Stepanović Predrág: Nyulacska huszonöt meséje [Priča o malom zecu]– Móra Könyvkiadó, 2021 – fordította Lázár Ervin és Sády Erzsébet –illusztrálta Szabó-Nyulász Melinda – 120 oldal, keménytáblás kötés – ISBN 978-963-4868-30-9
A Nyulacska huszonöt meséje valamikor a múlt évezred végén jelent meg először szerbül aztán magyarul. Az elmúlt majd’ negyed évszázad alatt kikopott a kisgyermekes szülők házikönyvtárából. Így aztán jó, hogy a Móra Könyvkiadó újra megjelentette. Ráadásul új illusztrációkkal, melyek egészen más hangulatúak, mint a régi kiadás karikatúraszerű rajzai. (Nikola Masniković rajzaival, sem volt semmi gond, csak innen, utólag látszik, hogy mennyire korhoz és korszakhoz kötöttek. Talán két évtized múlva Szabó-Nyulász Melinda képeiről is ezt mondhatjuk, de most biztosan frissítőként hatnak!)
- Még mindig nem kapott működési engedélyt Szupermalac és Űrpatkány
- A fantáziánál nincs nagyobb kincsünk
- Legyünk mind héjnélküliek!
- Megjelent a Mennyek és pokol – Szállj alá, hogy felemelkedhess!
- Honnan tudhatta előre Kányádi, hogy EZ lesz?
- Belekukkantani egy leánykor titkaiba – Janikovszky Éva naplójáról
- Az elmúlt idők legizgalmasabb mesekönyve zöld!
Stepanović Predrág vagy Predrág Stepanović?
Attól függ, honnan nézzük! Hiszen zavarba ejtő és – idegen nyelvű könyvek esetében – szokatlan módon a könyv szerzője Magyarországon, Mohácson született 1942-ben, s ha minden igaz, Magyarországon, Szentendrén él és alkot. Író, műfordító, egyetemi docens, akinek kezei közül tudományos munkák mellett regények, elbeszélések, esszék, tanulmányok és kritikák kerültek ki. De írt rádiójátékot is. Sőt, magyarra fordította egyebek mellett Milovan Danojlić egyik kötetét, és olyan magyar szerzőket fordított anyanyelvére, mint Spiró György és Örkény István.
Ugyanakkor azt is érdemes észrevenni, hogy
Lázár Ervin életét kitöltötték a saját történetei,
melyekkel nem csak a „meseirodalomnak”, de általánosságban a magyar irodalomnak is megkerülhetetlen alakja volt. Nem szorult rá, hogy műfordítói babérokra törjön, s nem is nagyon tudunk – túl a Nyulacska huszonöt meséjén – ilyen irányú tevékenységéről. Érdekes képlet! Hiszen adott egy magyarul kitűnően tudó szerző, akinek meséjét – Sády Erzsébet nyersfordításának közbeiktatásával – egy szerbül nem tudó magyar író ülteti át magyarra!
A furcsaságokra a válasz ott van a Nyulacska lapjain!
A mesekönyv, mely születésétől kezdve kíséri Nyulacska eszmélését, világra csodálkozását és ismerkedését az őt körülvevő nagyvilággal, telis-tele van érdekes-izgalmas kalandokkal, meglepetésekkel és megható momentumokkal. A történetek szívhez – gyerek és felnőtt szívhez – egyaránt szólnak! Innentől pedig nagyon nem mindegy, hogy milyen „nyelvi köntösben” jelennek meg – szigorúan szólva: miként állt össze a tartalom és a (nyelvi) forma.
Lázár Ervinre azért volt szükség, hogy Nyulacska meséi úgy szólalhassanak meg magyarul, ahogy az
„Nyulacskának a legjobb”.
Azt gondolom, a könyv mostani kiadása nem csak tartalom és (nyelvi) forma, de belbecs és külcsín tekintetében is olyan, amit a gyerekek könnyen megszeretnek… s talán, ha eljön az ideje, s megtalálják majd saját régi kacatjaik között, a gyerekeiknek is elmesélnek.
