Amikor egy alkalommal Lisztnek feltették azt a kérdést, hogy gondolt-e már arra, hogy megírja élete történetét, komoran azt felelte, hogy egy ilyen életet elég végigélni. Szenvedélyes volt, virtuóz, újító, és sorolhatnánk még a rá illő jelzőket. Káel Norbert nemzetközileg is elismert magyar zongoraművész szerint a Liszt ünnep elnevezésű kulturális fesztiválon a Jazzical Trióval remek lehetőségük nyílik megmutatni, mennyire volt egyúttal modern szerző, aki ma is aktuális tud lenni, és komolyan kapcsolódik a modern zenéhez. Akár a mai jazz zenével is tud fuzionálni. Vagyis elmondható, hogy kortól és stílustól függetlenül aktuális. A Jazzical Trio október 12-én lép a Zeneakadémia színpadára. Káel Norberttel a koncertről és Liszt Ferenc zenéjéről beszélgettünk. Sőt, azt is elárulta, ő mit hallgatna meg szívesen a fesztivál programjából.
Első hallásra talán meglepően hangzik, hogy a komolyzene és a jazz nem állnak távol egymástól. Mi köti össze ezt a két zenei stílust?
Igen, gyakran előfordul, hogy először kissé idegennek tűnik ez a párosítás, de mégis nagyon sok találkozási pont van. Egészen a barokk zenéig visszanyúlhatunk az időben, és azt látjuk, hogy a jazzhez hasonlóan ott is nagyon népszerű volt az egy adott harmóniamenetre történő improvizálás, ami ugyanazon a szisztémán alapul, mint a jazznél. Az adott akkordnak a hangjait és a különböző, hozzá tartozó hangokat használták, megfigyelhető, hogy sok közös harmóniahasználat van, és számtalan olyan azonos pont létezik, ami kompatibilissé teszi egymással ezt a két stílust. A vegyítésüknél egyébként az ízlésen van a hangsúly – szerintem.
Mely Liszt-művek adták az inspirácót a koncert programjához, és miért épp ezeket tűzték műsorra?
Ezt a koncertprogramot néhány alkalommal már teszteltük, több darabot átdolgozva külföldön is játszottunk a Jazzical Trio-val, Mexicoban illetve több európai országban hallhatták. Ilyen például Liszt H-moll szonátájában hallható fő- és bizonyos melléktémák átdolgozása vagy a Csárdás obstiné, ami egy nagyon karakteres Liszt darab. Ez utóbbi idén februárban a Fesztiválzenekar által szervezett Liszt-Berlioz-maratonon is szerepelt. A Desz-dúr Consolationt is műsorra tűztük, ez egy ismert Liszt darab, gyakorlatilag teljesen az eredeti akkordokat használva játsszuk.
Mi a tapasztalata, hogyan reagál a közönség a klasszikus zene és a jazz vegyítésére?
Szerencsére sokat és sokféle tematikájú műsorral koncertezünk, és úgy vesszük észre, hogy nagyon jó a közönség reakciója. Azoké is, akik érdeklődőek és kíváncsiak arra, hogy hogyan lehet összerakni ezt a két dolgot, de a szkeptikusoké is, akik úgy gondolják, hogy ez a kettő nem fér össze egymással. Sikerül ugyanis olyan fúziót csinálnunk a két stílusból, ami az értéket és ízlést képviseli.
Visszaidézhető-e az első olyan élmény, amely során megtapasztalta, hogy a komolyzenei művek lehetőséget adnak arra, hogy a jazz irányába is értelmezze őket?
Nagyon korán, körülbelül 12-13 éves koromban ért az a meghatározó élmény, hogy felvételről hallhattam Keith Jarrett kölni koncertjét. Ő úgy vegyíti ezt a két stílust, hogy az improvizációiba mind a kettő zenei elemeit, eszközeit, harmóniáit, akkordjait használja. Nála tapasztaltam meg azt, hogy bizony meg lehet csinálni azt, hogy a két stílusból fúzióként egy harmadikat hozunk létre.
A tengerentúli tanulmányai alatt tapasztalatokat szerzett a bostoni jazzclubokban is. Az ottani közönség nyitott erre a fajta zenére?
Igen, bár meg kell említenem, hogy ők egy kicsit le vannak maradva az európai és az ázsiai közönséghez képest. Ázsiában és Európában is népszerű ez a stílus, mivel ismertek a klasszikus darabok és a zenei kultúrának a meghatározó részei. Amerikában azonban ez nem annyira elterjedt, ott a mainstream jazz az, ami népszerű. De ott is nyitott és érdeklődő közönséggel találkoztam, csak nekik sokkal újszerűbb volt ez az egész.
