Bach zenéje, Duruflé nagyszabású, gyönyörű Requiemje és kortárs orgonaművek csendülnek fel a Müpában november 30-én, kedden este egy korszakok, műfajok és generációk között átívelő hangversenyen.
A Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermének fókuszpontját jelentő, gyönyörű orgonát a világ legnagyobb koncerttermi orgonái között tartják számon. A 6804 sípból álló, 92 regiszteres, 5 manuálos hangszer a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra és a Mühleisen Orgelbau Stuttgart együttműködése során készült.
„Az orgona a terem legfontosabb szimbólumaként egyesíti magában az építészetet és a zenét, összeköti a múltat és a jelent, kapcsolatot teremt zenei műfajok és kultúrák között”
– olvasható a Müpa honlapján.
A november 30-i koncerten kiemelt szerepet kap az a kapcsolatteremtés, amelyet ez a monumentális hangszer szimbolizál. Orgonára írt szólóművek, zenekari darabok és kórusművek, emberi hang és instrumentális zene, az orgona legnagyobb múltbeli mesterének alkotásai és a kortárs repertoár, valamint zenészek generációi között épít hidat a különleges program, amelyben két gyászmise is helyet kapott. A koncert első felében Szathmáry Zsigmond orgonaművész-zeneszerző alkotásai, köztük a Requiem Fukushima emlékére című gyászmiséje váltakoznak Johann Sebastian Bach zenéjével, a szünet után pedig a 21. századi szakrális zene egyik leghíresebb darabját, Duruflé Requiemjét hallhatja a közönség az UMZE Kamaraegyüttesével és az Új Liszt Ferenc Kamarakórussal.
A Németországban élő orgonista-zeneszerző, Szathmáry Zsigmond 1939-ben született Hódmezővásárhelyen. A budapesti Zeneakadémián végezte tanulmányait, majd Bécsben, Kölnben és Darmstadtban tökéletesítette tudását. Több németországi templomban működött kántorként, illetve rangos konzervatóriumokban tanított, majd 1978-ban a freiburgi Zeneművészeti Főiskola professzora lett. Karmesterként leginkább a kortárs zene ihletett és értő tolmácsolójaként tartják számon: olyan zeneszerzők műveinek ősbemutatóját vezényelte, mint Heinz Holliger, Wolfgang Rihm, Luciano Berio vagy Mauricio Kagel.
Szathmáry zeneszerzőként is az élvonalba tartozik, alkotói tevékenységére többek Pousseur, Stockhausen és Ligeti is hatással volt. A november 30-i koncerten három műve hangzik el. A szólóorgonára írt, dinamikus, megrázó és izgalmas Feuertaufe előadása mellett két magyarországi bemutatóra is sor kerül. Hazánkban most lesz először hallható a Requiem Fukushima emlékére című alkotás, amely megrendítő módon reflektál az atomerőmű-katasztrófára, 2012-ben keletkezett, Cadenza con ostinati per violino e organo című, hegedűre és orgonára komponált művét pedig még 1994-ben írta hegedűművész lányának, Anikó Katharina Szathmárynak, aki a budapesti koncerten is fellép.
Akárcsak Szathmáry Zsigmond, a 20. századi művész, Maurice Duruflé is kiváló orgonista, professzor és zeneszerző volt.
„Lassan dolgozom, és sok mindent kidobok”
– mondta magáról a komponista, akinek mindössze 11 művét adták ki. A szünet után Duruflé talán leghíresebb műve, a Requiem csendül fel, amelyből a zeneszerző három különböző verziót is írt: az 1947-es eredeti után 1948-ban orgonára és kórusra, 1961-ben pedig szólistákra, kórusra, orgonára és zenekarra dolgozta át a művet.
Honfitársához és nagy elődjéhez, a szintén orgonista Gabriel Fauréhoz hasonlóan – aki a 19. század végén komponálta monumentális Requiemjét – Duruflé is kihagyott részeket a hagyományos gyászmiséből. Apja emlékének ajánlotta a darabot, amelyben sok gregorián motívumot is felhasznált.
„Ez a Requiem nem egy éteri mű, amely a földi gondoktól való elszakadásról énekel. A keresztény imádság megváltoztathatatlan formájában tükrözi az ember gyötrelmét, aki szembesül végzetének misztériumával. Gyakran drámai, vagy beletörődéssel, reménnyel és rémülettel teli, akárcsak magának a Szentírásnak a szavai, amelyeket a liturgia idéz.”
– így írt Duruflé a saját művéről, amelyet a november 30-i hangversenyen Vajda Gergely vezényletével hallhat a Müpa közönsége.
