Stanisław Lem: Kiberiáda [Bajki robotów] – Móra Könyvkiadó, 2021 – fordította Murányi Beatrix – 432 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-4869-24-5
Gyerek voltam még, amikor a múlt évezred utolsó századának nyolcvanas éveiben először találkoztam a lengyel Stanisław Lem műveivel. Szerencsére valószínűleg a KIBERIÁDA volt az első Lem-kötet, amit elolvastam. Vannak mélyebb, filozofikusabb munkái, de introdukció gyanánt – akár sci-firől, akár konkrétan Stanisław Lemről legyen is szó – valószínűleg ez a legalkalmasabb munka. Gyermek és felnőtt egyaránt megtalálhatja benne azt, ami neki/hozzá szól.
- Vannak-e szuperhősök a Bibliában?
- Még mindig nem kapott működési engedélyt Szupermalac és Űrpatkány
- A fantáziánál nincs nagyobb kincsünk
- Legyünk mind héjnélküliek!
- Megjelent a Mennyek és pokol – Szállj alá, hogy felemelkedhess!
- Honnan tudhatta előre Kányádi, hogy EZ lesz?
- Belekukkantani egy leánykor titkaiba – Janikovszky Éva naplójáról
Idén szeptemberben lenne száz éves Stanisław Lem
Kalandos élet jutott neki, hiszen a második világháború alatt ellenálló volt, majd a háború végeztével szülővárosa a Szovjetunióhoz került, ahonnan családjával együtt Krakkóba települt. A háború elején Lvovban és utána Krakkóban is orvosnak tanult, de mégsem lett orvos… Első kötete 1951-ben jelent meg, s szinte azonnal kurrens író, majd fontos „exportcikk” lett. Még úgy is, hogy a politikai helyzet miatt többször is fontolgatta a disszidálást. Végül maradt a Lengyel Népköztársaságban.
„Az okos tanácsokat […] csak az képes megfogadni, aki maga is legalább egy kicsikét értelmes.”
Könyveit nagyjából három tucat nyelvre fordították le, és – köszönhetően a szocialista országok szoros kulturális együttműködésének – magyarul is megjelent írásainak zöme. Azok közé tartozik, akik ki tudtak törni a szocializmus zárt kereti közül. Mégis arra a sorsra jutott, mint a „szocialista tábor” legnagyszerűbb íróinak zöme: a rendszer széthullása után csökkent a felé forduló figyelem. Pedig műveinek jelentős része ma is friss, aktuális és fontos.
A Kiberiáda 1965-ben jelent meg először lengyelül,
és ’71-ben magyarul. Maga a szerző is az egyik legsikerültebb és legfontosabb művének tartotta ezt a kötetet, nem véletlen hogy egy-egy novella erejéig később is visszatért a kötetben megismert látásmódhoz, témához és szereplőkhöz.
„A világegyetem végtelen, de határos, ezért a fénysugár, bármelyik irányba induljon is, évmilliók után visszajut kiindulópontjára, ha elég ereje van hozzá; s ugyanígy áll a dolog a csillagok és bolygók között keringő hírekkel is. Egyszer például valahonnan messziről Trurl fülébe jutott a hír, hogy van két hatalmas és jótékony mérnök, akik olyan okosak és tökéletesek, mint senki más a mindenségben. Nyomban elsietett Klapanciuszhoz, az pedig megmagyarázta neki, hogy nem holmi titokzatos vetélytársakról szól a hír, hanem róluk magukról, csak előbb körbejárta a kozmoszt. De a hírnévnek megvan az a tulajdonsága, hogy a kudarcokról tapintatosan hallgat, még akkor is, ha a módfeletti tökéletesség okozta őket.”
A Kiberiáda legnagyobb meglepetése 2021-ben,
hogy még mindig friss és aktuális, nem öregedett meg úgy, ahogy a műfajba tartozó írások sokasága (vagy a szerző, akinek DiLEMmák című időskori műve mintha az életmű antitézise lenne). Stanisław Lem már akkoriban, az ’50-es és ’60-as években is túllépett a műfaji kereteken.
Miközben a bátor és egymással évődő robotkonstruktőrök Trurl és Klapanciusz kalandjai a robotok közé vezetnek minket, azonközben a techno-kozmikus történetekben felismerhetően felbukkannak az emberi történelem elemei és struktúrái. A hömpölygő humor jelentős részben irónia, s ez az, ami ma is hat, hiszen – rendszerváltozások ide vagy oda – a gépkirályok és a talpnyalók világa nem múlt el. Az ötven évvel ezelőtti magyar kiadás szereplői ma is megmozgatják az olvasó fantáziáját.
Stanisław Lem jó író volt,
a Kiberiáda a mai olvasónak is sok örömöt – rácsodálkozást és új felismerést – hozhat. Az pedig igazán hallatlan szerencse, hogy Murányi Beatrix fordítása is megállja a helyét, pedig a nyelvünk annyit változott azóta! Ráadásul pont azokon a területeken, melyek határosak Stanisław Lem írásművészetével, mely szétfeszíti a tudományos-fantasztikum határait. Még ma is.
„…sorról sorra elolvastam, s könnyeztem a gyönyörűségtől, olyan zseniális munka, úgy árad belőle az abszolútum, hogy azt el sem lehet mondani.”
