Éjjeli Őrségnek hívták a Trónok Harcában azt a több ezer éves intézményt, ahol megértették volna Ady Endre legjobb mondatát. Értették és meg is fogadták volna a költő tanácsát, viszont üzenetének a mélyére kevesen, talán csak Havas Jon, Samwell Tarly, és az Őrség régi mesterei jutottak volna. Ady mondata viszont nekünk is üzen. Vigyázat, szigorúan szubjektív vélemény következik!
Az Őrök
A legendás TV-sorozatban, a Trónok Harcában az Éjjeli Őrség tagjai komolyan veszik a feladatukat. Fogadalmat tesznek, amit szigorúan meg is tartanak. Részlet az esküjükből:
„Kard vagyok a sötétségben. A falak őre vagyok. A tűz vagyok, amely elűzi a hideget, a fény, amely elhozza a hajnalt, a kürt, amely felébreszti az alvókat, a pajzs, amely az emberek birodalmát védelmezi. Az Éjjeli Őrségnek ajánlom életemet és becsületemet a mai éjszakára és minden éjszakára, amely ezután következik.”
Őrzik a kontinenst és védik az embereket. Van is mitől félni, mert ahogy a filmből megtudtuk: „Az éj sötét, és tele van iszonyattal”. A létezés félelmetes démonai fenik fogukat a világra. Nem érik be kevesebbel, mint a pusztítással és a teljes sötétséggel. Ráadásul: „winter is coming.” Így aztán még éhesebbek lesznek a fenevadak. Ha elvonatkoztatunk az HBO fantáziabirodalmától és alászállunk az emberiség lelkébe, talán nem kisebb démonokkal találkozunk ott sem. Havas Jonék megküzdöttek a sajátjaikkal, és nekünk is meg kell a mieinkkel. Elég csak kinyitnunk a történelemkönyveket, hogy lássuk a bennünk lévő szörnyek pusztító erejét. Talán erre próbált figyelmeztetni Ady is, aki mintha hollót küldött volna az Éjjeli Őrséghez a legjobb mondatával:
„Őrzők, vigyázzatok a strázsán.”
A feladat
Ady fantasztikus életművéből, a sok-sok versből és a publicisztikáiból számomra ez a mondat emelkedik ki leginkább: „Őrzők, vigyázzatok a strázsán.” A vers címe: Intés az őrzőkhöz. Gyönyörű mű ez, komoly és elgondolkodtató. Mint egy prófétai kijelentés, mindannyiunknak szól a feladat. Hiszen még ha csak kicsit is, de rajtunk is múlik, hogy a szellem, az emberség, az értelem, és a kultúra fényei fennmaradnak-e, vagy pedig jön az éj, az iszonyat és a sötétség.
Csodálatosak Ady szavai. Azt írja: „Őrzött elevenek és holtak / Szivek távoli mosolya / Reátok néz aggódva, árván” Micsoda óriási és nemes feladat ez, megőrizni eleveneket és holtakat, a szívek távoli mosolyát. Nemcsak Havas Jonéknak feladata ez ott a távoli Falon az Éjjeli Őrségben, hanem nekünk is itt a mában! Hiszen hallottuk a költőtől, hogy a távoli szívek mosolya néz ránk aggódva és árván. Mit tehetünk ekkor? Nem mehetünk el a feladat mellett! Nem mondhatunk nemet Ady-nak, „őrködnünk” kell mindannyiunknak!
Nem vehetjük félvállról a feladatot, és a szemünket sem fordíthatjuk el a fenevadról, hiszen mit mond a vers? „Oly szomorú embernek lenni” De vajon miért? Mert bizony az éj sötét és tele van iszonyattal. Mi magunk vagyunk tele „iszonyattal”. Fejünket nem fordíthatjuk el, hiába dübörög a démon miközben tombol. Aztán mégis jön a remény. Tudta ezt Ady is: „Ma sem engedik feledtetni / Az ember Szépbe-szőtt hitét.” Hiába jön a tél és a sötét, a szörnyek pusztítása után mégis eljön a rügyfakadás. Fény lesz úrrá a sötétségen, és nem engedi feledtetni „Az ember Szépbe-szőtt hitét”.
Történelemkönyvek véres lapjai fölött sokszor elgondolkodom, hányszor nem sikerült már az őrködés. Hányszor tört már be a fenevad és dúlta fel a terepet. Hányszor borult sötétség a fényre, és hányszor hajították már kukába a szellemet. Aztán türelemmel mégis újjáépül a város, és új őrszemek foglalják el a helyüket. Alkonyatkor pedig, amikor már lankadna a figyelmük, távolról holló érkezik levéllel, amiben nem több, csupán ennyi áll: Őrzők, vigyázzatok a strázsán.
Séra András, A Kolostor Őre, blogger
