Csuri emlékére
A környezetemből mindenki odajár. Mi lehet ez a dolog? Mindenki csak mesél, beszéd közben elrévedezve, mintha újra átélné az eseményeket. Nem hagyhatom ennyiben a dolgot. Magam is kérek időt, mert ezt hallomásból nem hihetem el. Szerencsére nem lakik messze, és különben is, a kíváncsiság a legnagyobb motiváció, elmennék akár a világ végére is. Annyiszor csóváltam a fejem hitetlenkedve a gyógyítás új módjait hallgatva a páciensektől, nem említve a betegségek széles skáláját, és ami a legfontosabb, hogy minden kezelt jobban érezte magát, amikor eljött a látó embertől.
Látó ember? Utána néztem mindenhol, de legfőképpen a jóslás témakörben találtam hivatkozásokat erre a szókapcsolatra, akikről azt írták, hogy valahogy jobban érzik az időt, és ebből következtetnek a jövőre, ami aztán vagy bekövetkezik, vagy nem.
De arra sehol nem találtam utalást, hogy a látó ember gyógyít, és majdnem mindent. Mielőtt találkoztunk, számba vettem, milyen esetekről kaptam hírt a barátaim és a kollégáim útján.
Az egyik arról mesélt, hogy 4 dioptriás szemüvege van, de havonta kijár a „Csuri”-hoz kipucoltatni a szemét, mert utána tisztábban lát és nem fáj annyit a feje. A másik hölgy pironkodva mondja, hogy neki rengeteg problémája és fájdalma volt az úgynevezett nehéz napokon, és most már nem tudja kezelés nélkül elképzelni a további életét.
A barátom hosszú történetet tárt fel testvére kálváriájáról, aki már átesett kemoterápián, mert nem találták meg panaszai eredetét, a látó ember pedig epevezeték szűkületet talált, és hosszú évekig tette panaszmentessé kezelésével.
Serdülő lánya bőrén találtak egy furcsa elváltozást, amit két hónap alatt távolított el érintésnélküli módszerével.
Ennyi furcsa és érdekes történet hallatán rávettem a feleségemet, próbáljuk ki, mennyi igazság van a hírekben.
Megérkezve a rendelés megadott idejére, a látó embernek csak a feleségét találjuk a házban. Megnyugtatott bennünket, hogy a Laci itt van valahol a kertben, csak kiment szántani a traktorral, és mindjárt jön. Öt percig nézelődtünk a ház előtt, amikor a traktorról lekászálódva mentegetőzött, hogy nem vette észre, hogy elszaladt az idő. Mondta, hogy kezet mos, meg fölvesz egy atlétatrikót, és máris kezdhetjük. Bementünk a rendelőbe, ami egy kellemes fotellel és ülőgarnitúrával, közepén egy gyúróasztallal ellátott sima szoba volt. A dohányzóasztalon néhány könyv, a címük REIKI, EZOTERIA, a többire nem emlékszem. Bemutatkozott, miközben felült a gyúróasztal közepére.
Megkérdezte, hogy kivel kezdje a felmérést, majd azt mondta, bármi történik, nyugodtan lehet röhögni, nem sértődik meg, s egyben elnézést kért, hogy beszéd közben suk-sükölni fog, de ezen is lehet derülni. A feleségem vállalta a kezdést, mondta a Laci, hogy őt nem érinti, hogy én ott leszek végig, ha a feleségemet nem zavarja. Feleségem leült a kanapéra, és már kezdte is. Felemelte mindkét kezét, mintha pacsizni akarna, becsukta a szemét és már mondta, függetlenül attól, hogy a feleségem 2-3 méter távolságban ült tőle.
„Azt látom, hogy egészen kicsi korodban valami gondod volt a szemeddel, aztán életveszélyes mellhártyagyulladásod volt mindkét oldalon. Errefelé nincs semmi, – ahogy haladt lefelé – de ilyent még nem láttam senkinél: A két ülőgumó végén teljesen egyforma zúzódás nyoma néhány évvel korábbról. Volt komoly sérülésed, ficam, vagy rándulás a jobb térdedben, csontritkulás nyomai, de mást nem nagyon látok.”
Ennyi volt a diagnózis, amit olyan harminc perc alatt adott elő.
Utána helyet cseréltem a feleségemmel, átülve a kanapéra.
Körülbelül 10 perc múlva elkezdett rettenetesen izzadni, én pedig vártam a megállapításokra. Még 2-3 percig ömlött róla a víz, majd feladta, elmondta, hogy minden energiáját elszívom, semmi nem jön vissza rólam, és így nem lát belém. Én pedig valami energiavámpír vagyok, lehet, hogy nekem is kellene valami hasonlóval próbálkozni.
Még hozzátette, hogy ma már semmire nem használható szerinte, úgy ki- vagy lemerült. A beszélgetés során kiderült, hogy ő a mentőállomás gépkocsivezetője, és nagyjából ismer a városban mindenkit, akinek tud, annak segít. A több mint másfél órás ottlétünk díja 1000.-Ft volt.
