Hetvenkilenc éves korában meghalt Bucz Hunor Jászai Mari-díjas színházi rendező, színházigazgató, a Térszínház alapító igazgatója. A művészt március 3-án érte a halál.
Bucz Hunor 1942. június 13-án született Budapesten. Tanulmányait a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte 1973-ban mint magyar-történelem szakos tanár, majd 1979-ben a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendezői elmélet szakán szerezte másoddiplomáját.
1963-64-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetem egyetemi színpadának rendezője, majd négy évig a tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnáziumban tanított. 1969-71-ig a budapesti József Attila Művelődési Központban, 1971-1973 között a Csepel Művek Munkásotthonában volt népművelő. Ezután a Pest Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetben kriminálpedagógus, 1976-78-ig a Kaesz Gyula Faipari Szakközépiskola és Szakiskola oktatója volt. 1978 és 1997 között a Magyar Művelődési Intézet főmunkatársaként dolgozott.
A Térszínházat 1969-ben alapította, azóta igazgató-rendezője. A Térszínház alkotó dramaturgiai munkáját jelzik az önálló fejlesztésű színjátékok (Néró, a véreskezű császár), színpadi adaptációi (Csokonai: Békaegér harc, Esterházy: Kis Magyar Pornográfia), saját átdolgozású drámák (Weöres: A holdbéli csónakos, az 1506-ból való Winkler-kódex devóciós passiója, a Mária siralom), az újrateremtett, hagyományos népszínházi formák (Magyarföldi szentek) és az új népszínházi nyitott színi formák (dramatikus játszóházak).
Dramaturgiai, színjátszó-módszertani és művészetpedagógiai tanulmányai jelentek meg szakmai folyóiratokban (Nyelvünk és Kultúránk, Drámapedagógiai Magazin), versei és egyéb szépirodalmi írásai periodikákban (Alföld, Magyar Fórum, Magyar Napló, Pannon Tükör, Napjain). Verseskötetei Pattogzik a szó zománca (2013), valamint Szélcsatornában (2015) címmel jelentek meg.
Művészeti tevékenységét 1987-ben Radnóti-díjjal, 2000-ben „A Népművelésért” díjjal, 2003-ban Magyar Művészetért díjjal és 2019-ben Jászai Mari-díjjal jutalmazták.
