+ Interjú

A mi feladatunk felfedni a stílusok közti átjárhatóságot – Interjú Fekete-Kovács Kornéllal

Szerintem sokkal magasabb nívójú produkciókat hozhatnak létre a zenészek, ha emocionálisan is támogatják egymást, nem pusztán szakmailag – mondja Fekete-Kovács Kornél. A Modern Art Orchestra alapítójával beszélgettünk a kezdetekről, az Ennio Morriconéval való turnéjukról és a Foundations című darabról, amit a Müpában adnak majd elő.

fotó: Birtalan Zsolt

“Óriási élményt jelentett a turné, az pedig külön megtiszteltetés volt, hogy Ennio Morricone könnyes búcsúval bocsátott utunkra minket.”

Március 27-én Fekete-Kovács Kornél legújabb egész estés nagyzenekari darabja, a Foundations csendül fel a Müpában. Az esten közreműködő Modern Art Orchestra Fekete-Kovács Kornél művészeti vezetése alatt az elmúlt tizenhárom évben a hazai jazzélet egyik meghatározó együttesévé vált, ezalatt olyan neves művészek csatlakoztak hozzájuk, mint Tom Harrell, David Liebman, Bob Mintzer, Rhoda Scott, Adam Nussbaum és Ennio Morricone. Fekete-Kovács Kornél gyerekként először hegedülni kezdett, végül a trombita lett a főhangszere, de játszik szárnykürtön, gitáron és zongorán is. A Modern Art Orchestra-t 2005-ben alapította azzal a céllal, hogy lebontsák a műfajok közti határokat. A Foundations ötlete a jóga filozófiájából született, a darabban szerepet kap a jazz, a klasszikus és az elektronikus zene is. A koncerthez csatlakozik Harcsa Veronika, Szakcsi Lakatos Béla, Fenyvesi Márton, Dés András és Szalai Péter is. Fekete-Kovács Kornéllal beszélgettünk a Modern Art Orchestra céljairól, az Ennio Morriconéval való közös turnéjukról, a zenész és zenész közti kapcsolat fontosságáról, az együttesek támogatásával kapcsolatos problémákról és a közeledő müpás fellépésről. Interjú.

– Már egészen kisgyerek korában biztos volt benne, hogy zenész szeretne lenni. Milyennek képzelte akkor a zenészlétet?

Nem emlékszem pontosan, de nagyon korai emlék, hogy különösen érdekeltek a hangszerek és a zene világa.

– Gyerekként számos hangszert kipróbált, de végül a trombita mellett kötött ki. Hogyan választott?

Bármilyen furcsán hangzik, nem szeretem a trombitát, de kezdetben közelebb állt hozzám, mint a hegedű, amivel előtte próbálkoztam. A trombita váltóhangszerén, a szárnykürtön sokkal szívesebben játszom. Zeneszerzés közben különösen hasznos, hogy több hangszeren is játszom, ilyenkor igyekszem beleképzelni magam a muzsikus helyébe, akinek írom a zenét. Érdekel, hogy melyik hangszer miként szólaltatható meg. Ha épp gitárra szerzek zenét, a kezembe veszek egy gitárt, és próbálom lefogni azokat az akkordokat, amiket leírtam, így kiderül, könnyen eljátszható-e, amit kitaláltam.

fotó: Birtalan Zsolt

– Először a Bartók konziba jelentkezett, ahol azt mondták önnek, hogy 17 évesen már késő elindulni a pályán. Csalódott volt?

Egy kicsit igen, de pusztán azért, mert nem tudtam, milyen más lehetőségek állnak még előttem. Egyébként nem értek egyet a felfogással, mely szerint egy tizenéves gyereknek már tudnia kell, mi lesz élete célja. A klasszikus zenei pályán a kimagasló tudású zenészek gyerekkoruk óta napi 4-6-8 órákat gyakorolnak. Nem hiszem, hogy a gyerekeknek ez a dolga, a világ mégis ezt kívánja meg.

– Milyen céllal indította el a Modern Art Orchestra-t?