Eljöttünk, és a kocsiban feleségemmel beszélgetve ámuldoztunk és mosolyogtunk a diagnózis egy-két pontján, mert például az ülőgumó zúzódásokról rajtunk kívül senki nem tudott, és nem is meséltük senkinek a történetet. Egy bálról a kihalt városban éjjel kettőkor hazafelé bandukolva feleségem megcsúszott egy babakocsi felhajtón a fagyos éjszakában, és a ridiküljére vigyázva, mindkét lábával az ég felé zuhant rá a fenekére, tehát az ülőgumók sérülése valós volt, és évekkel utána ezek észrevételéhez tényleg kellett a belelátó szem.
Barátságunk ekkor kezdődött, akinek elmeséltem tapasztalataimat, az ki is próbálta a gyógyítás lehetőségét. Volt iskolatársam és barátom családjával együtt szeretett volna elmenni hozzá, több probléma miatt. Vérnyomás, érszűkület, elhízás ügyben keresték. Én csak megbeszéltem az időpontot Lacival, tehát nem említettem, hogy kik fogják keresni. A megbeszélt időpontban felzaklatott telefon érkezett Lacitól, hogy ő nem engedi be a családot, mert ezek adóhivatalosok, és biztosan bajt akarnak rá hozni. Hosszú rábeszélésre volt csak hajlandó őket megnézni, és elég jó eredményeket értek el a gyógyításban több éven át. A barátom pedig tényleg az Adóhivatalban dolgozott.
Munkám szorosan kapcsolódott élsportolókhoz, és ez is nagy lehetőséget adott az együttműködésre. Történt, hogy válogatott kosárlabdázónk a bajnoki döntő előtt eltörte kézközépcsontját. Műtét Budapesten, minimum 3-4 hét az előírt gyógyulás.
Csuri megígérte, hogy majd ő összeforrasztja a megszögelt csontot, ne aggódjunk. Ha nem látom, nem hiszem el. Ült a játékos mellett 1 méterre, és a bal tenyerében kőrözött a mutatóujjával, és kérdezgette a fiút, érez-e valami bizsergést. Érzett és ezután minden rendbejött. Csapatunk gyúrója kitalálta a védőberendezést is egy tenyérnyi műanyag lap segítségével, és a játékos a mérkőzés egyik legjobbja lett és megnyertük a Nemzeti Bajnokságot.
A látás képességét alátámasztó megállapítás a fentebbi játékos egy korábbi vizsgálatánál adódott. A meccsen a hátára esett, a kialakult becsípődést Laci megoldotta, de a nézelődés közben megjegyezte, hogy a játékos combjában megszámlálhatatlan, ütésből származó mészcsomót lát. Elmagyaráztuk neki, hogy a védekezés közben a játékos combja találkozik az elzárásokat adó magasabb játékosok térdével, és a tapasztalt mészcsomók ennek eredményei.
Kérdeztük, hogy mióta lát az emberekbe? Azt válaszolta, hogy a saját műtéte után, amikor felébredt a kórházban, rettenetesen megijedt, mert a kórteremben fekvő társait hőtérkép szerűen látta, színesben. Utána kezdett el foglalkozni a dologgal. Volt, hogy majdnem baja lett abból, hogy szólt a mentőben segítő társainak, hogy a beteget már nem a kórházba kellene vinni. Később inkább csendben maradt.
Még két eset kíván említést. Egy másik játékosnak nagy fájdalmai voltak a kezével, de a röntgen nem mutatott semmit. Csuri megtalálta a probléma okát, megszerelte (ez az ő szakszava), majd a fiú megmutatta a másik kezének hüvelykujját, hogy az meg már nagyon régen nem működik rendesen. Három-négy mozdulat után az ujj meggyógyult. A hitetlenségtől alig tudtam felállnia a székemből.
A másik: egy több mint 100-szoros válogatott kézilabdázó rendkívüli fájdalmakról panaszkodott. Laci hosszú vizsgálat után közölte, a gerincén van egy daganat, az műtétet kíván, azzal nem tud mit csinálni, de annyit megtesz, hogy néhány napig csökkenti a fájdalmat. Ez sikerült is, és a nagyhírű osztrák biztosítótársaság igazgatója mosolyogva távozott, majd később jelezte, hogy a műtét is megtörtént, panaszmentes.
Pár hónappal később a fenti igazgató állást kínált Lacinak, amit ő elfogadott. Ettől kezdve ritkábban találkoztunk, mert nagyon nehéz volt az időket összeegyeztetni.
Nem sokkal később jött a hír: Laci éjjel álmában nem tudta kivédeni a szívinfarktust, és meghalt.
Sem a módszereket, sem a képességet nem tudta másnak átadni, így nekünk az emlékezés, sajnálkozás és kétség maradt, hogy lesz-e még valaki, aki a környezetünkben kézzelfogható csodákra képes?
