„Hisszük, hogy segítséggel az emberek egyre nyitottabbá válnak a saját koruk zenéjére”
Hollerung Gábor, a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar karvezetője úgy véli, hogy sem a romantika, sem az érzelmeket közvetítő zene nem megy ki a divatból. A régi zene műfajának jellemzői kortárs zenei környezetben is megvalósíthatóak, amelyre a közönség nyitott befogadással reagál. Szerinte nem létezhetünk korunk zenéjének ismerete nélkül, ezért különös hangsúlyt fektet arra, hogy a Zenekar koncertjeinek repertoárjára kortárs műveket vegyen fel. Október 6-án este a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválon egy egész koncertet szentelnek a kortárs romantikusok zenéjének. Kutrik Bence, Orbán György és Gyöngyösi Levente változatos műfajú darabjait adják elő, miniopera, hegedűverseny és mise is szerepel a repertoáron és egy ősbemutatóra is sor kerül. Hollerung Gábor szerint a kortárs romantikus szerzők egyik érdeme, hogy figyelnek egymás művészetére, és tanulnak is egymástól.
Hogyan helyezhető el Ön szerint a romantika a kortárs zenében? Hol vannak a kapcsolódási pontjaik?
A kortárs romantikusok valójában szimbolikus elnevezés. Azokat a szerzőket nevezzük így, akik abban közösek, hogy sok évszázad zenei gondolkodását ismét elég jónak és vállalhatónak tartják. Annak a kényszernek az ellenére, amelyet a 19. – 20. század fordulóján elsősorban a Wagnerhez fűződő folytathatatlanság érzése és az új hangszerek, hangszínek, eddig nem ismert és nem használt zenei mechanizmusok előtérbe kerülésének kapcsán éreztek. Egyre többen úgy vélik a szerzők közül, hogy ami a zenében Monteverdi és Wagner között történt, az nem lehet kitiltva a kortárs zenéből. Úgy gondolják, hogy jó és fenntartható az európai zenét sok évszázadon keresztül jellemző gondolkodásmód. Megáll továbbá az a törvényszerűség is, amely azt mondja, hogy a felhangot és az alaphangot halljuk összecsengőnek, illetve az is, hogy a különböző felhangok és alaphangok viszonyát tartjuk egy bizonyos zenei gondolkodásmód kiindulópontjának. Ez megfelelően alapozza meg azt, hogy olyan új zenét lehessen írni, amely a klasszikushoz és a barokkhoz áll közelebb, mintsem a romantikához.
A romantikus zene a maga korában elválaszthatatlan volt a nemzeti kultúra kialakítására irányuló törekvésektől. Három magyar zeneszerző darabját látom a repertoáron. Van-e ebben valami szándékosság vagy tudatosság?
Mi minden esztendőben játszunk magyar szerzőket is a külföldiek mellett. Mindig az adott „termékből”, vagyis a műből indulunk ki. Ha olyan darab kerül a kezembe, amiről úgy gondolom, hogy érdemes megmutatni a közönségnek, akkor nem habozom. Így esett most a választás például Kutrik Bence egyik darabjára, őt korábban szerzőként nem annyira ismertem. Arra törekszünk, hogy különféle darabokból álljon össze a műsor, és mindegyik élvezetes legyen.
Mennyire kedvez mai kor az érzelmeket közvetítő zenének, és mi a tapasztalata, mennyire nyitott erre a közönség?
Én úgy látom, hogy a közönség nyitott, de még mindig tart attól, hogy nem fogja érteni a kortárs romantikus zenét vagy általában a kortárs zenét. Ennek a zenének, amelynek egyik jellemzője az, hogy újra a közönség felé fordul, még időre van szüksége ahhoz, hogy a befogadó elhiggye, hogy a kortárs zene nem befogadhatatlan. Tulajdonképpen ezt a célt szolgálja az egész CAFe Fesztivál is. A magam részéről igyekszem ezt támogatni, például a zenedarabokhoz fűzött magyarázatokkal, illetve azzal a ténnyel is, hogy a Dohnányi Zenekar minden koncertjén játszunk kortárs műveket, és nem csak könnyed hangvételűt, hanem nehezebbeket is. Azt gondolom, nem létezhetünk a kortárs zene ismerete nélkül.
Kutrik Bence operájáról, a Halhatatlan szívről azt írják, hogy ez egy trash thriller opera. Mit jelent ez?
Kutrik Bence azon szerzők sorába illeszkedik, akikről már korábban említettem, hogy tanulnak más, kortárs szerzőktől. Ő például John Williamstől, mert ez a mű erősen rákacsint a Harry Potter-re, de ezt egy saját, egyéni gondolkodásmóddal teszi. Az Operaház rendelte a szerzőtől a darabot, amelyben visszaköszön a Harry Potter klasszikus zenébe ágyazott dallaminak a játékossága, miközben ez egy thriller történet. Nagyon szórakoztató a zenéje, és maga a darab is az, amely egyébként viszonylag rövid. A Harry Potter-történet is tulajdonképpen thriller. Persze lényeges kérdés, hogy a thriller attól lesz-e thriller, hogy csúnya a zenéje vagy esetleg éppen attól, hogy helyenként bűbájos zenei formában igyekszik közvetíteni valamit, ami csak a dolog egyik arcát mutatja meg, és így emeli ki a benne rejlő izgalmat, rettenetet vagy furcsaságot. Kutrik Bence határozott arcéllel és magabiztosan mozog a zenei gondolkodásban, biztos elképzelésekkel.
A két szereplőről tudhatunk-e valamit?