A fesztivál ismertetője szerint Liszt az első komolyzenei „rocksztár”. Mit jelent ez?
Szerintem érdemes ezt a megfogalmazást pontosítani. A maga idejében Bach és Mozart is olyan szintű népszerűségnek örvendtek, hogy talán őket is nevezhetnénk rocksztárnak, de aki mind viselkedésében, mind személyiségében ennyire különleges volt, az Liszt mellett egyértelműen Beethoven. Rengeteg botránya volt, elképesztő személyisége, vehemens stílusa, mindenki imádta és hatalmas sikereket aratott. És ez a fajta rocksztár image igaz Lisztre is. Olyan elképesztő, addig teljesen szokatlan technikája volt, amit nagyon jól tudott kamatoztatni, tisztában volt a képességeivel, és jól meg tudta mutatni ezeket. Egy teljesen átlagos zenehallgatóra is óriási hatással tudnak lenni ezek a művek, mert a Liszt daraboknak nagyon komoly energiájuk van. És persze ne felejtsük el, hogy a rocksztár image-éhez az is hozzájárult, hogy a mester nagyon jól nézett ki, sármos volt, szóval minden úgy egyben nagyon klappolt nála!
Mit jelent az Ön számára Liszt Ferenc zenéje, mi az, amiből a pályafutása során meríteni tud?
Hozzám az a Liszt áll közel, akinek idősebb korában elege lett a sikerből és a csillogásból, és egy teljes dimenzióváltást vitt véghez, amikor hátat fordított ennek. Egy egészen más életmódra rendezkedett be, ami hallható a zenéjében is, ugyanis elképesztő mélységek és összefüggések jelennek meg öregkori darabjaiban. Olyan harmóniavilág jellemzi, és olyan zenei folyamatok történtek meg bennük, amelyek tulajdonképpen megalapozták a huszadik századi zenét. Ha megnézzük a korai Bartók-darabokat, azokban egy az egyben Liszt továbbvitelét halljuk, hihetetlen hatásuk volt más zeneszerzőkre. Én is ezeket a darabokat szeretem játszani, elemezni, és amit lehet, átvenni belőlük a saját zenémbe.
Beszéljünk a zenésztársakról is. A Jazzical Trió összeszokott csapat.
2014 óta játszunk együtt, rengeteg koncertet adtunk közösen, Európa számos országában, Afrikában, és Ázsiában is koncerteztünk és ismert jazzfesztiválokon is jártunk már. Sokféle zenei környezetben dolgoztunk, ez is segítette a közös munkánkat, szeretek Oláh Péterrel és Lakatos „Pecek” Andrással játszani.
Milyen hangulatot árasztanak a koncertre kiválasztott darabok?
Próbáltam egy komplex megközelítést összerakni erre a koncertre. Azon túl, hogy lesznek eredeti Liszt átdolgozások, amelyeknél hallani fogja a közönség a darabok fő témáját, sok esetben az eredeti darabból kiemelt részeket az eredeti változat szerint halljuk, és arra reflektálva hangzik majd el a jazz változat. Emellett lesznek olyan saját kompozíciók, amelyek Liszt zenei elemeit, melódiáit használják fel. Ez egy teljesen más megközelítés, mert nem konkrét darabok lesznek átdolgozva, hanem egyfajta liszti hangulat, atmoszféra hallható. Ezen túlmenően azt is kitaláltuk, hogy az ismert jazz zongorista, Chick Corea hol alkalmazott liszti elemeket, így egy Chick Corea kompozíció is hallható.
Lesznek-e olyan összekötő szövegek, amelyek segítik az összefüggéseknek a felfedezését?
Igen, bevált szokásunk, mert néhány éve felfedeztem, hogy ha irányítjuk a közönség figyelmét, hogy mire figyeljen a soron következő kompozícióban, az sokat segít azonosulni, és követni a zenei folyamatokat. A darabok előtt pár mondatban össze foglalom, hogy mi volt az eredeti darab, és mi lesz a zenei folyamat.
Ön melyik programot hallgatná meg szívesen a fesztivál programjából?
Ha tehetném, elmennék mindegyikre, mert biztos vagyok benne, hogy mindegyik szuper lesz és nagyon érdekes dolgokat lehet majd hallani. De mivel Ránki Dezsőt tisztelem és nagy példaképem, és tudom, hogy Klukon Edittel fantasztikus, amit együtt csinálnak, ezért a Ránki-Klukon duo koncertjét mindenképpen ajánlanám, hiszen világszínvonalúak. Illetve Ránki Fülöp koncertje lenne különösen érdekes a számomra, mert elképesztően tehetséges zongoristának tartom, ezért az ő koncertjét is mindenképpen ajánlanám.
