykritikus mozgalmaknak valóban nagy szüksége volt arra a fajta támogatottságra, amelyet fotósként nyújtani tudtam számukra – mondja Csoszó Gabriella.
A fogadótérben látható képek közül feltűnik a Város Mindenkié csoport egyik házfoglalása, a Kossuth térre visszavitt, korábban is vitatott Kossuth csoport szobrai, fekete zsákokkal letakarva, valamint egy, a Röszkénél 2015-ben épülő határkerítés részlete, egy szív alakot formázó szögesdrót. Egy igazán friss, mai pillanat is helyet kapott az előtérben, a magyarországi ukrán közösség budapesti orosz nagykövetsége előtt zajló Stop Putin’s war akcióját dokumentáló fotó formájában.
A térbe belépve középen az a kép fogad, amellyel a ! Kiáltás ! Befejezetlen-t is hirdetik: egy fekete szigszalaggal betapasztott szájú demonstráló férfi látható a nagyításon. Közben az ablakon túl, kint az utcára kilógó Art Department zászló mellett, egy, a FreeSZFE mozgalom jelképévé vált piros-fehér jelzőszalagot fújdogál a szél. Jobbra a falon a 1. § Magyarország: Köztársaság című eredeti, kis méretű Rajk-frottázst láthatjuk, a terem másik felében pedig több sorban az elmúlt tíz év emblematikus tüntetéseiről készült felvételeket: képek a 2013-as hallgatói szerződések, a “röghöz kötés” elleni tüntetésről, a rabszolgatörvény elleni tiltakozásról, a 2013-as Szabad Művészet csoport MMA elleni, valamint a Ludwig Múzeumban zajló demonstrációjáról, de – a teljesség igénye nélkül – a falon helyet kapott a Roma Büszkeség Napjáról, a CEU elüldözéséről vagy a nők elleni erőszakról szóló tüntetések dokumentációja is. Azok a fotók kerültek be a válogatásba, amelyek szimbolizálják a szólásszabadság, a művészet és kultúra szabadsága melletti kiállást vagy éppen a rasszizmus, valamint a nemi identitás elleni támadások miatt folyó tiltakozásokat.
A magyar sajtószabadság és rendszerváltás ikonikus, szamizdat formájában Rajk által is terjesztett lapja, a Beszélő is helyet kapott a teremben. Grafikai tervezése szintén Rajk László nevéhez fűződik. A későbbi ismert formáját megelőző első számot lapozgathatjuk a kezünkben, amely Csoszó saját példánya.
Szabadságot a térnek!
A bal oldali nagyteremben az Eleven Emlékműről készült fotók fogadják a látogatót. 2013-ban nagy port kavart a kormány által a Szabadság térre kiírt szoborpályázat, amely a II. világháború áldozatainak emlékére készült volna. A címet azonban megváltoztatták német megszállási emlékműre, így többirányú vita alakult ki: civilek, akadémikusok, történészek és a Mazsihisz is tiltakozott a szobor felállítása ellen, mondván, Magyarország nem megszállt országként, hanem a Német Birodalom szövetségeseként vett részt a II. világháborúban. A 2014-es április 6-ai választások után, egy ismételt Fidesz győzelmet követően, április 8-án megkezdték a szobor felállításához szükséges munkálatokat. Másnaptól a téren folyamatos tüntetések kezdődtek.
A szervezők azt kérték a résztvevőktől, hogy a zsidó emlékezetet jelképező köveket hozzanak a térre. A tiltakozók éjjelente az építési területet körülvevő kordont is elbontották.
– Végül ennél sokkal több történt. Rengetegen mentek el és nemcsak köveket, hanem a meggyilkolt zsidók emléktárgyait is elhozták. Sárgacsillag, könyvek, kiscipők és fotók kerültek a kordon mellé, így a tér úgy kezdett el funkcionálni mint egy sírhely. Az emlékhelyet így meghagyták, hogy ne érhesse őket az antiszemitizmus vádja, a szobrot pedig soha nem celebrálták, nem avatta fel a hatalom. Az éj leple alatt húzták fel 2014. július 20-án – mondja Csoszó Gabriella a kiállítás kapcsán, amelyet Ferge Zsuzsa szociológus nyitott meg.
