Idén 14. alkalommal adják át az Aegon Művészeti Díjat, amelynek ünnepélyes díjátadó gálája április 8-án 19 órakor lesz a Katona József Színházban. Az Aegon Művészeti Díj március 27-i sajtótájékoztatóján derült ki, hogy a nyertes szerző 2019-ben Takács Zsuzsa, a nyertes kötet pedig A Vak Remény lett. Takács Zsuzsa gerincműtétje után lábadozik, úgyhogy a tavaly 80. születésnapját ünneplő költőnő helyett lánya, Lengyel Anna képviselte a sajtótájékoztatón.
Fotó: Fényes Gábor
A szakmai zsűri tagjai az idei évben E. Csorba Csilla, Gács Anna, Eszes Valéria, Kálmán C. György, Kulcsár-Szabó Zoltán, Lévai Balázs és Ott Anna voltak. Ők állították össze az alábbi shortlistet, majd ők választották ki a győztes könyvet is:
- Dragomán György: Rendszerújra
- Garaczi László: Hasítás
- Kemény István: Nílus
- Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem
- Mán-Várhegyi Réka: Mágneshegy
- Márton László: Két obeliszk
- Simon Márton: Rókák esküvője
- Szvoren Edina: Verseim. Tizenhárom történet
- Takács Zsuzsa: A Vak Remény
- Tolnai Ottó: Szeméremékszerek (A két steril pohár)
Az irodalmi Aegon-díj története során eddig csak egy női díjazott volt (Rakovszky Zsuzsa, 2007), emellett többnyire prózai művek kapták az elismerést. További érdekesség, hogy Takács Zsuzsa kötete tartalmazza eddigi teljes költői életművét is, de a díjat a kötet elején található, most először megjelent Vak Remény-verseiért érdemelte ki. A nyertes nettó hárommillió forintot és több tíz millió forintot érő médiamegjelenést kap. Az eddigi díjazottak névsora itt található.
Winkler Nóra ez alkalomból telefoninterjút készített Takács Zsuzsával:
Nagyon örültem neki. Azt hiszem, hogy ez a könyv valahogy most nagyon jól szerepel és jól esik ez a tudat. (…) Egyébként úgy gondolom, hogy a verset átadom az olvasónak és nem is igazából az én versem, amikor már megjelent, hanem az olvasóé. Ez a tapasztalat bevált: vannak olvasóim és azok hűségesek.
Lévai Balázs idézte Forgách András egyik esszéjét, miszerint Takács Zsuzsa új verseibe „nagyon könnyű beleszerelmesedni”.
Fotó: Fényes Gábor
Lévai a zsűrizés menetéről és hangulatáról is mesélt, és kiemelte, hogy nem titkos favoritok csatáztak egymással, hanem mind a 10 shortlisten szereplő könyv komoly esélyes volt az Aegon-díjra:
Nem volt szempont a döntésünkben az, hogy a díjazott hölgy és költő legyen. Miután meghoztuk a döntést, azután csodálkoztunk csak rá. Az volt a feladatunk, hogy az elmúlt év legjobb irodalmi művét megtaláljuk és szerintem ez sikerült is. Az is szóba került a zsűrizés során, hogy ez nem életműdíj, ugyanakkor ez egy életművet összegző kötet, de szerepel benne egy új rész, és a díj ennek szól.
Az Aegon-díj egyik fontos feladata az is, hogy megpróbálja segíteni a kortárs irodalom iskolai integrációját, így például minden győztes műhöz készülnek középiskolában használható óravázlatok.
Fotó: Fényes Gábor
Az idei győztes kapcsán Eszes Valéria magyartanár azt emelte ki, hogy azzal, hogy Takács Zsuzsa az életműkötet elejére vette az új verseit, a korábbi versek is másfajta fókuszt, érzelmi síkot kaptak, ez pedig az irodalomórán is érdekes tapasztalat lehet.
