Hazudik, aki azt mondja, nem hazudik

Közzétéve 2018-09-22

Federico Baccomo: Anna éppen hazudik [Anna sta mentendo] – Latte/Metropolis Media Group – fordította Szelivánov Júlia – 272 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-615-5628-91-7

„Ha igaz, hogy a kőkorszaktól kezdve minden korszakot a rá leginkább jellemző vonása alapján határoztak meg, a mi korunkban ez minden kétséget kizáróan az információ. A megállíthatatlan folyamat, amely mindig akkumulálódik, amely az egyre mohóbb információéhséget táplálja, akár adjuk, akár kapjuk. Közösségi oldalak, üzenőalkalmazások, az egész internet áradata: milliárd és milliárd szó állandó mozgásban lévő özöne az egyik végponttól a másikig, s mindez teljesen kifordítja a diszkréció fogalmát: a hiperkommunikatív rendszerben az önvédelem önexponálássá alakul, a magánember átadja a helyét a közéleti embernek.”

– olvashatjuk a regény vége felé a főhős gondolatai közé szorított alapvetést, amire a regény épül. Federico Baccomo könyve – sok egyéb mellett – attól izgalmas, hogy olyan problémákra reagál, melyek napjainkban közelebbről érintenek minket, mint gondolnánk, s úgy teszi ezt, hogy nem olvasói elvárásoknak akar megfelelni, hanem következetesen végigvezet egy történetet. Ebből persze az is következik, hogy a könyv néhol mintha kicsit „belassulna”, és sok esetben a belső történések sokkal fontosabbak, mint a külvilág eseményei, vagy a főhős cselekedetei.

Ráadásul Federico Baccomo annyira nem fél az olvasóktól, hogy itt-ott meg is fricskázza őket, Egy-egy rövid bekezdés erejéig kilép a mindentudó elbeszélő szerepéből, s a maga valójában szól az olvasóhoz. Az ilyen szándékosan illúzióromboló [milyen lenne egy hazugságról szóló regény?] szögletes zárójelben, dőlt betűkkel bukkannak elő. A szerző ilyenkor nem hazudik, sőt leleplezi korábbi füllentéseit. Mert van annyira rafinált, hogy hazudik. Bele az olvasó arcába!

Pinokkió-ikon jelzi ha hazudsz…

Riccardo Merisio egy különleges telefonos alkalmazással gazdagodik, mely első verziójában csak annyit tesz, hogy felhívja a chat-elő figyelmét arra, ha beszélgetőtársa hazudik. Később az alkalmazás frissül, s azt is jelzi, hogy mi az igazság a hazugság mögött. Sőt, azt is, ha az applikáció használója eltér az igazságtól. A WhatsTrue alkalmas arra, hogy összezavarja főhősünket, aki eleinte – bár nem hiszi el, hogy ilyesmi létezhet – mégis belekeveredik a „játékba”, mely egyre mélyebbre rántja. Riccardo párkapcsolata is megsínyli az igazsággal való ilyesfajta szembesülést…

„Nem lett volna rossz kaland ez az egész WhatsTrue, ha nyitott elmével áll hozzá. Ehelyett, mivel ostoba volt, egészen nem sokkal ezelőttig hagyta, hogy a féltékenység, a bizalmatlanság, a bizonytalanság tönkretegye a szórakozást; ahelyett, hogy hagyta volna magát sodorni a játékosan titokzatos élményektől, sötét ármányoktól és váratlan fordulatoktól. Az egész lenyűgöző világ, amit olyannyira hajszolt a könyvekben, a valóságban lebénította.”

Az Anna éppen hazudik című regény, miközben bizonyos szempontból kicsit kevesebbet ad, mint azt várnánk – jeleztük, hogy Baccomo tojik az Olvasói Elvárásokra –, azonközben sokkal többet nyújt, mint amit egy ilyen könnyednek ígérkező regénytől várnánk. Jó esetben önvizsgálatra készteni az olvasót, észre véteti a hétköznapi hazugságok teljesen természetes hálózatát, melyek nélkül – valljuk be végre! – egyikünk sem tud meglenni. Ráadásul, tanulságait nem szájbarágósan adja elő, hanem hagyja, hogy az olvasó maga vonja le a következtetéseit, s döntse el, hogy Ő maga akarná-e ismerni a körülötte élők hazugságait/füllentéseit… Azokat a mondatokat, melyeknek nagy részét a hétköznapokban, applikációk nélkül is leleplezhetnénk, ha akarnánk. Persze, akkor mi magunk is lelepleződnék…

…sőt, ha nem csak a hétköznapi kommunikáció banális részét fosztanánk meg a hazugságok és füllentések hálózatától, akkor magától megszűnne a művészet minden ága, és az általunk ismert világ is.