Liz Flanagan: Sárkánylány [Dragon daughter] – Metropolis Media Group / Galaktika Fantasztikus Könyvek – fordította Tamás Dénes – oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-9866-58-4
Az utóbbi néhány évtizedben a szemünk láttára zajlott le a sárkányok evolúciója. A folyamat hallatlanul izgalmas, s éppen mert a sárkányok lépésről lépésre változnak, szinte észre sem vesszük, hogy mi zajlik. A régebbi korokban a sárkányok – az európai kultúrában – negatív figurák voltak. Velejéig gonosz, sokfejű, tűzokádó lények, akikkel le kell számolni. Ez a trend érvényesült még akkor is, amikor feltűnt Süsü, akinél fogyatékosságnak számított az egyfejűség, s különlegességnek a – bumfordi – jószándék.
Aztán egyre több lett a szimpatikus sárkány,
s egyre inkább az ember barátja szerepben kezdett tündökölni, bizonyos szempontból a sárkányok egyfajta szuperkutya szerepbe kerültek. A Végtelen történet, az Így neveld a sárkányodat és végül a Trónok harca szinte teljesen eltörölte – legalábbis jelentősen módosította – a sárkányokról kialakult képet.
Ehhez az új generációhoz tartoznak Liz Flanagan regényének sárkányai is.
A regény egy szigeten játszódik, egy középkorias fantáziavilágban, ahol az új betelepülők uralják a szigetet, mely régen a sárkányairól volt híres. Egy napon Milla, a cselédlány három négy sárkánytojás birtokába kerül, s ettől fenekestül felfordul az élete… de az egész sziget története megváltozik.
- Ennek a feudális hatalomnak a cinizmus és a nyers rablóösztön ad tartást
- Kísértetet láttak a Kerekeskút utcában
- KDNP-s kulcsregényt adott ki a Galaktika? Eljött a Gőzkorszak!
- Oackham borotvája és az apácafojtogató
Liz Flanagan regénye alapvetően az tizenéves korosztálynak szól, de szerintem biztos olvasási készséggel már bármelyik gyerek nekiláthat. Ugyanakkor a felnőttek számára is élvezetes lehet ez a magával ragadó történet.
A Sárkánylány meséje egyszerre klasszikus és korszerű, a legjobb mesei hagyományokra épít és közben a mi világunk aktuális problémáira is reflektál. Hatalmas értéket és erőt jelent a barátság és a hűség, de szerepet kap a megbocsátás is. És még a „rosszarc” karakterek sem „csak úgy” rosszak: mély és – a mese világán belül – jól értelmezhető lélekábrázolásokon keresztül ismerhetjük meg a szereplőket. Követői lehetünk a konfliktusoknak és a személyiségek fejlődésének/torzulásának.
Az meg már igazán bónusznak számít, hogy az olvasók lehetőséget kapnak arra, hogy elgondolkodjanak a társadalmi egyenlőtlenségeken okain és eredményein, a diszkrimináción, vagy éppen a migráció problémáin.
A Sárkánylány úgy tanmese, hogy egyetlen pillanatig sem szájbarágós, az izgalmas kalandok elsodorják az olvasót, s ha nem is reflektál a hajmeresztő kalandok hátterére, akkor is egy olyan – ma sokszor mellőzött – értékrend menték halad, ami jót tesz a léleknek.
S közben persze azon is elmorfondírozhatunk, hogy
