A tini, a Szépség és a felnőtt nő
Hosoda új animéje ismét a japán család és a felnövés nehézségei köré szövi látványos történetét, ezúttal a kibervilágot használva kompenzáló mesevilágként.
Mamoru Hosoda és a Studio Chizu, 2011-ben alapított gyártó cége a magyar animekedvelők számára sem ismeretlen, Japánban pedig lassan felnő egy nemzedék, amelyet Hosoda-generációnak sem túlzás nevezni. Az anime világhírű mestere, Miyazaki nyomdokain – noha generációs és alkati okokból eltérő eszközökkel – Hosoda a kezdetektől a világpiacra dolgozik. Nála az amúgy sem merev anime-szabályok még rugalmasabbak. Szokásosan Miyazakit nevezik a „japán Walt Disney”-nek, ám ez az elnagyolt meghatározás sokkal inkább illene Hosodára. Miyazaki sajátosan eredeti alkotásai ízig-vérig japánok ugyan, nyomát sem találjuk azonban nála az amerikai mester rendíthetetlen optimizmusának.
Az aktuális tematikai világtrendek mentén alkotó Hosoda univerzumában azonban a Disney-világ többnyire humorral fűszerezett happy end-szeretete úgyszólván alap. Eddigi egészestés filmjeiben meghatározók a visszatérő motívumok és történetszálak. Így az is, hogy az elsők között, a Nyári háborúk-ban (2009) reagált a kíbertér veszélyeire. Az ott OZ névre hallgató alternatív valóság nem csupán közösséget, hanem a mesterséges intelligencia irányította hétköznapi életet is jelenti. Az OZ-t ártalmas célokra használó katonai erőkkel a főhős, Kenji, a gátlásos matekzseni azért képes sikerrel megharcolni, mert szerelme, Natsuki családjában megtapasztalja, amiért érdemes: azokat az értékeket, amiket a hagyományos értékeket megbecsülve őrző, összetartó japán nagycsalád képvisel.
A fiú és a szörnyetegben (2015) számos tartalmi és vizuális elemben hasonló felnövéstörténetet mutatott be, ott egy árva kisfiút vesz pártfogásába az alternatív világ-beli szörny. A Mirai (2018) fantasy-elemei is a gyerekek hétköznapi életét könnyítik azzal, hogy a kishúgára féltékeny, erős indulatokkal küzdő 4 éves Kunt minden fájdalmon és nehézségen keresztül elvezetik ahhoz a megnyugtató érzéshez, hogy a családjuk a húgával, Mirai-jal vált teljessé. Az Alkonyat-széria leágazása, a Farkasgyermekek (2012) pedig Hosodánál a velünk született természetünk elfogadása mellett a gyermeki agresszió kezelhetőségét is tárgyalja.
A Belle-ben viszontláthatjuk a látszatra eseménytelen vidéki élet és az ingergazdag, zajos digitális világ ütközését. A 17 éves, magányos Suzu egy apró faluban él az édesapjával. A középiskolában nem tartozik a népszerűek közé, bár egy menő fiú mindig megvédi, ha zaklatják, s Hiróra, techzseni barátnőjére is számíthat. Aggodalmaskodó apját távolítja, a hétköznapi teendőkön túl alig váltanak szót. Hiro regisztrálja Suzut az U nevű, 5 milliárd tagot számláló közösségi oldalra, s a neve angol megfelelőjével, Belle-ként belépő lánynak a rendszer a valódi képességei alapján olyan avatart generál, aki amellett, hogy világszép, csodálatosan is énekel. Csakhamar hatalmas rajongótábora alakul ki, s Belle-nek, Szépségnek hívja kedvencét. A rózsaszín tökéletes árnyalataiban tündöklő, tehetséges és elbűvölő lány báját tovább mélyítik pikáns kis szeplői.
Suzu ismerőseinek – sem valós, sem virtuális – álmukban nem jutna eszükbe, hogy a visszahúzódó, szögletes mozgású, soha nem éneklő lánynak köze lehet az U elegáns, felszabadult és boldog énekesnőjéhez. Suzu gátlásainak, zárkózottságának az az oka, amit nem képes senkivel megosztani: egész lényét meghatározó, feldolgozhatatlan gyászát. Kislány volt még, amikor az édesanyja vízbe fulladt. Az asszony kimentett egy kisgyereket a sebes sodrású folyóból, ám ő már nem tudott partra érni. Suzu és az édesanyja sokat énekeltek, a mama nagyon tehetségesnek tartotta a kislányát, s ő az anyja halála óta nem képes egyetlen hangot sem énekelni. Suzu gyászmunkáját elsősorban a saját haragja akadályozza. Nem tudja elfogadni, hogy az, akit úgy szeretett, s aki annyira hiányzik neki, egy idegent megmentett, ám őt örökre magára hagyta.
A kíbertérben a Sárkány avatart használó felhasználó gyakran zavarja Belle előadásait, s egyik élő szuperkoncertjén hatalmas botrányt kelt. A sárkány az európaitól eltérően a japán és kínai kultúrában nem azonos az eredendő gonosszal, ellenkezőleg, így csöppet sem meglepő, hogy Belle / Suzu kíváncsi, ki rejtőzik a szörnyetegkarakter mögött. Mind az ismert mese-elemek között (kastély, beszélő tárgyak, rózsa) a metauniverzumban, mind pedig a hétköznapokban nyomozni kezd. Az U-ban A Szépség és a Szörnyeteg variációjára folytatódik a történet. Az anime valóságában Suzu a barátai segítségével Kawasakiban találja meg Kai-t. A fiú és öccse, Tomo évek óta szenvednek zsarnoki, agresszív apjuktól, aki anyjuk halála óta a legkisebb vétségért is bünteti, sőt üti-veri őket. A folytatásról spoiler nélkül csak annyi mondható, hogy Suzu mind az U-ban, mind a valóságban nemcsak megérti és elfogadja, de követi is anyja egykori önzetlenségét.
A Belle-ben Hosoda a kiberteret állandó mozgásban lévő, szuperlátványos metaverzumnak mutatja (design: Eric Wong, karakterek: Hiroyuki Aoyama, Michael Camacho, Jim Kim /pl. Jégvarázs/). Olyan menedéknek, ami nem pusztán szórakoztat, de a kockázatos, sötét tartalmak modellezésével megtanít a veszélyek felismerésére és azok legyőzésére is. A J-Pop zenei alapokra írt zenét és a dalokat a Suzut alakító Kaho Nakamura énekes-dalszerző jegyzi. (A szereplőkről és a karakterekről itt lehet sok képpel illusztrált galériát látni.)
A Belle a 2021-es Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál Premiere szekciójában debütált, lemérték, 14 perces álló ovációban részesült. Az Oscar-shortlistre végül nem került föl, ám annak ellenére, hogy a 2021-es év közepén mutatták be, a 3. legmagasabb bevételt érte el tavaly Japánban. A magyar forgalmazást örömmel üdvözli minden animekedvelő, bár az amúgy érthetetlen 16-os korhatár a műfaj legszélesebb rajongótáborát alkotó tinik jelentős hányadát kizárja a moziból.
Boronyák Rita
