Az őrültség itt teljesen normális…

Yoon Ha Lee: Vezércsel [Ninefox Gambit] – Metropolis Media Group / Galaktika Fantasztikus Könyvek, 2018 – fordította Németh Anikó Annamária – 352 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-615-5859-28-1

„A világot elárasztották a színek, minták, formák lebegő visszhangjai, amelyeket a pajzsokon látott már korábban. Falevelek változtak át madártollakká, azok pedig virágszirmokká, amelyek nagy hullámokban sodródni kezdtek, áthaladtak a kezén. Pikkelyként leváló fekete hasadékok és törések. Homokórák, amelyek kiürítették magukat…”

– olvasható a regény 179. oldalán, s ha idáig eljutottál a könyvben, akkor már tudod, hogy ez nem egy kortárs vers, hanem egy technológiával erősen átitatott regényben szereplő leírás egy űrháborús pillanatról. A Vezércsel működését tekintve erősen eltér a megszokott sc-fi-től.

A mára már trilógiává bővült regény (Ninefox Gambit, Raven Stratagem, Revenant Gun) kötetei sorban egymás után jelentek meg az elmúlt évek (2016,2017,2018) júniusaiban. Meglátjuk, idén lesz e folytatás! Az 1979-es születésű, koreai származású amerikai író okozhat még meglepetést. Hiszen a Vezércsel is mintha a semmiből jött volna…

Yoon Ha Lee regénye nehezen megfejthető, s nem is csak azért, mert egy teljesen ismeretlen űrtársadalom közepébe csöppenünk, hanem azért, mert nem ad „használati utasítást” az általa megteremtett világhoz. Az olvasónak magának kell rájönnie az összefüggésekre, a szereplők közti viszonyokra, a technológiák mibenlétére, s az egymásnak feszülő ellenfelek céljaira. Tényleg nehezen adja meg magát a történet, s ne legyen kétségünk, ez szándékos. Ráadásul, olyan fogalmi készlettel dolgozik, amit – le kell borulnom a fordító találékonysága előtt – a minket körülvevő világ egészen másfajta jelenségei kapcsán ismerhetünk. Ráadásul nem csak a technológia, de az emberek közötti kapcsolatok, a nemek jelentősége is homályos elsőre, legalább annyira, mint az emberek és a gépek egymáshoz való viszonya. És még ott van a kasztokba szerveződő társadalom (hexarhátus) bonyolult jelképrendszere is, mely nem csak „díszítés”, de lényegi különbségeket is jelez.

„…a padlón a hexarhátus gravírozott emblémája, a hatküllős kerékmotívum díszelgett. Mindegyik küllő végén egy-egy kaszt jelképe látható, a felsőbbrendűekével szemben az alsóbbrendűeké: a shuosok farkcsóváló kilencrókájka, szemhéj nélküli szemekkel, a kelek főnix-sólyma lángnyelvek között, az andanok késrózsája, a vidonák mérges rájája, a rahalok távolbalátó farkasa és a niraiok űrszendere a csillagokkal.”

Ilyen és ehhez hasonló apró részletekből kell az olvasónak összeraknia ezt a furcsa világot, miközben egy elképesztő méretű űrháború zajlik, melyet a hexarhátus részéről Cheris ideiglenesen kinevezett tábornok vezet. Úgy, hogy közben a tudatát – és a testét is! – összekapcsolták egy évszázadokkal korábban élt tábornok szellemével. Cheris „társa”, Jedao tábornok a saját korában zseniális stratéga volt, de – a rendelkezésre álló adatok szerint – megőrült, s nem csak az ellenséget, de saját embereit is lemészárolta. A két egymáshoz kapcsolt személyiség folyamatos egymásra figyelése mellett zajlik a nagy csata, egy lázadó űrerőd meghódítása. (Vagy talán egy újabb lázadás?) Mindez nem menne Jedao stratégiai zsenialitása nélkül, ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy a két hadvezér célja egyezik, miközben egymást használják…

Ha az olvasó nem futamodik meg a regény adta kihívásokkal szembesülve, akkor eljön az a pont, ahonnan átlátható a történet, érthető, az idegen társadalom és technika működése. Tényleg lenyűgöző az, amit Yoon Ha Lee megalkotott! Talán a végére az is kiderül, hogy milyen célok húzódnak a háttérben. Érdemes vállalni az olvasás kezdeti nehézségeit, mert a kibontakozó világ tényleg fantasztikus… és költői! Meg persze azért is érdemes belevágni a kalandba, mert joggal bízhatunk abban, hogy a most megjelent kötet megalapozása lehet a trilógia következő két kötetének.

Megosztás: