Miklya Luzsányi Mónika: Bibliai szuperhősök Józseftől Dávidig – Móra Könyvkiadó, 2021 – Oravecz Gergely illusztrációival – 216 oldal, keménytáblás kötés – ISBN 978-963-4868-18-7
Ingoványos terepen jár az, aki a Bibliához nyúl hozzá szerzőként, s legyenek céljai bármennyire magasztosak vagy dicsérendők, nem biztos, hogy osztatlan sikert arat. Biztos lesznek olyanok, akik a BIBLIAI SZUPERHŐSÖK című kötet ellen már látatlanban is tiltakoznak, pedig…
…nem ördögtől való!
- Álljunk meg egy röffenésre!
- A cafka című írás nyerte a közönségdíjat a PesText pályázatán
- Megdöbbentően új értelmezést találtak a Bibliához!
- Nem sejtettem, hogy ennyi vér és erőszak van a Bibliában
- A gettóba csak a Bibliát vitte magával
- Titkosszolgálati módszerekkel vizsgálták a Bibliát
A Biblia az európai – és európai eredetű – kultúra és civilizáció alapműve, s olyannyira átjárja világunkat, hogy legtöbbször észre sem vesszük, ha/amikor nem „direktben” hivatkozunk rá. A Biblia történetei még azokra is hatnak/hatottak, akik azt állítják, hogy nem ismerik közelebbről ezt a könyvet. Pont ezért nehéz, de pont ezért érdemes eszközöket keresni ahhoz, hogy felkeltsük az olvasók új és újabb generációinak figyelmét.
De pont szuperhősökkel?
Elsőre szemtelennek, profánnak, sőt frivolnak tűnhet a felvetés. Hiszen az ókorban keletkezett Bibliát és a XX. században kialakult szuperhős-kultuszt mintha fényévek választanák el egymástól. Pedig nem!
Az egyik irány már „bejáratott”,
a képregényekben szereplő szuperhősök bibliai gyökerét már többször, többen, több tanulmányban is kimutatták. Superman eredettörténetét meghökkentően sok ponton párhuzamba állíthatjuk a bibliai szereplők sztorijaival.
De vajon fordítva mennyire működhet a módszer?
Lehetnek-e, vannak-e mai értelemben vett szuperhősök a Bibliában? Már maga a kérdésfelvetés is egyfajta határátlépésnek tűnik, de ha megvizsgáljuk a szuperhős jelentését, akkor be kell látnunk, hogy vannak az Ószövetségnek olyan figurái, akik gond nélkül megfelelnek a szuperhős kritériumainak?
És, hogy ez miért jó?
Leginkább azért, mert a szuperhős történetekre van igény. Folytonos igény! A mozifilmgyártók úgy öntik a szuperhősös képregény-adaptációkat, mintha nem lenne holnap. Ráadásul ezek a filmek sorban döntik meg a nézettségi és bevételi rekordokat… még akkor is, ha színvonaluk érezhetően zuhanó pályára került. (Az idei nyár slágerének számító Fekete özvegy szinte nézhetetlenül gagyi, és még hosszú is.)
Ugyanakkor, részben ezzel párhuzamban, a Biblia mintha kiszorulóban lenne. Érthető módon nem kelti fel a fiatalok érdeklődését, s ráadásul a gyermek és ifjúság számára készített kivonatok és feldolgozások is olyan avíttasak (tisztelet a kevés kivételnek), hogy azokkal nehéz a gyerekekhez közelíteni…
Talán az egyház(ak) feladata lenne,
hogy utat találjanak a mai fiatalokhoz, talán nem. Én látom előnyét annak, hogy a mostani kötet nem „egyházi elköteleződéssel” íródott, hanem egy házi használatra szánt könyv, ami vallástól függetlenül is érdekes. Miklya Luzsányi Mónika nem akar idegeket borzolni vagy érzékenységeket sérteni. Nem tesz többet, csak kiemel és jól megír olyan történeteket, melyekben felfedezhető a szuperhős motívum.
József, Mózes, Józsué, Éhúd, Debóra, Gedeon, Jefte, Sámson és Dávid
története mind-mind olyan, amivel megragadható a mai, szuperhősökért rajongó fiatalok érdeklődése. S erre az érzetre ráerősít az is, hogy az illusztrátor, Oravecz Gergely mintha ismerné a mai kölykök vizuális igényeit, s képeivel illeszkedne is ezekhez.
