A hétvégi Bach-születésnap után most „a négy B” (Bach, Beethoven, Brahms, Bartók) utolsó tagja, Bartók Béla születését ünnepeljük. Ráadásul kerek évforduló az idei: 140 éve született az a szerző, aki alapvetően határozta meg a 20. század zenéjét – nemcsak hazájában, Magyarországon, hanem az egész világon is.
A Müpa Home felületén lehet majd megnézni azt az ünnepi válogatást, amelyet négy korábbi hangverseny műsorából állított össze a Müpa – mindegyikre a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben került sor. A változatos programban lesz versenymű, kamarazene, szimfonikus darab és magyar népzene is.
Bartók 1928-ban, már érett zeneszerzőként szinte egyszerre írta meg két hegedűrapszódiáját. Az elsőt később csellóra is átdolgozta: ezt a verziót hallhatjuk most a 2014. november 18-i koncert felvételéről Fenyő László csellóművész és Kovalszki Mária zongoraművész előadásában. A magyar és román népi dallamokat, verbunkosokat, táncokat feldolgozó kamaradarab Liszt magyar rapszódiáinak hagyományait követi: lassú és friss szakaszok váltakoznak benne.
A kamarazene bensőséges bevezetője után szimfonikus zenekar lép a Müpa virtuális színpadára egy ifjúkori Bartók-művel. A zeneszerző még 22 éves sem volt, amikor Richard Strauss programzenéje – nagyszabású, hősies szimfonikus költeményei – hatására megkomponálta első nagyzenekari művét, a Kossuth szimfonikus költeményt.
Az egyes szakaszokhoz fűzött szerzői magyarázatok érzékletesen és ízesen, olykor megható egyszerűséggel írják le a zenében hallottakat. Az első és második szakasz Bartók által írt magyarázata például így szerepel a partitúrában: „Ez Kossuthot akarja jellemezni:”, illetve: „»Mi bú nehezül lelkedre édes férjem«. Kossuth neje, a hűséges hitvestárs aggódva szemléli férje bánatos, gondoktól redős arcát. Kossuth iparkodik őt megnyugtatni, végre azonban kitör belőle a rég visszafojtott fájdalom: »Veszélyben a haza!«” De nem csak a zenében visszatükröződő eseményekről ír a megjegyzéseiben Bartók, hanem saját zenei eszközeiről is, például: „A flaut és flaut. picc. később a basszklar.-játszta téma akarja jellemezni az osztrákok s Habsburgok zsarnokságát, jogot nem ismerő erőszakosságát.” A szimfonikus költemény végéhez közeledve pedig: „Bekövetkezik a nagy katasztrófa (timpani, tam-tam fff [fortissisimo] ütés): a magyar hadsereg megmaradt tagjai elbújdosnak.”
Bartók magyarázatát olvasva még inkább megelevenedik a szabadságharc története ebben az ifjúkori műben, amelynek hallatán az ősbemutatón a korabeli közönség tombolva ünnepelte a magyar ruhában megjelenő szerzőt (bár a zenekar osztrák trombitásának nagyon nem tetszett a császári himnusz kigúnyolása). Most a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának előadásában hallhatjuk Kovács János vezényletével, egy 2018. március 13-án készült felvételen.
A szilaj szerelmi boldogság zenéje, a fiatalsághoz szóló, reménytől és energiától duzzadó óda a zeneszerző első hegedűversenye, amelyet 1907-ben írt múzsája, a csodagyerek hegedűs, Geyer Stefi hatása alatt. „Megvan már az idealizált Geyer Stefi zenei képe – ez mennyországi, bensőséges, megvan a szilaj G. St.-é is – ez humoros, elmés, mulattató. Most meg kellene szerkeszteni a közömbös, hűvös, néma G. St. képét. De ez csúnya muzsika lenne” – írta Bartók. A sors iróniája, hogy Geyer Stefi állítólag aznap írta meg szakítólevelét Bartóknak, amikor a hegedűverseny elkészült. Vajon megírta-e ezek után az összetört szívű fiatal komponista „a közömbös G. St.” arcképét is? A versenymű Baráti Kristóf érzékeny, értő tolmácsolásában hangzott el 2016. május 28-án a Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar kíséretével.
Bartók zenéje mélyen gyökerezik a magyar népzenében: a zenekari művek és a szünet után ezt a végtelen gazdagságú zenei kincset ismerhetjük meg kicsit közelebbről a csodálatos, a világ legnagyobb hangversenytermeiben is otthonosan mozgó Muzsikás együttes 2015. március 15-i, magával ragadó felvételéről.
A Müpa virtuális hangversenytermébe a belépés díjtalan
