Milyen viszonyban volt egymással Czóbel és Ady? Ki volt az a nő, akiért a zsidó származású művész a vészkorszak idején is hajlandó volt visszatérni Magyarországra? Mit üzent Czóbel Picassónak 1956-ban?
Március 23-án, szombaton a negyedik estjével folytatódott a Hatlépés című szentendrei művészeti sorozat, mely a városhoz köthető képzőművészeket mutatja be. A Rejtély című teltházas programon Czóbel Béla élete és munkássága került a beszélgetés és felolvasószínház középpontjába.
Az 1883-1976 között élt magyar képzőművésznek már huszonhárom éves korában bemutatták a festményeit Párizsban. A világ több jelentős múzeumában megtalálhatóak művei. Szentendrén 1940-ben telepedett le.
Az est helyszíne a Czóbel Múzeum Újragondolt Czóbel 3.0 – Híd a ’Die Brücke’-hez – Fókuszban Czóbel expresszionizmusa című tárlata volt, mely tavaly május óta látogatható.
Juhász Anna, a Hatlépés házigazdája Barki Gergely művészettörténész, kurátorral beszélgetett, a Czóbel életéhez köthető történeteket, leveleket Radnay Csilla és Nagy Ervin színművészek olvasták fel, Szabó Ádám pedig harmonikán játszott.
Barki Gergely elmondta, Czóbel Béla már az 1900-as évek elején a francia festészeti kánon csúcsa közelében járt, és egy lapon említették a francia fauves-okkal (Vadak). Sajnos azonban az ebben a korszakban készült műveinek jelentős része elveszett az első világháború idején, amikor el kellett hagynia Franciaországot.
„Több száz képről van szó. Ez a történelmünk következménye. Czóbel kortársainak, például Henri Matisse-nak alig akadnak elveszett képei”
– mondta Barki Gergely.
A kurátor felidézte a magyar művésszel készült rádióinterjúkat, melyekben a riporterek gyakran faggatták a korszak nagyjairól, Amedeo Modiglianiról és Picassoról. Bár Czóbel borzasztóan unta ezeket a kérdéseket, mégis mesélt művésztársairól. A beszélgetésen elhangzott az a történet is, mely szerint Picasso egyszer felajánlotta Czóbelnek, hogy alkossanak együtt az ő műtermében, ám Czóbel nemet mondott, mert nem akarta, hogy a spanyol túl nagy hatással legyen rá. Az esten Radnay Csilla és Nagy Ervin felolvasott Ady Endre és Czóbel Béla egymásnak, egymásról írt leveleiből is, az egyikben Czóbel épp azt teszi szóvá, hogy költő honfitársa nem érti a műveit.
„Czóbel művelt festő volt. Sok francia verset tudott kívülről, nagyra tartotta a francia költészetet és Ady munkásságát is”
– mesélte Barki Gergely. Egy levélből kiderült, hogy a magyar képzőművész szeretett volna portrét festeni Adyról, ám arról nem tudni, hogy elkészült-e a kép.
Az esten szó esett Czóbel két házasságáról is: első felesége a 11 évvel idősebb német-holland származású festőnő, Isolde Daig volt, akivel titokban házasodtak össze. Barki Gergely szerint alig találni információt róla, hogy mikor élhettek együtt, valószínűleg távkapcsolatban éltek. Czóbel 1940-ben Szentendrén kötött házasságot második feleségével, a szintén festő Modok Máriával.
„Nagy szerelem volt, talán egyetlen nőért sem tett annyit, mint Modok Máriáért. Zsidó származásúként pont a vészkorszakban költözött haza Magyarországra szerelméért, pedig megtehette volna, hogy Párizsban marad”
Az esküvőt követő napon Modok Mária első férje öngyilkos lett, ami beárnyékolta örömüket. Barki Gergely eloszlatta a tévhitet, mely szerint Czóbel belépett a Kommunista Pártba:
„Apolitikus alkat volt, dacára annak, hogy bátyja, Ernő nagy kommunista volt. Sosem lehetett megtörni.”
Egyetlen politikai tartalmú megnyilvánulása abban a levelében érhető tetten, melyet már Párizsból küldött Picassónak 1956 decemberében, ebben arról ír, hogy a szovjetek a poklot hozták el Magyarországra, és arra kéri, fessen egy új Guernicát, az elsőnél sokkal iszonyatosabbat.
Barki Gergely az est végén felidézett egy általa felfedezett cikket a 73 éves Czóbelről, aki arról vall, hogy honvágya van, és Szentendrén már várnak rá az almafái.
A Hatlépés programsorozat április 13-én folytatódik.
Április 7-én nyílik a Czóbel Múzeum Ilosvai-szárnyában a Wanted – Czóbel elveszett művei című kiállítás, melyben a művész pályájának 1925-ig terjedő, első feléből származó fekete-fehér reprodukciók szerepelnek.
