Vámos Miklós Karnevál című írása a port.hu-n jelent meg.
Latin-amerikai barát kérdezte tőlem, valamikor kétezer körül: Nálatok mikor van karnevál? Azt feleltem: soha. Ma már sejtem, hogy ez lett volna a helyes válasz: Négyévenként. Választások késő estéjén. Azonban csak a győztes pártok táncolnak és énekelnek.
Az én hazámban az időtlen idők óta kormányon lévő koalíció vezetői zendítettek rá egy verbunkosra, megénekeltetve a kellően mámoros híveiket, akik az alkalomra összegyűltek a bálna alakú, s erre a névre hallgató rendezvényközpont előtt. A szokatlanul hideg idő sem rontotta el a kedvüket.
A miniszterelnök kétségkívül e tisztségében maradhat további négy évre. Ünnepi beszédét az állami tévék egyenesben közvetítették. Ilyesféleképpen kezdte, érthető és jogos boldogsággal: Akkora győzelmet arattunk, hogy az még a Holdról is látható. Személyes megszólíttatásnak érzem e mondatot, tekintettel arra, hogy hazám és az óbolygó lakói közül tudtommal csak én vagyok idefönn. Valóban, a landslide victory, ahogyan az angolszászok fejezik ki (földcsuszamlásszerű győzelem), az úgynevezett ellenzéket éppen úgy meglepte, mind a kormánypártiakat. Utóbbiak persze nem bánják, előbbiek keresik a választ.
Elfogadom, hogy innen könnyebb érzelemmentesen és elfogulatlanul szemlélni Magyarország ügyeit. Mégis csodálkozom, hogy odalenn miért nem világos, hogy az eredmény nem is alakulhatott volna másképp.
Az úgynevezett ellenzéki egységbe tömörülő pártok több általános elvet figyelmen kívül hagytak. Először: programjaikat alaposan át kellett volna gondolniuk, azután összefésülni belőle annyit, amennyit mindannyian el tudnak fogadni. Azt elfogadni, megszavazni, s azután ragaszkodni hozzá, tűzön-vízen át. Másodszor:
- Vámos Miklós a Port.hu-n megjelent írását itt olvashatod tovább!
