Juhász Anna népszerű irodalmi szalonja átmenetileg az internetre költözött. Az #együttolvasunk elnevezésű, online interaktív beszélgetés-sorozat indulásakor a téma Szabó Magda munkássága és személye volt, és a résztvevőkben ekkor fogalmazódott meg, hogy a Pilátus című regény a karantén idején annyira aktuálissá vált, hogy érdemes lenne egy külön műsort szervezni a mű köré. A járványhelyzeten túl azért is került most terítékre a kötet, mert Dombrovszky Linda filmet rendezett belőle, ami néhány hónapja elnyerte a Milánói Filmdíjak Átadóján a legjobb film, rendező, színésznő és operatőr díját is.
Juhász Anna az élő közvetítéseken – a megszokottól eltérően – egyedül ül lakása nappalijában, mégsem magányos szereplője az eseményeknek. A beszélgetést figyelemmel követők folyamatosan kommentelnek, kérdeznek, véleményt nyilváníthatnak a beszélgetés alatt, ezeket szövi bele a mondanivalójába, illetve reagál is a beérkező üzenetekre. Nagyon élénk interakcióban van a résztvevőkkel, ő is tesz fel kérdéseket, elemez, kutatja az adott mű mondanivalóját, tanulságait.
A közvetítés elején elmondta, hogy a Pilátus főszereplője, Iza meghatározó alakja az írónő munkásságának. Szerinte ez a karakter összefoglalja mindazt, ami Szabó Magda léleklátását, szereplőinek vívódásait jellemzi. Ami azonban eltér az általában megszokottól, az az, hogy ebben a könyvben a férfialakok is nagyon erősek.
Juhász Anna ismertette a mű alapvetését: Izának meghal az édesapja, aki rajongott a lányáért. Az élet kettészakad. Iza elutazik vidékre édesanyjához, sebtében elintézi mindazt, amit ilyenkor kell, és felköltözteti magához Budapestre. Iza racionális, szorgalmas, mindent megtesz édesanyjáért, de egy fontos dolog hiányzik belőle, ez pedig a figyelem, a törődés. Nem veszi figyelembe embertársai vágyait, nem tud úgy szeretni, ahogyan a másik személynek jó.
A beszélgetés kidomborította annak fontosságát, hogy milyen sokféle is lehet a szeretet, hányféleképpen lehet ezt értelmezni. Szeretnünk úgy kell, hogy az másoknak is jó legyen, nem vehetjük figyelembe csak saját nézőpontunkat. Iza egy hozzászóló szerint olyan nárcisztikus karakter, aki nem tud felülemelkedni saját nézőpontján, egocentrikusan éli az életét, mások igényeinek figyelembevétele nélkül. Szabó Magda nagyon élethűen mutatja be a szereplőket, és rendkívül érzékletesen írja le a lélektani aspektusokat is.
Juhász Anna saját életéből hozott példákkal igyekezett bemutatni azt, hogy a regény szereplőinek problémái mennyire emberiek és mindannyiunk életében fellelhetőek. Külön kiemelte, hogy a mű arra is tanít minket, hogy figyeljünk az előző generációkra, törődjünk azokkal, akiktől az életet kaptuk. Mesélt édesapjához, Juhász Ferenchez fűződő viszonyáról, a generációk közötti szakadékok áthidalhatóságáról, az idősek segítéséről. Rávilágított arra, hogy Iza a viselkedésével a feleslegesség érzetét kelti édesanyjában. Nem engedi meg, hogy megélje az érzéseit férje halála után, Iza érzelemmentesen, egyik napról a másikra akarja lezárni édesapja halálát.
Kiemelte Iza figurájának azt az oldalát, amelyben empatikus a betegeivel; ez a nagy kontraszt mutatja meg, hogy a magánéletében gát épült ki benne a szerettei iránti érzelmek kifejezésével kapcsolatosan. Volt férje és új párja is ridegsége miatt hagyják el, a melegség teljesen hiányzik a lényéből. Nem tud mit kezdeni a múlt értelmezésével, élete minden törésén gyorsan túl akar lépni.
Mire észbe kap, már késő, mindenki elhagyja, édesanyja pedig öngyilkos lesz. Juhász Anna kiemelte, hogy mennyire fontosak életünkben az őszinte beszélgetések, a helyzetek kibeszélései. Szerinte erre is tanít minket Szabó Magda ezzel a könyvvel, és ezt is saját életéből hozott példákkal támasztotta alá.
Dombrovszky Lindát skype beszélgetésben kapcsolta be a közvetítésbe, aki elmondta, hogy a könyvben gazdagon szereplő belső monológokat a színészi játék és az ezzel járó apró rezdülések érzékeltetik. Mivel kisfilmet készítettek, több részt is el kellett hagyni a műből. A film vezérfonala az anya-lánya viszony, az ő húzd meg-ereszd meg kapcsolatukról, játszmájukról szól. Míg az olvasókkal való beszélgetés leginkább Iza számlájára írta a viszony jellegének problémáit, hozzátéve hogy a helyzet természetesen nem fehér-fekete, a rendező véleménye szerint a kapcsolat bonyolultságához anya és lánya kölcsönösen járultak hozzá.
Egyetértett abban, hogy a mostani karantén felerősíti a regény mondanivalóját, ugyanakkor kiemelte azt, hogy a két nő drámája független tértől és időtől. Ezért a ’60-as évek hangulatát nem is adja vissza a film, napjainkban játszódik, jól ki lehetett használni például a mobiltelefon szerepeltetését, mely Iza elfoglaltságát, munkahelyi leterheltségét hivatott érzékeltetni és a lehető legrosszabb pillanatokban szólal meg.
A két főszerepet játszó színésznő, Hámori Ildikó és Györgyi Anna, valamint maga a történet működtetik a filmet. Egy ilyen alkotásnál fontos a személyes érintettségből való merítkezés, és ezt mindkét művész olyan kiemelkedően hozta, hogy sokszor elegendő volt a forgatás során csupán rezdülésekkel kommunikálni. Nem könnyítette meg az alkotók dolgát az, hogy a jeleneteket nem kronológiai sorrendben vették fel, tizenhat nap állt rendelkezésre, és ez fele az általában felhasználható időnek. A film bemutatója a televízióban ősszel várható.
Az élő bejelentkezés végén Juhász Anna elmondta, hogy ősszel lesz tíz éves az általa vezetett irodalmi szalon, melynek új helyszínre költöztetése előkészítés alatt áll. A Pilátus még egy újabb műsor témája lesz, amelyre a rendezőt és a film főszereplőit szeretné meghívni. Addig is folytatódnak az élő bejelentkezések, a következő műsorok többek között Márai Sándor illetve Csukás István műveivel fognak foglalkozni.
