A Müpa hangversenye felfedezések sorát kínálja az érdeklődőknek március 10-én este. Megismerkedhetünk egy fiatal magyar karmesterrel, Thomas Kornéllal, aki zeneszerző is, a koncerten saját vezényletével felhangzó műve pedig a Müpa Zeneműpályázatán díjazott alkotás. A Saint-Saëns-csellóverseny fiatal spanyol szólistája mindössze tizenhét esztendős, de már évek óta koncertezik és nyeri a nemzetközi versenyeket. Chopin e-moll zongoraversenyében pedig olyan ifjú magyar zongoraművésznő lép pódiumra, aki magzatkora óta kapcsolatban áll a zenével, kétévesen tanult meg olvasni, és nem sokkal később a kottát is megismerte. A hangversenyen megszólaló kompozíció, a String Zing a Müpa Zeneműpályázatának kamarazenekari és kamaraszimfonikus kategóriájában vívta ki a zsűri elismerését, de Thomas Kornél a szóló- és kamarazenei kategóriában is díjat nyert. Az amerikai gyökerekkel rendelkező, több országban tevékeny muzsikus, szintén zeneszerző-karmester. Édesanyja magyar, és bár nem Magyarországon született, itt nőtt fel, majd sokáig Ausztriában, később pedig az Amerikai Egyesült Államokban élt. Négy-öt éve rendszeresen megfordul itthon, több zenekarral is dolgozik. Vele beszélgettünk.
Rengeteg zenekarral dolgozik együtt. Hová fűzik a legerősebb szálak és mióta tart a Savaria Zenekarral való együttműködése?
Ötödik éve dolgozom együtt a Savaria Zenekarral. 2017-ben másodkarmesterként kezdtem tevékenykedni náluk, ez három évig tartott. Ezután vezető karmester-jelölt voltam két éven keresztül, másik négy kollégámmal együtt, több koncertet vezényeltem velük. Sok közös történetünk van, rengeteg jó dolog történt velünk ezalatt az idő alatt. Gyakran dolgozom a Nemzeti Filharmonikusokkal is mint beugró karmester, legutóbb múlt év októberben koncerteztem velük. Az Operában három különböző előadásban is vezényelek, egy balettben, egy francia barokk darabban és már másodjára vezényeltem egy kortárs amerikai művet. Sok feladatom van és ennek nagyon örülök.
Erős kötődései vannak Amerikához, ott született és édesapja amerikai. Ráadásul sokat dolgozik külföldön. Ez hatással van a zeneszerzői tevékenységére?
Igen, feleségem is kint él Amerikában, ezért ez mindenképp egy erős kötődés a mai napig. Amikor Amerikában vagyok és ott zeneszerzéssel foglalkozom, akkor ottani zenészekkel dolgozom.
Feleségének gyakran mond köszönetet a zeneszerzői munkájával kapcsolatosan. Miben áll az ő segítsége?
Sokáig nehezen jött az ihletem a zeneszerzésben, és nagy köszönet illeti a feleségemet, mert ő biztatott arra, hogy bármit is írok, ő el fogja játszani. Ez elképesztően fontos dolog volt a számomra. Szerencsére azóta már három-négy év eltelt és teljesen helyrebillent ez a dolog bennem.
Draskóczy László volt az egyik tanára, aki zeneszerzésre inspirálta. Mit hozott magával a vele együtt töltött időszakból?
Draskóczy tanár úr sajnos nem lehet már velünk, de ő volt az első olyan tanárom, aki nem csak zeneszerzést tanított nekem, hanem magát a zenét. Az óráin rengeteg mindenről szó esett, és szerencsémre a konzervatóriumban az utolsó két évemben négy és fél óra időtartamú óráim lehettek vele. Sok időt töltöttünk együtt, ezalatt nem csak mindenféle motettával, fúgával foglalkoztunk, hanem zeneszerzéssel is, illetve a karmesterséggel kapcsolatos dolgokkal, ezért is kiemelkedően fontos személy a számomra.
Leonard Bernstein rendkívül fontos személy az Ön számára. Miként tekint leginkább Bernsteinre, karmesterként, zeneszerzőként vagy a zene oktatását kiemelkedően művelő személyként?
Akkor látom Bernsteint igazi emberként, amikor a zeneszerzését tanulmányozom és az általa írt darabokat vezénylem. Ekkor mutatkozik meg számomra, hogy milyen fantasztikus zenész ő valójában. Hihetetlenek azok a felvételek is, amelyeken Mahler szimfóniákat vezényel, ezeket sokat szoktam nézni, de azt gondolom, hogy a zeneszerzés terén fantasztikusat alkotott és adott az utókornak. A komoly amerikai stílus közben használja a könnyűzenét, a jazzt is, és mindezt olyan megfontoltan teszi, hogy én nagyon közelinek tudom érezni magamhoz mindazt, amit ő csinált.
