+ Film

El kell-e veszíteni az ártatlanságot a pénzért?

Az együgyű vidéki fiú és a tanult, de jobb sorsra érdemes lány szerelmi története, az ártatlanság elvesztésének szép-szomorú meséje ez a film, amely címét egy Albert Camus-idézet alapján kapta: A világ gyengéd közönye. A kazahsztáni-francia koprodukciót március 21-től a Cirko-Gejzír moziban vetítik. A történetet a cannes-i filmfesztivál Un Certain Regard szekciójának versenyprogramjában láthatta először a közönség.

A film feléig piros ruhát viselő gyönyörű Szaltanat apja halála után kénytelen nyakába venni a várost és felkeresni a jómódú nagybácsit, hogy kisegítse őt és anyját a hátrahagyott óriási adósságból. Szaltanat nem szeretné, de vele tart Kuandik, az életerős, egyszerű, de mindent megoldó szomszédfiú.

Kettőjük finom kapcsolata rajzolódik ki a filmben, tele meglepetésekkel: Kuandik nem tanult fiú, mégis kiderül róla, hogy tíz éve olvassa titokban Szaltanat könyveit, Camus-t, Stendhalt, és ami a kezébe akad. Kedvence Stendhal Vörös és feketéje – mint a lány ruhái. Ez az első meglepetése Kuandiknak. De ha kell, a maga bájos módján repülőt vezet és kiállítást szervez, csakhogy örömet szerezzen a lánynak.

A városban hamar kiderül, hogy a nagybácsi tisztességtelen úton szeretné rendezni Szaltanat adósságát: a nős üzleti partnerének adná szeretőül – nem férjül, ahogy ígérte. Kuandik a végsőkig küzd azért, hogy Szaltanat ne adja be a derekát. A legjobb munkásként dolgozik a zöldségpiacon, és csakhamar a legnagyobb főnök kedvence lesz.

Szaltanat szintén küzd a tisztességes pénzkereséssel. Orvosi végzettségével – amit sosem tudott kamatoztatni, mert évekkel ezelőtt visszament vidékre az apját segíteni – takarítómunkát vállal. De apja adóssága olyan nagy, és a kettejük keresete oly kevés, hogy végül enged a nagybácsinak. A piros ruhából így lesz fekete…

Kuandik addigi naiv, de feddhetetlen értékei is meginognak, mivel látja, hogy tisztességes úton ő sem tud jelentősebb pénzhez jutni. Árulásra adja a fejét. Párhuzamosan lépnek az ártatlanság elvesztésének útjára.

A francia rendező, Philippe Faucon sok esztétikai referenciát használ, az egyes fejezetek például a francia naiv festészet legnagyobb alakjának, Henri Rousseau-nak a festményeivel kezdődnek. És ez összecseng azzal, hogy bizonyos értelemben Ádám és Éva története ez, az idilli, naiv, paradicsomi állapottól a kígyó megjelenéséig…

Szaltanat és Kuandik végül saját kezükbe veszik a sorsukat, maguk mögött hagyva mindenkit és mindent… A beteljesülés megérkezik, ha nem is úgy, ahogyan tervezték.

A film karakterábrázolása finoman kidolgozott, végig jelen van a humor, elfajzott világunk görbe tükrét látjuk. Képi világága pedig egyszerűen magával ragadó.

El kell-e veszíteni az ártatlanságot a pénzért?
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top