Helena Henschen: Egy bűntény árnyékában [I skuggan av ett brott] – Typotex Kiadó, 2021 – fordította Harrach Ágnes – 264 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-4931-28-7
1932 tavaszán Stockholmban olyan véres családi drámára került sor, melyről a nemzetközi és a magyar sajtó is beszámolt. Az eset megrázta az egész világot, ráadásul, mert az elkövető önkezével vetett véget az életének. Így az eset„megoldott bűnténynek” számít. De ez a megoldottság megválaszolhatatlan kérdéseket hordoz.
- Tényleg keresztény az, aki annak mondja magát?
- Dobd el az órát, figyeld az időt! – A filozófia néha nem kamu!
- Hogyan lett a náci tudósból egyetemi rektor a hetvenes években?
- Mihez kezdjünk ma egy középkori eretnekkel, pláne, ha nem volt eretnek?
Helena Henschen – akinek könyve a svéd közvéleményt máig is foglalkoztató bűntényről 2004-ben jelent meg – maga is érintettje a születése előtt lezajlott családi tragédiának: édesanyja az elkövető húga, az „legfontosabb áldozat” lánya volt. Helena Henschen mégis tizenöt éves volt, amikor először szembesült azzal, hogy milyen teher az, ami a családja életét megmérgezi.
Az Egy bűntény árnyékában egy generációkon átívelő szembenézés.
A világ megváltozásával az életstratégiák is változtak, és az elhallgatás helyét – jó esetben – átvette a megfelelő szavak megkeresése. Azt, hogy ez társadalmi szinten jól működik – ha működik! –, láthatjuk a német társadalom elmúlt évtizedeinek történéseiben. Ott az egyéni és társadalmi szembenézés igénye együtt jár, egymáshoz kapcsolódik. Azt, hogy a szembenézés hiánya milyen károkat okoz le- és felmérhetjük a hazai állapotokon, ahol az elhallgatás mellett jelentős szerepet kap egy kreált hősi múlt, melyben nincs helye az egyéni bűnöknek sem. (Majdnem) mindenkinek a felmenői makulátlan hősök, de legalábbis jóra való, másokat segítő, becsületes polgárok voltak, akiknek nem voltak bűnei. De lehet így élni?
Helena Henschen szembenézett a több évtizednyi hallgatással,
és megpróbált választ találni azokra a kérdésekre is, amelyek a korabeli nyomozókat nem foglalkoztatták. Nem csak a gyilkosságok közvetlen körülményeit igyekszik rekonstruálni, de a családi környezetet is, amelyben a mészárlás lezajlott. Sőt, ennél is továbbmegy, felderíti a meggyilkolt személyzet – a szakácsnő és a szobalány – hátterét is.
De ennél is továbbmegy! Feltárja azt, hogy a bűnténynek milyen következményi voltak, s melyek azok a hatások, melyek az ő életét is befolyásoltak-alakították.
Erős könyv született
Helena Henschen szembesülési szándékából, s jelentőségét – saját környezetében, ahol máig él az „eset” emléke – nem becsülhetjük alá. Ugyanakkor nekünk, magyar olvasóknak is fontos – kellene, hogy legyen – hiszen példát ad, és módszert mutat arra, hogy miként teremthető meg az egyes személyek szintjén egy kevesebb hazugsággal terhelt világ.
Érdemes tudomásul venni: ha megszegjük a hallgatás parancsát, azzal nem árulást követünk el, hanem élhetőbbé tesszük az életünket. Senkinek ne legyenek illúziói, sokkal több az elhallgatás a saját környezetünkben, mint azt hinni szeretnénk.
[Személyes megjegyzés: Helena Henschen könyve számomra azért is fontos,
mert én negyvenöt éves koromig vártam arra,
hogy megtaláljam a saját családom elhallgatott, de mégis
mindent befolyásoló bűneinek/hibáinak egyikét.
Van még, de legalább egyet sikerült feltárni:
Az eltéved puskagolyó…]
