Ina Valcsanova: A Krach sziget [Ина Вълчанова: Остров Крах] – Typotex Kiadó, 2019 – fordította Krasztev Péter – 188 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-4930-28-0
A Balkán nincs olyan mesze, mint azt sokszor hinni szeretnénk. Ina Valcsanova két szálon futó regényének két szófiai szereplője – a regény két női narrátora – akár magyar is lehetne. Ismerősek a helyzetek, a karakterek, a reakciók… s bár a Krach szigetnek nevezett Krk elsősorban a nyugatiaknak turistaparadicsom, mégis, mi itt Közép-Európában tudjuk, mi az, amit a mediterrán tenger adhat(na).
- Az író nem paradicsomleves… – interjú Szczepan Twardoch lengyel íróval
- A társadalmi nemek, mint vörös posztó…
- Csernobil, a modern babonaság forrása
- Esterházy Péter tévedett volna?
Aszja – a regény kurzívval szedett részének mesélője – is abban reménykedik, hogy a Balkán másik felén található adriai szigeten fellélegezhet, és kicsit kívülről tekintve az életére, talán valami megoldást talál. Az utazás és a sziget számos/számtalan lehetőséget kínál. Még akkor is, ha a nyaralás bázisát az előző férje és annak jelenlegi neje biztosítja. Ráadásul a szigeten töltött idő első felében a német feleség és a német viszonyokhoz már alkalmazkodott bolgár exférj is jelen vannak. Ebből pedig olyan bonyodalmak keletkeznek – világok ütközése! – melyek ugyanannyira lehetnek tragikusak, mint komikusak. Nézőpont kérdése!
Az öniróniai megoldás lehet!
A regénynek ezt a részét az irónia és az önirónia teszi végtelenül szórakoztatóvá és olvasmányossá. Szórakoztatóvá és üdévé. Tanulságossá. Hiszen ugyanezeket az eseményeket el lehetne mesélni és – a szereplő szemszögéből nézve – meg lehetne élni akár tragikusan, búsongva is. De itt nem ez történik, s a kulturális különbségek sem vezetnek erősebb összeütközéshez, mint a régi és mai női-férfi kapcsolatok.
Aszjával a Krach szigeten megtörténik minden – és nem kell nagy dolgokra gondolni –, ami megtörténhet. Miközben teljesen szem elől téveszti otthoni életét, s rácsodálkozik egy másik világra, azonközben (talán) teherbe esik, (talán) valami szörnyű, lappangó betegséget hurcol magában… és megtapasztalja a felhőtlen pillanatokat.
De pontosan tudja, hogy a saját élete elől nem szökhet el végleg.
Ezzel a történettel párhuzamosan fut a regény másik szála, melynek mesélője Aszja kisiklott életű kolléganője, aki – ezoterikus és spirituális praktikák rabjaként – Aszja életének titkos követője. Úgy, hogy erről Aszja nem sejt semmit! A regénynek ez a része egészen más hangulatú, mint az, ami a Krach szigeten játszódik. „Büdöske” – így hívják a háta mögött – egy kisiklott életű nő, aki mániákusan próbál meg rendet teremteni a saját káoszos világában. Saját maga számára megteremtett valóságának középpontjában az asztrológia áll, s ennek hatására lesz Aszja megszállottja is.
A olvasó, ha ismer olyan karaktert, mint „Büdöske”, óhatatlanul is távol(abb) tartja magától ezt a történetet, s inkább sajnálkozva, némi ellenszenvvel olvassa a zavaros okfejtéseket, melyek egyre közelebb viszik a „bolond nőt” Aszja férjéhez.
A bolgár írónő, Ina Valcsanova regénye 2017-ben nyerte el az Európai Unió Irodalmi Díját,
s bár ez nem a legjobb könyv, amit életemben olvastam, mégis, annyira emberi, emberséges, és szereplői annyira esendőek és ismerősek, hogy – sajátos humorával együtt – élményt jelent minden sora. Életszagú élményt!
Aki egy ilyen regény végén hatalmas csattanóra számít, az jobb, ha felkészül: az élet nem ilyen. A Krach sziget nem ilyen – itt, a regényben megtörténnek a dolgok, s nincs semmi, ami hatalmasabb lehetne a hétköznapiságnál.
A kötet megjelenését az
Európai Unió Kreatív Európa programja
támogatta.
