Tisztességes amerikai magyar tízezer dollárt akart ajándékozni egykori iskolájának, mert olvasta, hallotta, látta valahol milyen nehéz helyzetben van a magyar oktatás, és ezt a hírt elhitte.
Megkereste neten az intézményt, megtalálta az e-mailjét, megírta a levelét.
„Szeretettel adom, mert emlékszem, hogy a drága Erzsike néni hányszor megsimogatta a fejemet…stb. Hova utaljam a pénzt?”
Levele visszajött, hogy azt mondja:
„I’m sorry to have to inform you that your message could not be delivered to one or more recipients.”
Azaz nem tudták az üzenetét kézbesíteni a címzetthez. Írt megint, visszajött megint.
Öreg magyar, amerikás magyar, nem türelmes magyar.
„B…. m…! Nem tudnak beállítani egy automatikus választ, hogy ha megváltozott az e-mail címük, akkor mire változott? Hát akkor…!”
És mondta, amit ilyenkor mondani szokás, mert magyarul még jól tud.
Könyvkiadós kolléga tájékoztat: hatezer körlevélből első kiküldésre 450 jött vissza a fenti szöveggel és azóta is hetente negyven-ötven kézbesíthetetlen levélről értesíti a net. Az oktatási intézmények, polgármesteri hivatalok úgy cserélgetik hetente az e-mail címüket, mint a vezetőik – remélhetőleg – az alsóneműjüket.
Csepkői úr negyedik házasságát nyüvi már. Hazamegy a munkából és megöleli a feleségét.
„Egész nap rád gondoltam, Rózsikám!”
Mire a feleség idignálódva odébb lép.
„Márti vagyok!”
NÓGI
