+ Interjú

Az életünkre alapvetően jellemző a szorongás – Interjú Szokol Judittal A hentes lánya című darabról

A felnőtté válás és útkeresés témájával foglalkozik A hentes lánya című zenés monodráma, melynek a Szentendrei Teátrumban lesz az ősbemutatója. A darab rendezőjével, Szokol Judittal beszélgettünk.

fotó: Gordon Eszter

Július 14-én mutatják be a Szentendrei Teátrumban A hentes lánya című zenés monodrámát Szokol Judit rendezésében. Az előadás egyetlen szereplője Nóra (Gubik Petra), akinek meghiúsul az eljegyzése, miután nem fér az ujjára a gyűrű. A fiatal lánynak a csalódás által szembesülnie kell valós önmagával. A hentes lánya a felnőtté válás és útkeresés témájával foglalkozik. Nyitrai László zeneszerzőként, Szép András korrepetitorként és zongorakísérőként, Balázs Júlia dramaturgként, Mikes Anna látványtervezőként  működik közre a monodrámában, a dalszövegeket pedig Máthé Zsolt írta. Szokol Judittal beszélgettünk a darabról.

– A monodráma éppen attól nehéz műfaj, hogy egyetlen szereplőnek kell betöltenie a teret. Ez az előadás hogyan épült föl?

Nyitrai László és Galambos Attila írt egy musicalt Szépek ideje címmel, amit Jurás Jenő Ne szakítson félbe! című monodrámája inspirált, de végül nem mutatták be. Vasvári Csaba, a Szentendrei Teátrum igazgatója megkeresett, hogy lenne-e kedvem megrendezni az előadást, ami egyben Gubik Petra vizsgaelőadása is. Ahogy fejlesztgettük a koncepciót, egyre inkább eltávolodtunk az eredeti műtől, csak az alaptörténet maradt meg, amely szerint Nóra régóta készül az eljegyzésére, de miután a gyűrű nem fér rá az ujjára, a fiatal lány teljesen magába fordul, mert azt gondolja, nem elég jó a fiúnak.

A hentes lánya egyik fontos témája a megfelelési kényszer. Mennyire akartatok reflektálni a mai modern viszonyokra?

Szerintem az életünkre alapvetően jellemző a szorongás. Egyszeri példán keresztül egy fiatal nő önazonossági, útkeresési problémáit szeretnénk vizsgálni. A gyűrű, ami nem fér rá Nóra ujjára, azt üzeni a lánynak, hogy nem elég jó. Ilyenkor az ember elkezdi önmagában keresni a hibákat, amik lehet, hogy nem is léteznek. Szerintem ez az attitűd abszolút jellemző a mai fiatal nőkre. A főhős groteszk módon próbál megfelelni környezetének és magának is. A hentes lánya azt mutatja be, hogyan dolgozza fel Nóra ezt a nehézséget és hogyan próbál meg egyedül talpra állni.

Gubik Petra a Szentendrei Teátrum sajtótájékoztatóján – fotó: Gordon Eszter

– Maga a helyzet komikus, ez egyben azt is jelenti, hogy humoros darab lesz?

Lesz benne humor, igen. De közben ez azért szomorú is. Könnyed, mégis tartalmas előadást akartunk színpadra vinni, ami olyan hétköznapi problémákról szól, melyekkel mindenki találkozik élete során. A történet másik szálából kiderül, hogy Nórának az édesapja felé is folyamatosan meg kellett felelnie. Hajlamosak vagyunk rá, hogy a külső nyomást, a társadalmi konvenciókat automatikusan elfogadjuk. Felnőtté válásunk során egyrészt az a dolgunk, hogy felismerjük és megkérdőjelezzük ezeket.

– Hogyan zajlanak egy monodráma próbái?

Rendhagyó ez a próbafolyamat, ugyanis párhuzamosan mindenki több előadáson dolgozik. Amikor van egy szabad sáv a napunkban, akkor Hentest próbálunk. Körülbelül két hónapja kezdtük el a próbákat, de mivel a darab egyszereplős, gyorsan haladunk. A dalok elsajátítása volt időigényesebb, mivel Petra körülbelül egy órán keresztül énekel majd a színpadon.

– Milyen dalokat hallhat a közönség?

Hangulatában változatos, lesznek szomorúbb és könnyedebb számok, populárisabb jellegű zenék, például rap is. Majdnem végig szól a zene, csak minimális tisztán prózai rész van benne.

– Hangzás és látvány szempontjából mennyit számít, hogy kültéri a színpad?

A történet több helyszínen, de alapvetően belső terekben, szobákban játszódik. Kíváncsi vagyok, hogyan fog ez hatni külső térben, a Ferenczy udvaron. Képes-e adni valamilyen plusz jelentést. A látványtervezővel, Mikes Annával arra törekedtünk, hogy olyan világot teremtsünk a színpadon, ami hasonlít az általunk ismert valóságra, de mégse legyen túl konkrét. Használunk felismerhető elemeket, de nem lehet egy az egyben megmondani, mikor játszódik a történet.

– Van ennek valamiféle dramaturgiai szerepe? Ha nem lehet pontosan meghatározni, mikor játszódik a történet, az azt üzenheti, hogy univerzális, kortalan történetet meséltek el.

Nem akartuk teljesen a mába helyezni a történetet. Szerettük volna kicsit elemelni a jelenből, hogy nagyobb objektivitással tudjuk vizsgálni a jelenséget. Igyekeztünk nem konkrét helyszíneket megjeleníteni, hanem játékosan csak utalni a helyszínváltásokra. Fontos szempont volt, hogy a belső lelki tér is meg tudjon jelenni. Olyan teret szerettünk volna kitalálni, ami egyszerre több mindent jelenthet, reális és költői térként is működhet.

Szokol Judit (balra) a Szentendrei Teátrum sajtótájékoztatóján – fotó: Gordon Eszter

– Milyen fogadtatásra számítasz?

Jó lenne, ha minél több korosztályt be tudna vonzani a darab, beleértve a szüleink generációját is. Örülnék, ha olyan emberekhez is eljutna, akiknek erőt adhat és segíthet elfogadniuk önmagukat. A média és sok más felület sulykolja belénk, hogy tökéletesnek kell lennünk, illetve ezen felül meg kell felelnünk a társadalom által elfogadott normáknak is. De senki sem tökéletes. Miért kéne annak lenni? Ez a hozzáállás senkire sincs jó hatással. Örülnék, ha a darab megerősítené a nézőket abban, hogy nem kell mindenáron megfelelnünk a környezetüknek.

– Mit jelent számotokra, hogy Szentendrén mutathatjátok be az előadást?

Szentendre mindig pozitív élményeket kapcsol be. Romantikus, kicsit mediterrán hangulatú város, ahova mindig örömmel utazok. Az utolsó egy hétben már a helyszínen fogunk próbálni, és izgatottan várjuk.

– Lehet már tudni, hogy a szentendrei ősbemutató után hol látható még az előadás?

Egyelőre még csak ígéreteket kaptunk, de mindenképp szeretnénk tovább játszani.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top