Csodált nőikonok, akiknek van sötét oldaluk is. Szűcs Gabi jazzénekesnő azt kutatja La femme fatale című koncertjén a Müpában, hogy milyen is valójában egy végzet asszonyaként elkönyvelt művész vagy sztár. Csak szeretőnek való, avagy feleségként is jól megállja a helyét és ez csak egy rákényszerített szerep? Valójában ő is egy hétköznapi nő? A koncerten a megidézett művésznők naplóiból, a velük kapcsolatos visszaemlékezésekből is elhangzanak részletek. Megtudhatjuk többek között azt is, hogy Marlene Dietrich hogyan vélekedett önmaga femme fatale mivoltáról vagy éppen azt, hogy mit mondtak a kortársak Marilyn Monroe-ról, aki naplót ugyan nem írt, de verset annál inkább. Igazi összművészeti „csajos est” várja az érdeklődőket, melynek vendége Ónodi Eszter, a Katona József Színház színésznője lesz. A koncertről a Fonogram-díjas Szűcs Gabival beszélgettünk.
Miért épp a végzet asszonya a témája a koncertednek?
Már nagyon régen benne volt a levegőben, hogy összeállítok a témáról egy koncertre való anyagot. Felfigyeltem ugyanis arra, hogy az én műfajomban, a swingben, és főleg az irányzat klasszikusnak nevezhető időszakában, ami a 30-as, 40-es és 50-es évek swing zenéjét jelenti, a legismertebb dalokban, illetve egyáltalán a korabeli kultúrában nagyon sokszor visszatérő téma a veszélyes végzett asszonya figura, a femme fatale alakja. Sok emberhez hasonlóan az én fantáziámat is izgatta ez, hiszen a bennük lévő sötét oldal ellenére is él valamiféle megmagyarázhatatlan csodálat irántuk. Régebben is énekeltem már dalokat Marlene Dietrichtől, illetve Marilyn Monroe feldolgozásokat is, vagy Karády Katalin dalokat. Utána is olvastam a témának, és összeállt a fejemben a kép, hogy tudnék dalokat válogatni egy olyan koncerthez, amelyen körbejárjuk ezt a témát. Kiválasztottam egy-két kiemelkedő nőalakot, például akiket az előbb már említettem, és néhány izgalmas dolgot is elmesélünk róluk az est folyamán.
Megismerve a femme fatale művésznők dalait, életét, hogy látod, a színpadon mutatott kép mögött tényleg nem hétköznapi nők rejlenek?
Alapvetően ők is teljesen hétköznapi nők voltak. Én magam arra a nagyon furcsa következtetésre jutottam velük kapcsolatban, hogy van egy nagyon fontos közös bennük, mégpedig az, hogy nem voltak boldog asszonyok. Mivel nem tudták megőrizni a karrierjük és a magánéletük közötti jó egyensúlyt, így nem tudtak boldog, kiegyensúlyozott házastársakká válni. Nagyon nagy árat fizettek ezért, a magányt, mert aki megérte közülük az idős kort, az menthetetlenül egyedül maradt. A femme fatale szerep életük végéig beskatulyázta őket, sokan nem is mertek már megszabadulni ettől a képtől, a hírnevük, az imidzsük fontosabb volt számukra. Ezért többen el is bújtak inkább idős korukra a világ elől, mert nem akarták tönkretenni a róluk kialakult képet.
A femme fatale-ok is többféle szerepben próbáltak megfelelni az életükben, és Te is több területen balanszírozol, próbálsz helytállni. A saját útkeresésed is ihlette ezt a témát?
Az útkeresésem feltétlenül, és arra is rájöttem a koncertre való felkészülés ideje alatt, hogy nekem annyiban segítettek ezek a femme fatale-ok, hogy világosan lássam, mi az az ár, amit megfizet az ember a karrierje érdekében, és mi az, amit már nem. Ez fontos mérföldkő lett számomra, hogy tudatosítottam magamban azt, hogy nekem sokkal fontosabb a magánélet és a szakma közötti egyensúly, mint a mindenáron való érvényesülésnek az olyan fajta útjai, amelyekkel egyébként ezek a nők gátlás nélkül tudnak élni. Viszont nekem és más, mai női előadóknak is nagyon sokat adnak a színpadi léthez azzal a színpadi viselkedéssel és misztikummal, ami körbelengte őket. Nagyra tartom azt, ahogyan a kinézetükkel, viselkedésükkel megadták a tiszteletet a színpadnak vagy a filmvászonnak, és azt is meg lehet tőlük tanulni, hogy hogyan lehet a szexualitást a színpadra vinni, mert az nem kérdés, hogy a nézőket el kell csábítani.