A Müpa koncertjén két klasszikus zenemű mellett az Ön szerzeményének, a String Zing című darabnak az ősbemutatójára is sor kerül. Mit tudhatunk a darabról?
Ezt a művet a pandémia elején írtam. 2020 májusában kezdtem el, és két-három hét alatt készültem el vele. Külső füllel a jazzes harmóniákra, ritmusokra figyel az ember, ezért azt hiszi, hogy egy könnyed műfajú zenét hallgat, de valójában nem az. Sok belső szenvedés is van benne, illetve azoknak a bizonytalanságoknak a lenyomatai, amelyek a pandémiát végig kísérték. Ezt a veszedelmet a darab ritmusában lehet egyébként érzékelni.
Kis részleteket hallhattam belőle, valóban nagyon lendületes, sodró zenemű. Benne van ebben az Ön személyisége is?
Három tétele van a darabnak, az első és az utolsó tételek gyorsak, a középső lassú. Használom az amerikai stílusokat, például Bernsteint, Gershwin darabjainak kis részeit, és van benne kortárs amerikai zene is. Közben, mivel Magyarországon nőttem fel, Bartók, Kodály azért benne van a fejemben, és nem tudok tőlük eltávolodni, ezért a lelkem is benne van. Ennek az egésznek a keveredése adja azt az egyedi hangzásvilágot, ami valójában én vagyok. Sokáig kerestem a saját hangomat a komponálásban, ami persze mindig fejlődik és változik, de azt gondolom, nagyon jó kiindulópontja lett annak, amire azt lehet mondani, hogy ez Thomas Kornél hangzása.
Úgy tudom, hogy a Müpa zenemű pályázatán egy másik kategóriában is díjjal értékelték egy szerzeményét.
Igen, a String Zing kamarazenekari darab, és írtam két szóló hegedűre szánt kamaraművet is, és ez is nyertes lett. Ez utóbbi bemutató dátumát még nem tudom, de a terv az, hogy ez is bemutatásra kerül.
Összekapcsolja-e valami a koncert műsorán szereplő három zeneművet?
Én is sokat gondolkodtam ezen, nehezen találok ilyet, de az megfigyelhető, hogy mindegyik darabnak a végén e-dúrban érkezünk meg, tehát a pozitív gondolkodás irányába halad mindhárom mű. Az embernek sok belső küzdelme van, érik mindenféle veszedelmek és stressz is, de azért ilyen körülmények között is pozitívan érdemes gondolkodni. Ezt sugallják ezek a művek.
A karmesteri munkát mennyire befolyásolja, hogy saját szerzeményét vezényli? Erősebb ilyenkor az emocionális kötődés?
Van egy kis extra stressz ilyenkor az emberben, mert azt soha nem lehet előre tudni, hogy a zenekar hogyan fog hozzáállni a darabhoz. De tudni kell karmesterként ránézni a műre. Amikor Bernstein a West Side Story CD-felvételét készítette Carrerassal, azt mondta, hogy újra meg kell tanulnia a művet, teljesen máshogy kell viszonyulni hozzá karmesterként, mint zeneszerzőként. Ez velem is így történt, teljesen máshogy kellett hozzáállnom. Zeneszerzőként az ember el tudja engedni magát, de karmesterként nagyon pontosan meg kell tanulnia azt, amit leírt, tehát az agyának egy teljesen más részét kell használnia.
Fiatal művészek lesznek a koncert szólistái, és az Ön portfóliójában hangsúlyosan szerepel a fiatalokkal való foglalkozás. A két közreműködő szólistával vannak-e tapasztalatai?
Számomra a fiatal zenész generáció nagyon fontos, mert nélkülük nincs jövő. Meg kell tanítani számukra a zene szeretetét és tiszteletét, hogy legyen, aki a jövőben foglalkozik majd ezzel a számtalan gyönyörű zenedarabbal, ami a közös örökségünk része. A két fiatal szólistával most először fogok dolgozni, izgatottan várom az együttműködést.
Miért vásároljon jegyet a közönség erre a koncertre?
Mert két remek fiatal művészt fognak hallani, és egy izgalmas új darabot, amit szerintem jóízűen fognak „elfogyasztani”. Mindig izgalmas látni a fiatal generáció bravúrjait, és meghallgatni egy új darabot. Így a közönség más érzésekkel telítődhet, mint egy már ismert darab meghallgatása esetén.
