Összetéveszthetetlen mosolyával, több mint fél évszázadon átívelő, fáradhatatlan, mindig megújuló előadóművészetével Chick Corea az örömzenélés volt maga. Tavaly óta nincs közöttünk, de öröksége eleven, sőt még egy utolsó ajándékot is hagyott kifejezetten a magyar rajongók számára. Március 14-én a Müpa felkérésére komponált Concerto for Trio című műve hangzik el a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.
Chick Corea az elmúlt ötven év egyik legbefolyásosabb zenésze volt. Hasonlították Bartókhoz, aki pillanatok alatt írt meg egy-egy tökéletes zongoradarabot, majd ugyanolyan tökéletesen elő is adta, de komponált szimfonikus műveket és vonósnégyeseket is, a legtöbben azonban mégis improvizációiról és jazz-standardjeiről ismerjük. Utóbbiak közül például a Spain, a 500 Miles High és a La Fiesta című darabok minden kontinensen állandó részei a jazzrepertoárnak.
Coreát több mint 60-szor jelölték Grammy-díjra, és 25-ször el is nyerte az elismerést. Játéka azonban soha nem veszített abból a rácsodálkozó, gyermeki minőségéből, amely olyan frissé, őszintévé és magával ragadóvá tette.
A délolasz származású massachusetsi családban született Corea a keresztségben az Armando Anthony nevet kapta, de nagynénje gyakran nevezte cheekynek, azaz ‘szemtelen’-nek, így ragadt rá a Chick becenév. Apja trombitásként vezetett egy dixieland-együttest, Coreát így már csecsemőkorától állandóan körülvette a jazz. Négyévesen kezdett zongorázni, és egy Salvatore Sullo nevű zongorista mellett klasszikus zenei tanulmányokat is folytatott, ami későbbi művészetére is nagy hatással volt. Ütőhangszeresként is kipróbálta magát, és ez a tapasztalat is formálta szerzeményeit és előadóművészetét is. Középiskolás korában már pénzt keresett zenészként, egy jazzklubban zenélt a triójával. A Columbián és a világ egyik leghíresebb zeneakadémiáján, a New York-i Juilliardon is tanult, ám az egyetemi képzés nem volt ínyére, ezért félbehagyta tanulmányait, és a hatvanas évek elején belevetette magát a koncertezésbe és turnézásba.
1968-tól Miles Davisszel játszott együtt, együtt vették fel például a Filles de Kilimanjaro, az In a Silent Way, a Bitches Brew című albumokat. 1970-ben alapította meg saját formációját Circle néven, amellyel kialakult sajátos, összetéveszthetetlen stílusa. De szólóban is muzsikált, és örökké kísérletezett: kipróbálta az atonális zenét, benyúlt a zongora testébe és ott pengette a húrokat, és lélegzetelállítóan improvizált. A hetvenes évek elején vette fel a Piano Improvisations Vol. 1 és a Piano Improvisations Vol. 2 című lemezeit.
„A közönséggel való kommunikáció fogalma ekkoriban vált fontos dologgá számomra. Fiatalkoromban csak arra gondoltam, milyen jó móka zongorázni, és nem vettem észre, hogy az, amit csinálok, hatással van másokra”
– mondta erről az időszakról.
Később a latin dallamok és stílus, a flamenco és a 20. századi, illetve kortárs klasszikus zene is fontossá vált művészetében, a hetvenes években Herbie Hancockkal közösen például Bartók-darabokat adtak elő. A kilencvenes években zongoraversenyt is szerzett, majd szimfonikus zenekarra írt darabot komponált korábbi műve, a Spain átdolgozásával, amelyet a londoni filharmonikusok adtak elő.
Az ezredforduló után is világszerte mindenütt koncertezett, a Müpába háromszor is ellátogatott. Elképesztő energiája, ezerwattos, kisfiús mosolya és karizmatikus személyisége minden előadását sugárzó életörömmel töltötte meg.
Chick Corea 2021 novemberében tervezett visszatérni Magyarországra, hogy negyedszerre is színpadra lépjen a Müpában, és a 15. születésnapját nem sokkal azelőtt ünneplő intézmény felkérésére komponált darabot hozta volna magával. Amikor az év elején mindenkit lesújtott halálának híre, még nem sejtettük, hogy a kompozíció mégiscsak felcsendülhet a budapesti hangversenyteremben. A művész özvegye – az énekesnő-zongorista Gayle Moran – és menedzsmentje számára is fontos volt azonban, hogy elhozhassák Budapestre Corea utolsó ajándékát.
A három zongorára, bőgőre és dobra írt darabot a legendás művész barátai, zenésztársai és pártfogoltjai adják elő a március 14-i koncerten. Bőgőn a New York-i John Patitucci játszik majd, aki a nyolcvanas és kilencvenes években három Chick Corea-formáció tagja is volt, de együtt muzsikált Herbie Hancockkal, Wayne Shorterral és Roy Hayneszel is. Dave Weckl, a dobos szintén Chick Corea mellett nevelkedett: a Chick Corea Elektric Bandben és az Akoustic Bandben is zenéltek együtt. A három zongorista három különböző országból érkezik: a grúz Beka Gochiashvili és az izraeli Gadi Lehavi 1996-os születési évükkel a fiatal generációt képviselik, de mindketten megtapasztalhatták, milyen Chick Corea oldalán játszani, Szabó Dániel pedig, aki itthon és az USA-ban is ünnepelt jazz-zongorista és tanár, a mester hagyatékának talán legavatottabb magyar gondozója. Chick Corea örömzenélése március 14-án még egyszer átjárhatja az épületet és megdobogtathatja a közönség szívét.