Milyen dalokat hallhat majd a közönség?
Erre az alapvetően szórakoztató koncertre néhány magyar nyelvű, de többségében angol nyelvű dalt válogattam össze. Gershwintől Cole Porterig csupa olyan dal hangzik el, ami a korabeli zenés filmek betétdalai voltak, mivel alapvetően filmzeneként születtek meg akkoriban.
Kikkel valósul meg ez a koncert, kik a partnereid?
Az öttagú zenekarommal, a hazai jazz zenészek legjavából álló Szűcs Gabi quintettel, ők a kísérőzenekarom, akikkel még a Cotton Club Singersben kezdtem el zenélni. Mivel a Müpa kérése is az volt, hogy ez egy komplex előadás legyen, olyan sztárvendéggel, akivel közösen tudok a koncert témájáról gondolkodni és énekelni, ezért Ónodi Esztert hívtam vendégül. Vele már dolgoztam pár éve egy műsorban, így tudtam, hogy nagyon-nagyon jól énekel, és szeretem a személyiségét is, a színésznő-énjét pedig a femme fatale témához remekül el tudtam képzelni. Beszélni is fogunk a megidézendő végzet asszonyairól, így nem csupán egy hagyományos zenei koncertet hallhat majd a közönség.
Kapcsolódó művészeti ágakban is kerestél jó forrásokat ehhez, például az irodalomban?
Igen, rengeteget olvastam, de egy idő után megálljt kellett parancsolni, mert átbillentünk volna a zene oldaláról, hiszen akár egy teljes irodalmi estet össze lehetne állítani erről a témáról. A kutakodásaimban már annyira előrejutottam, hogy nem is csak művésznőkről olvastam, hanem a korszak társasági életének ilyen szempontból meghatározó személyiségeiről, Bőhm Arankáról, Boncza Bertáról és másokról. Vigyázni kellett, hogy ne tágítsam túl nagyra a kört, hiszen akkor nem kapna megfelelő hangsúlyt a zene, a dalok.
Szerinted napjainkban is léteznek a femme fatale-ok vagy csak egy adott korszak figurái voltak ők?
Léteznek, és magam is ismerek mai, végzet asszonyának titulálható nőt. De úgy látom, hogy a kor megváltozott körülöttük. Ma például már nem tehetné meg egy körülrajongott színésznő, hogy kétéves korában ottfelejti a gyermekét egy másik kontinensen, míg a ’30-as években ezt tulajdonképpen következmények nélkül meg lehetett tenni. A férfiakat lenyűgöző, őket az ujja köré csavaró és akár házasságokat vagy kapcsolatokat tönkretevő nőtípus létezik ma is. Kívülről akár úgy is tűnhet, hogy „sportból” teszi azt amit, miközben igazából a boldogságot keresi, amit sokkal kevésbé talál meg, mint bárki más. És az is érdekes, hogy ma alapvetően már nem a művészvilágban élnek ezek a nőtípusok. Boldogság keresőknek gondolom őket, és kicsit sajnálom is azért, mert nem tudnak rálelni arra, amire valójában vágynak.
Mivel ajánlanád ezt a koncertet?
Egy végtelenül szórakoztató, nem komolykodó jazzkoncert lesz ez, ahol rengeteg érdekes dolog derül ki a nőkről, és Ónodi Eszterrel egy kicsit díváskodunk is közben, a szó jó értelmében. Izgalmas és slágerekkel teletűzdelt este vár a hallgatóságra, amelyben a vájtfülűek ugyanúgy megtalálják a számításukat mint azok, akik csak a korabeli hangulatot, a filmzenéket szeretik.