Azt is érzékelem az utóbbi években, hogy a fiataloknak már nagyon sok mindenük megvan, ami nekünk még messze nem volt meg, amikor ennyi idősek voltunk. Ennek ellenére állandó érzetünk az, hogy mégis van egyfajta hiány a világukban, amiről nem is tudnak igazán beszélni, nehéz is pontosan megfogalmazni, inkább csak az érzete van meg. Talán ez a nagyon egyértelmű, tiszta, opálos fényű, gyönyörűséges, mégis pontos és érthető nyelven beszélő szerző fel tud mutatni olyan mondatokat, amelyek jobban rá tudnak világítani erre a hiányra.
Tavaly Takács Zsuzsa nyerte a Hévíz Irodalmi Díjat is, ezért a verséért:
Takács Zsuzsa: A Vak Remény gyöngülése
Találkozni akartam volna a Vak Reménnyel,
kértem, hogy mondjon egy alkalmas helyet.
Az Utolsó Ítélet terét, például, Budapesten, vagy
valamilyen süllyedő szigetet, ahonnan nem vezet
visszaút haza. Egy kristálygömb közepét. Egy éjjeli
menedékhelyet, ahol épp agyonütnek valakit.
Ismerje el, hogy reménykedése ostoba volt.
Hamis és gyomorforgatóan rózsaszín, akárcsak
ő maga. Szerettem volna vérig sérteni,
mert annyi évtizeden keresztül áltatott.
Hogy míg a többiek elestek, én talpon maradtam,
mivel a túlélésben van valami visszataszító.
Remegett és sápadt a mobil a kezemben,
annyira keményen beszéltem vele.
Te rohadt állat! – kiabálta a Hangom,
s a szememből közben hulltak az önsajnálat
könnyei. Szabadkozott, hogy nem ér rá.
Naponta százával érkeznek az enyémhez
hasonló segélyhívások hozzá, mondta.
És hogy az összeomlás szélén áll maga is.
Takács Zsuzsa életrajza
Takács Zsuzsa költő, műfordító, prózaíró Budapesten született 1938. november 23-án. Édesapja Takács József, jogász, gyámügyi szakember; 1944-ben Szolnok polgármestere, a háború után a Széchényi Könyvtár könyvtárosa, majd az Akadémiai Könyvtár jogi tanácsadója. Édesanyja Rupp Irén. A család 1942-ben a Kassa melletti Jászóra költözött, majd 1943-ban visszatértek Magyarországra. Gimnáziumi tanulmányait a Veres Pálné Gimnáziumban végezte, 1957-ben érettségizett.
Az Orvostudományi Egyetemre jelentkezett, ahová polgári származására hivatkozva nem vették fel. 1957–58-ban párhuzamosan a Színművészeti Főiskola és az ELTE Bölcsészkar vendéghallgatója volt, majd 1958-ban felvették az ELTE Bölcsészkarra, magyar–spanyol–olasz szakra. Egy év után a magyar szakot leadta. 1962-ben szerzett spanyol–olasz szakos tanári oklevelet. Ugyanebben az évben házasságot kötött Lengyel Péter íróval. Gyermekeik: Lengyel Anna (1969), Lengyel Zsuzsa (1971). 1980-ban elváltak.
1963–64-ben férjével együtt a havannai egyetemen dolgozott, mint magyar anyanyelvi lektor. A magyarul tanuló kubai hallgatók nyelvoktatásában vett részt. 1964-től a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, illetve Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen tanított spanyol nyelvet, diplomáciatörténetet és társadalmi ismereteket társadalomtudomány-szakos és tanárképzős hallgatóknak.
1990–2001-ben spanyol–portugál nyelvi tanszékvezető docens. 1995-ben PhD fokozatot szerzett spanyol filológiából.2001-ben nyugdíjba vonult. 1989–91-ben az Írószövetség elnökségi tagja. 2004-ben kilépett a szövetségből. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, a P.E.N. Klub, a Szépírók Társasága és 2007 óta a Széchenyi Irodalmi Akadémia, illetve a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.