A teremben nemcsak a sorozat részeként, hanem külön képen, kinagyítva is megjelenik a Szabadságot a térnek feliratról készült fotó.
“Még megvannak a demokratikus keretek, de struktúráját tekintve már a autoriter a rendszer ”
A kiállítás másik végében, külön teremben kaptak helyet a FreeSZFE mozgalom tüntetéséről készült fotográfiák. A falon megjelenik a cikkünk elején már emlegetett riadt tekintetű nő, sok más tiltakozó fényképével együtt. A Színház- és Filmművészeti Egyetem diákjai 2020 augusztus 31-én vették blokád alá a felsőoktatási intézmény épületét, hogy így tiltakozzanak az SZFE autonómiájának csorbításával szemben, mivel a kormány úgy döntött, alapítványként működhet tovább az iskola, Vidnyánszky Attila vezetése alatt. A tiltakozás 71 napon át tartott.
– A tárlattal nem titkolt célom, hogy felkavarjon, nyugtalanítson. Azért is jöttem vissza ebbe a kiállítótérbe, és nem kereskedelmi galériába, mert ebben a politikai és társadalmi klímában nem szeretnék “szép” fotókat készíteni egy alig cselekvő, felső középosztálybeli réteg szórakoztatására. Szinte nem maradt szabad és független kortárs képzőművészeti kiállítóhely. Csalódtam a szakmában, mert meggyőződésem, hogy akkor, amikor az állam részéről elkezdődött a kulturális tér kisajátítása, nem tiltakoztunk és fogtunk össze elegen. Győzött a csendes lojalitás vagy a remény, hogy a hallgatásért cserébe, túl tudják élni a térfoglalásokat és a politikai kisajátításokat – mondja Csoszó.
– Az elmúlt 10-12 évben ugyanúgy zajlanak a megnyitók, ugyanúgy folyik a pezsgőzés, a művek is kevéssé reagálnak a közvetlen politikai és társadalmi háttérre, miközben tudjuk, hogy a valóságban egy választásos autoriter rendszer épül ki, amelynek látszólag megvannak még a demokratikus keretei, de struktúráját tekintve már leginkább a fasizmusra hasonlít. Mindeközben az intézmények java része úgy tesz, mintha mi sem történt volt. Az ott dolgozók próbálnak egzisztenciálisan túlélni. Ha az autoriter folyamatot hagyjuk elburjánzani, megerősödni, most láthatjuk, nem várt agresszióhoz, akár háborúhoz is elvezethet. Erre példa Oroszország támadása Ukrajna ellen – zárja gondolatait a fotóművész.
Az utolsó kép, amire ezek után ránézek egy, a CEU elüldözése elleni demonstráción készült. Az elhangzottakkal a fülemben, szorongva olvasom a fotón látható táblát:
‘Who will be next?’
! KIÁLTÁS ! Befejezetlen – FreeDoc képek
Csoszó Gabriella fotókiállítása Rajk László akcionista kommentárjaival
2022.03.24. – 2022.05.08.
megnyitotta: Ferge Zsuzsa (szociológus)
Art Department – Paulay Ede utca 19.
Megtekinthető: csütörtök, péntek 14:00 – 19:00
Vagy bejelentkezéssel:
artdepartmentspace@gmail.com
+36 20 941 4167
A kiállítás záró eseménye a Tavaszi Fesztivál nyitóhétvégéjén a FreeDoc – Kötetlen! AKCIÓ ! – ahol a látogató önmaga állíthatja össze szabadon (az egykori szamizdatok mintájára) FreeDoc könyvét.
