Már fiatal fiúként kitűnt a környezetéből azzal, hogy különösen szépen recitálta a Koránt. Turbulens, bizonytalan idők gyermeke, az iráni forradalmat hétévesen élte végig, az énekléssel fél évtizeddel később kezdett komolyabban foglalkozni. Innentől nem volt megállás: Alireza Ghorbani hazájában a Nemzeti Zenekar szólistája lett, aki a különösen nehéznek tartott éneklési technikákkal is könnyedén megbirkózik. Tizenkilenc lemezt adott ki eddig, külföldön pedig az iráni klasszikus dalköltészet népszerűsítőjeként ismerik. Mi mindent hoz Budapestre ez a különleges művész? Erről tettem fel neki néhány kérdést…
Perzsa szerelmes dalokat éppúgy énekel, mint középkori szufi költők megzenésített verseit. Más-más művészi, zenei, ritmikai eszköztárat igényelnek ezek?
Egy iráni hivatásos zenésznek, aki jól ismeri a szakma fogásait, nem tűnnek nagynak ezek a különbségek sem a zenei ismeretek, sem a technika terén. Elegendő tapasztalattal és gyakorlással mindkét daltípusnak a mestere lehet valaki.
Kik inspirálták leginkább az Ön karrierjét, mi mindent tanult tőlük?
Amióta átléptem a zeneiskolák kapuját, hogy perzsa éneklést tanuljak, nagyon sok remek tanítóm volt, nehéz is lenne őket felsorolni. (Szerk.: az interneten azért találhatunk néhány impozáns nevet, például Farhad Fakhreddinit, aki az iráni nemzeti zenekar alapítója volt, Hossein Omoumi zeneművész-professzort vagy Ali Tajvidi zeneszerzőt.) Néhányan közülük már elhunytak, de rám hagyták örökségül azt az inspirációt és lelkesedést, amit az ő kemény és alázatos munkájuk keltett fel bennem. Általuk szerettem meg igazán a perzsa zenét, ők mutatták meg az utat az alapokhoz, különleges szakmai fogásokhoz és a technikai tudáshoz. Szóval rengeteget tanultam tőlük.
Omar Khajjám, Rumi, Abu Szaid, Szádi és Háfiz költők mind nagyon régen éltek. Mitől maradtak annyira élők a munkáik? Hogyan tekint az érzéseikre, tapasztalataikra a mai kor szemüvegén keresztül?
Szerintem ezek a hatalmas és híres költők azért maradhattak fenn, mert az emberiség olyan közös morális alapjait éneklik meg, amely bármelyik korban érvényes lehet. Ez a humanizmus hatja át azt is, amikor a szeretetről, szerelemről, természetről, emberi viselkedésről, az egymás iránti szeretet és tisztelet fontosságáról beszélnek, és a költészetük örökké élő marad, soha nem lesz divatjamúlt, mindig újra és újra lehet értelmezni, meg lehet zenésíteni.
Egy egész zenekart és több hangszert hoz kíséretként. Mik ezek a hangszerek, és hogy zajlik a közös munka?
Anyagi okokból általában csak kevés iráni zenészt és hangszert vihetünk magunkkal a nemzetközi koncertekre és fesztiválokra. Most három zenész érkezik velem, akik három helyi hangszeren játszanak: ezek a kamancheh, a tar, és ütőhangszerek. A repertoárt úgy alakítjuk ki, hogy sok új zenemű is legyen a tradicionális dallamok mellett, és természetesen sokat próbálunk a koncert előtt, hogy minden jól szóljon együtt.
A koncerten két kortárs iráni költő, Mohamed Reza Shafie Kadkani és Fereydun Moshiri versei is megszólalnak. A magyar olvasóknak sajnos nagyrészt ismeretlenül csengenek ezek a nevek. Be tudná őket mutatni pár szóban?
Ahogy említette, ők kortárs költők akik vadonatúj költői stílust teremtettek és rengeteg verset írnak, amelyeket mi zeneszerzők megzenésítünk és előadunk, vagy csak úgy improvizálunk a verseik alapján.
Ha csak egyet választhatna, melyik dal lenne a kedvence a repertoárjából? Miért?
Ez a kérdés kifog rajtam. Soha nem tudtam egyetlen dalt, verset, zeneművet kiválasztani, mindegyiket nagyon szeretem.
