Juhani Karila: Csuka-átok [Pienen hauen pyydystys] – Szépirodalmi Könyvkiadó/Metropolis Media Group – fordította G. Bogár Edit – 330 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-5510-57-3
A fantasy-irodalom emblematikus művei (általában) valós és elképzelt elemekből összeeszkábált múltban játszódnak. Csak idő kérdése volt, hogy a mítoszok és mondák különös lényei részt követeljenek maguknak a leghétköznapibb valóságban is. Juhani Karila szemtelen és friss regénye legalább annyira őrült, mint amennyire szórakoztató.
- Milyen titkokat rejteget a legyilkolt állatok gazdája?
- A fiú, aki nem akart áldozattá válni
- Ha összeaszott öregek síkosítóval egymásnak esnek…
- Intelligens életformára bukkantak Európa mélyén
- Lenyűgöző a trilógiává terebélyesedett magyar sci-fi!
- Kitől tanulták a prágai örömlányok az orális örömszerzést?
Ha a magyar könyvpiacot nem a reklámok és támogatások alakítanák, hanem az olvasói élmények, akkor Juhani Karila regénye egészen biztosan sikerkönyv lehetne! (Pont úgy, mint például – és itt hosszan lehetne sorolni, a nagyszerűségükhöz képest is háttérbe szorult könyveket – a Múmiamalom.) Furcsa, hogy a kevés számú, de igazán átütő olvasói élmény nem – vagy csak egészen halkan – jut el a többi potenciális olvasóhoz.
A babonák és átkok ma is részét képezik a hétköznapoknak,
s innen csak egyetlen bátor lépés kell ahhoz, hogy a meglendülő írói fantázia a babonák mögötti lényeket a valóság részévé tegye. Lehet ezt kegyetlenül és ijesztően, lehet meseszerűen, és lehet visszafogott, mégis kirobbanó humorral, sok iróniával. Az 1985-ben született Juhani Karila az utóbbit választotta.
„…a halottak nem olyanok, mint az élők. Saját birodalmuk meg hierarchiájuk meg testületeik vannak. Emelkednek vagy süllyednek, vagy új alakot kapnak. Munkafeladatokat. A halál önmagában nem jelent még semmit. A halálban a mifélénk egy másik társadalomba lép át, más törvények alárendeltjévé lesz, és ezeknek a törvényeknek az égisze alatt működik a cserekereskedelem, és a fizetőeszköz maga a lélek. A másik oldalon a lelkek olyanok, mint a sátán által újrahasznosított műanyag. Amikor a túloldalra kiabál valaki, sose tudni, mi fog válaszolni neki. Az, amit keresnek, talán már elment. Vagy talán már valami másnak a részévé vált.”
A Csuka-átok hús-vér szereplői
a legendák és a valóság határán élnek. Főhőse egy lapp lány, Elina aki Finnország déli részére költözött, de minden évben visszatér Lappföldre, hogy kifogja azt a csukát, melytől – egy átok miatt – az élete függ. Ebben az évben azonban nem mennek simán a dolgok a mágikus lények közbeavatkozása – főleg a víziszellem – miatt. Ráadásul Elinát, egy feltételezett gyilkosság miatt a rendőrség is keresi…
A váratlan fordulatok, s a nekilódult írói fantázia,
mely a hagyományokra épít, és azokból táplálkozik, egy egészen új világot hoz létre a valóság peremén. A látomásnak tűnő lények felbukkannak és eltűnnek, némelyikük éppen csak belép a történetbe, mások – például a rendőrnőt, Janatuinen kísérgető dromó, a víziszörny, a csuka… – alakítói a történetnek. A történetnek, melynek fordulatait nem lehet előre kiszámítani.
„Trombitaszóra ébredt. Odament az ablakhoz, és kinézett a hátsó udvarba, ahol felvonulásnak lett szemtanúja. Elöl ment egy medve, a hátán egy oroszlánfejű, mezítelen nőt vitt. A nő egyik kezében egy viperát tartott, a másikkal a medve gyeplőjét fogta. A nő mögött izmos póklábúak által vezetett macska- és békafejek és egy megkoronázott férfi feje érkezett brokkolihoz hasonló alakzatban. Ezután következett egy kuvik, amelynek hosszú gólyalábai voltak, végül pedig egy gyerekarcú humanoid egy dromedár hátán.
Janatuinen az ablakban ült, mígnem a macskafej felé fordult, mint egy tank lövegtornya. A macska a nőt nézte és nyávogott…”
Juhani Karila szórakoztatni akarja az olvasót,
kiragadni a hétköznapokból – ahogy a szereplőit is –, és ezt mesterien csinálja. A Csuka-átok egy elragadó történet, mely nem akar többet, mint amit ígér, de azt maximálisan teljesíti: könnyed, szemtelen, nevetésre ingerlő…
…és varázslatos.