Ebben a darabban két egykori barátról van szó, akik közül az egyik az őt ért sérelem miatt úgy dönt, hogy bosszút áll a másikon. Kínálkozik egy ötlet, amely szerint közös meghallgatáson vesznek részt, ahol a bosszúvágyó fél egy szervkereskedőnek adja át egykori barátját. A szervkereskedő pedig kioltja a bosszúra kiszemelt fél életét. Még egy plusz csavar is van a történetben, amit most nem árulnék el, ez legyen meglepetés. A zene azt fejezi ki, hogy miközben úgy élünk és beszélünk egymással, mintha barátok lennénk, váratlanul fordítunk a dolgon, és bosszút állunk egymáson. Zenei gondolkodásában nagyon hasonlít a Harry Potter-re, mert a zene nem alátámasztja, hanem épp ellenpontozza a történéseket.
Orbán György Hegedűversenyének ősbemutatója lesz a koncert.
Orbán György műveit játszani mindig megtisztelés a számunkra. Örültünk a család kérésének, hogy szólaltassuk meg a Hegedűversenyt. Ez inkább barokkos darab, gondolkodásmódja ezt a stílust idézi. Sok Orbán-darabot játszottunk a zenekarral, többek között a hetvenedik születésnapján is mi adtunk koncertet, amely életművének erős keresztmetszetét mutatta be. Szoros a kapcsolódásunk, így boldogan teszünk eleget a kérésnek.
Az ő zenéjéről azt mondják, hogy a hagyománnyal való intenzív kapcsolat jellemzi. Igaz-e ez erre a műre is?
Igen, és az egész életműre. Ez egy hagyományos, három tételes hegedűverseny, amely mondhatni hálás a hegedűnek és hálás a zenekarnak is. Műveiben mindig megjelenik a dzsesszes ritmus. Orbán a hagyományos stílust képviselte, ezt is tanította, mondhatjuk, hogy tulajdonképpen reneszánsz, barokk és romantikus dramaturgiájú hagyományt tekintett vezéreszméjének egész életében.
A Gyöngyösi Levente-féle mise mennyiben rokonítható az opera műfajával?
Ez a Gyöngyösi életmű egyik centrális alkotása, melyre nyugodtan mondhatom, hogy pazar. Mi még nem adtuk elő, ezért is gondoltam, hogy most műsorra tűzzük. Minden Gyöngyösi-mű rokonítható az operával, és nagyon érdekes, hogy ez a fiatalember a Gólyakalifa megírásával tulajdonképpen letette az életművét. Abban a szerencsében volt részünk, hogy mi mutattuk be a Gólyakalifát és az Istenkép című művét is, melyet ’56 emlékére írt. Legutóbb pedig a Mester és Margaritát, amely reméljük, hogy februárban szcenikusan megjelenik az Opera programjában.
Érdekes vegyítése ez a mű az irodalmi és liturgikus szövegeknek is, hiszen a Prédikátor Könyvének részletei szakítják meg a hagyományos mise szövegeit. Ellenpontokat is érzékelek a leírások alapján: mintha lenne egy bölcs, ámde kiábrándult prédikátor, aki meg-megszakítja a mise pozitív, fenséges jellegét. Jól gondolom-e ezt?
Így van, mert dramaturgiai szembenállások vannak benne, a Prédikátor még Istent is megkérdezi arról, hogy biztosan így gondolta-e ezt a világot? A darab egyik üzenete, hogy igazán a szeretet, a megbocsátás és a megbékélés jelenthet vigaszt az ember számára. Ennek ellenpontja a mély basszus, a Prédikátor, akit Cser Krisztián énekel, és van egy szoprán szólista is a műben, Zemlényi Eszter, aki inkább a kórusban énekel, ő egy, a miséhez tartozó angyal. Azt gondolom, hogy valamilyen módon a Gólyakalifa kínjait és örömeit járjuk be. Világos arcélű zenei nyelvezete van a műnek, mellyel jól lehet követni a különböző érzelmeket, akár a fájdalmat, akár a végtelen örömöt. Aki eljön, az egy magával ragadó darabot fog hallani. Zeneileg egyébként nehéz darab.
Mi köti össze ezt a három művet?
Nem tartom szükségesnek, hogy legyen közöttük összekötő kapocs. Úgy gondolom, hogy egy jól összeválogatott koncertnek nem az a legfontosabb feladata, hogy valamilyen egységet sugározzon, hanem inkább az, hogy változatos legyen, szórakoztasson, és különböző érzelmeket és hangulatokat mutasson fel. Mi mindig erre törekszünk. Örülünk, hogy ilyen zenéket játszhatunk, és annak is, ha minél többen eljönnének meghallgatni ezeket a darabokat.
Nehéz kérdés, tudom, de e közül a három mű közül van-e olyan, ami az Ön szívéhez különösen közel áll?
Mivel a Gyöngyösi-életmű kétharmadát én mutattam be, ezért jól ismerem ezt a stílust, otthon vagyok benne. Levente jó barátom és munkatársam is, mondhatom, hogy harcostársam. Számomra ez egy rendkívül örömteli feladat, és az egész zenekarunk szereti, ők is otthonosan mozognak ebben a stílusban, ami ugyan pokoli nehéz, de már ismerjük a trükkjeit és a szerző gondolkodásmódját.
Kik lesznek a koncert közreműködői?
A Debreceni Kodály Kórus lesz a partnerünk a misében, Zemlényi Eszter a szoprán szólista, Cser Krisztián a basszus szólista lesz. Balga Gabriella és Sáfár Orsolya az operamű szólistái, ennek egy néma szereplője is van, és a Hegedűversenyben Gazdag Bence, aki a zenekarunk koncertmestere, őt nagyon jól ismeri a közönség, tudják, hogy sokfajta stílusban járatos. A Budafoki Dohnányi Zenekar játssza mindhárom művet az én irányításommal.
