+ Jegyzet

Új világot nyitott előttem a színezőkönyv

Emlékeimben kutatok, mikor is történhetett, hogy már igencsak felnőtt fejjel azzal álltam elő, hogy karácsonyi ajándékként egy színezőkönyvnek örülnék a legjobban. Egy nehéz időszakon mentem épp keresztül, és olvastam néhány cikket arról, milyen jótékony hatásai vannak ennek a meglehetősen kreatív elfoglaltságnak. Ez még az én számomra is vonzó lehetőségnek tűnt, mert a rajzolást, és az egyéb – finomabb és bonyolultabb – kézügyességet kívánó dolgokat bizony nem nekem találták ki. Szívesen és hosszan gyönyörködöm egy festményben, de hogy mindezt én alkossam meg, az teljesen kizárt. Nem csalódtam, új világot nyitott előttem nem csak a könyv, de a mellé szintén ajándékba kapott színesceruza készlet is.

A komoly rákattanás jelei már akkor mutatkoztak, mikor a karácsonyi ünnepek alatt nehezen váltam meg új hobbimtól. A pszichológusok ezt nem helyeslik, mert úgy tartják, hogy ilyenkor a színezéssel intenzíven foglalatoskodó személy inkább elkerüli a valós problémáira való fókuszálást. Persze a hétköznapok visszazökkentettek a normál kerékvágásba, és sikerült elszakadnom az egy idő után már szebbnél szebb színekben pompázó képektől.

Talán sablonosan hangzik, de ez a tevékenység valóban eltereli a figyelmünket az adott, kínzó problémáról, és sikerül elérni vele egy meditációhoz vagy flow-érzéshez hasonló állapotot. Az előre megrajzolt körvonalak, melyeken belül kell maradnunk, összpontosítást igényelnek, míg a színek használatának, variálásának csak fantáziánk szab határt. A dolog akkor működik igazán jól, ha nem korlátoznak minket a valóság elemei, és nem kezdünk el azon gondolkodni, hogy szokott-e lila lenni igazából egy mókus vagy azúrkék egy toboz.

Az alkotás élményét nem csak a folyamat adja, de maga a végeredmény is, hiszen a fehér lapon fekete körvonalakkal rajzolt ábrákba a mi munkánk lehel igazi életet. Döntések, választások ilyenkor is kísérik utunkat, és ha tévedtünk, a radír segítségünkre lehet visszajutni az origóhoz, feltéve, hogy ceruzákat, és nem tollakat használtunk fantáziánk megelevenítésére.

Megfigyeltem, hogy a kreatív folyamatot tovább segíti, ha a zenét is hallgatunk közben, nálam a komolyzene az a plusz, ami tovább tuningolja a színezés kiváltotta érzéseket. Elsősorban Mozart, az ő dallamaival érezhető számomra leginkább az alkotásnak az az áramlása, amely nagyon jólesően tudja elkapni a színezőt. És persze, mindeközben kicsit gyermeknek is érezhetjük magunkat, a színezésre szánt idő visszahozza kezdeti, szerencsés esetben gondtalan éveinket is.

És hogy ez nem csak a felnőttek, de a gyermekek egyik kedvenc foglalatossága is, arra remek példa idén öt éves keresztlányom, aki szívesen veszi elő színezős füzeteit a közös játék során. Még nem ügyel annyira a határvonalakra, de tetszik nekem, ahogyan teljesen szabadon használja a színeket, és ebben sokkal bátrabban rugaszkodik el a valóságtól is.

Kreatív hajlamait nem csak az otthoni játékokban élheti ki, de nagyon kedveli például a Müpa vasárnap délelőtti Cifra Palota elnevezésű családi programjait, ahol a zene, a kézműveskedés (festés, rajzolás, bábkészítés), a színház együttesen valósulhatnak meg. Mindezt persze, békeidőben.

A Müpa azonban a jelentősen megváltozott körülmények között is gondoskodik nem csak a felnőttek, de a gyermekek kreatív elfoglaltságairól is. A színezés és a zene hatékony kombinációjára építve készítették el azt a különleges, saját arculatú kottafüzetet, mely nem csak színezőket, de játékos feladatokat is tartalmaz, a füzetben elhelyezett QR-kódokkal kiválóan megfelel a digitális technika legújabb trendjeinek is, ezek használatához nem kell félretenniük mobiltelefonjaikat sem, hiszen éppen ezek segítségével juthatnak el a számukra összeválogatott érdekes videotartalmakhoz.

A füzet iskolásoknak készült, 116 iskola 50.000 diákja fogja kézhez kapni a karácsonyi ajándéknak is beillő különlegességet.  Zenei kalandok és meglepetések várják a kis olvasókat, akik a színezés felemelő élményével egészíthetik ki a zene területén igazán játékosan megszerezhető tudást.

Látva a füzetet bemutató videót kicsit sajnálom, hogy a keresztlányom még nem jár iskolába, így még legalább egy évet kell várnom arra, hogy ha csak áttételesen, de én is részese lehessek ennek az élménynek.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top