Lisa Taddeo: Három nő [Three Woman] – Athenaeum Kiadó, 2019 – fordította N. Kiss Zsuzsa– 350 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-2939-80-3
Miközben a világban élve, és önmagunkat vizsgálva (is) pontosan tisztában kellene lennünk azzal, hogy a racionális és irracionális vágyaknak micsoda szerepe van az élet alakulásában, azonközben folyton hazudunk. Hazudunk, egyszerűsítünk és tabusítunk. Jellemzően nincsenek meg az eszközeink ahhoz, hogy a vágyakat a maguk fontosságában vizsgáljuk. Persze, ha ezt megtennék – meg mernénk tenni –, az nagy hatással lenne a világképünkre is.
Miközben a világban élve, és önmagunkat vizsgálva (is) pontosan tisztában kellene lennünk azzal, hogy a racionális és irracionális vágyaknak micsoda szerepe van az élet alakulásában, azonközben folyton hazudunk. Hazudunk, egyszerűsítünk és tabusítunk. Jellemzően nincsenek meg az eszközeink ahhoz, hogy a vágyakat a maguk fontosságában vizsgáljuk. Persze, ha ezt megtennék – meg mernénk tenni –, az nagy hatással lenne a világképünkre is.
- Átnevelhetők-e a homofóbok?
- Illetéktelen behatolás a Nyuszikák földjére
- A szerelem enyv, ami összeragaszt két embert – mondja a náci fiú a zsidó lánynak
- A bennünk szunnyadó vérszomjat magunkon kell levezetni
Ne ítélj…
Lisa Taddeo nem megy olyan messzire, hogy a Bibliát idézze (Mt 7, 1-5), de erre nincs is szüksége, hiszen hétköznapi tapasztalat, hogy a vágyakról nem kell (nem szabad, nem lehet, nem érdemes, nem tudunk) beszélni. Úgy tűnik, metoo-val és minden egyébben együtt eljött az ideje, hogy megfordítsuk Wittgenstein tételét, valahogy így: „amiről nem lehet hallgatni, arról beszélni kell.”
Lisa Taddeo könyve kitárulkozás-történet,
melyben három egymástól nagyon különböző nő mesél saját életéről, tapasztalatairól és érzéseiről. Első pillantásra inkább tűnik szépirodalmi alkotásnak, mint újságírói munkának, a Három nő esetében mégis inkább az utóbbiról van szó. Mély és alapos újságírói munka. Olyasmi, ami részletgazdagsága és időigényessége miatt csak a világ szerencsésebbik felében születhet meg… De ezzel együtt olyan tanulságokat hordoz, melyek itt, ezen a tájon is érvényesek lehetnek.
Női könyv: nő írta nőkről,
de nem csak – sőt meg merem kockáztatni, nem elsősorban – nőknek szól. Erről már a prológus, mely részben keletkezéstörténet, meggyőzheti az olvasót. S azt is elárulja, hogy miért nőkről szól a kötet, melynek koncepciója az anyaggyűjtés során változott:
„A férfiak történetei egymásba mosódtak. Volt hosszas udvarlás; volt lerohanásnak inkább nevezhető udvarlás, de többnyire az orgazmus dadogós lüktetése volt a végkifejlet. Úgy találtam, hogy míg a férfi az orgazmus üdvlövésétől lefullad, a nő pont akkor indul be. Bonyolult, szép, esetenként brutális, ahogy a nők ugyanazt az eseményt megélik. Emiatt is és egyebek miatt is az együttlét női oldala vált elsősorban mutatójává a szememben annak, hogy egészében véve hogyan fest a vágyakozás a mai Amerikában.”
Bonyolult, szép, esetenként brutális…
…és mélysége miatt megrendítő az a három történet, mely váltakozva feltárul a kötet lapjain. Három nő, három teljesen eltérő társadalmi közeg, három teljesen eltérő élethelyzet. Nem is hangsúlyoznám túl, hogy a történetek Amerikában játszódnak, hiszen ezek emberi történetek. Lényegük szerint, a díszletektől eltekintve a világ bármely részén megtörténhetnének. És meg is történnek. Akkor is, ha nem beszélünk róla, akkor is, ha nem látunk a mélyére. Akkor is, ha nálunk még annyi hagyománya sincs a feltárásnak, mint Amerikában. (A Három nő attól amerikai, hogy el nem tudnám képzelni, hogy Keletközép-Európában megszülethetne egy ilyen könyv.)
Provincializmus, konzervativizmus és szexizmus
Ez az a három tényező, amely leginkább befolyásolja a három nő sorsát. A provincializmust a legegyszerűbb, ha suttyóságot fordíthatjuk – legyen szó „az áldozat” szűkebb vagy tágabb környezetéről. A konzervativizmus, mint a szabályok mindenek felettisége jelentkezik – felülírhat normális vágyakat, ebből fakadó érzéseket, és egészen hétköznapi döntéseket is. A szexizmus pedig a nő kapcsolatban betöltött szerepéről és az erre adott külső reakciókról – az ehhez tapadó „követelményekről – szól.
„Nem elég a tudat, hogy ő mocskos, közönséges; sóvárog is a férfi után, aki elvette a szüzességét. nem beszélhet vele azok után, hogy szexeltek. Nem üzenhet e-mail-ben, Facebookon, nem nézhet arcába Skype-on, hogy felelevenítse viccelődésüket. nem beszélhet erről a szüleivel, de nem is kar. A szülei – puszta létükkel – éreztetik vele csak igazán, hogy romlott. Az osztálytársai úgy kezelik, mint egy leprást. Az egész világon nem áll mellette senki.”
Maggie huszonhárom éves volt, amikor feljelentette korábbi tanárát, akinek tizenhét évesen került a befolyása alá. Az ő története nem csak arról szól, miként lett préda, de arról is, hogy a feljelentésnek milyen következményei lettek. Lina háziasszony, aki a kihűlt (sosem volt forró) hitvesi ágyból a gyerekkori szerelménél keres menedéket. Nem csak az derül, ki, hogy Lina miért keres kiutat, de az is, hogy milyen érzések vezettek az őt szorosan tartó kelepcéig. Sloan az, aki kívülről leginkább irigylésre méltó. Vagy inkább csak annak tűnik. Az ő szexuális élete – látszólag – a mérhetetlen szabadság vidéke. De lehet-e így élni?! S ha igen/nem, akkor merre vezetnek a házasságában megtapasztalt ellentmondásos viszonyok és érzelmek?
Lisa Taddeo éveket töltött el azzal, hogy feltárja szereplői életét és motivációját. S bár vitathatatlanul megrendítő – itt-ott sokkoló –, gondolatébresztő könyvet hozott létre, egy valamit nem tudott ő sem elkerülni:
Az olvasók – az együttérzéssel együtt is – ítélni fognak. Megítélik majd azokat a nőket, akik nyilvánosan – van-e nagyobb nyilvánosság egy bestsellernél? – vállalták legbensőbb magánügyeiket.
De, az ember már csak ilyen…