Olyan zenekart akartam létrehozni, ami szándékosan árnyalja, lebontja a műfajok közti határokat. Az elmúlt 14 év azt mutatja, sikerült. Hiszem és vallom, hogy a műfaji kategóriákra nem az alkotóknak, hanem a közönségnek van szüksége. A mi feladatunk felfedni a stílusok közti átjárhatóságot.

– Nehéz feladat?

A sokakban meglévő sztereotípiákat sokkal nehezebb lerombolni, mint a hangok világában utat törni egyik műfajból a másikba.

Modern Art Orchestra

– A Modern Art Orchestra 2014-ben együtt turnézott Ennio Morriconéval.  Az olasz zeneszerző a bécsi koncert után könnyes szemmel búcsúzott a zenekartól, és azt mondta, ilyen magas szintű együttessel még nem játszott korábban. Mit jelent egy ilyen dicséret önnek és a Modern Art Orchestra tagjainak?

Természetesen nagyon jó érzés volt. Az együttes egy nagy szimfonikus zenekarrá bővült Modern Art Orchestra volt, melyben a szimfonikus zenekari részt a Bujtor Balázs által vezetett Hungarian Studio Orchestra játszotta. Válogatott társaság volt, nagyszerű zenekar kiváló emberekkel. Óriási élményt jelentett a turné, az pedig külön megtiszteltetés volt, hogy Ennio Morricone könnyes búcsúval bocsátott utunkra minket.

– Mennyit lendített a Modern Art Orchestra népszerűségén az Ennio Morriconéval való közös turné?

Zenészként nehezen érzékelem. A zenekar marketingjével igyekszem a lehető legkevesebbet foglalkozni. Fontos megjegyezni, hogy elsősorban ma születő, főleg magyar darabok előadására specializálódtunk. Más a közönség. Aki elment Ennio Morricone budapesti koncertjére, nem biztos, hogy egy fiatal szerző bemutatkozó estjére is jegyet vált majd.

– „Ahhoz, hogy az ember dzsesszt hallgasson, nem elég csak simán beülni egy koncertre. Erre edzeni kell, másképp nem tudod befogadni” – mondta egy interjúban. Hogyan lehet edzeni a jazz iránti érzékenységre?

Gyakorolni kell. A zenehallgatás nem egyszerű. Ha valaki leül, és gyakorlás nélkül próbál bonyolult zenét hallgatni, vissza fog pattanni róla. Az embernek trenírozni kell a fülét, hogy odafigyeljen az összefüggésekre, melyekben megtalálja az emocionális töltetet, amit aztán az intellektusával összevet. Ha ez a felfogás nincs meg a befogadóban vagy zenészben, fals eredményeket kap. Én például nem tudok zenét hallgatni, ha közben mással foglalkozom.

“A zenehallgatás nem egyszerű” – fotó: Burger Barna

– Azt mondta, szokott izgulni, amikor olyan zenésszel játszik együtt, akivel korábban még nem találkozott, ha ugyanis az illetővel személyesen nem találja meg a közös hangot, a színpadon sem fogja. Törvényszerű, hogy két zenész csak akkor tud szakmailag együttműködni, ha emberileg is jól kijönnek egymással?

Nem törvényszerű. Az egyén érzékenységétől függ. Sok olyan zenekart ismerek, ahol a tagok nincsenek jóban egymással, de felmennek a színpadra és csodálatosat alkotnak. Számomra nagyon fontos, hogy miként viszonyulunk egymáshoz a zenésztársaimmal. Kellemetlenül érzem magam, amikor valaki pusztán azért játssza el egy hangszeren, amit írtam, mert pénzt kap érte. Gyorsan megérzem, ha erről van szó. Szerintem sokkal magasabb nívójú produkciókat hozhatnak létre a zenészek, ha emocionálisan is támogatják egymást, nem pusztán szakmailag.

– A Modern Art Orchestra hivatalosan 19 főből áll, ha nem számoljuk az alkalmanként csatlakozó vendégelőadókat. Hogyan zajlik a próbák egyeztetése?

A hazánkban működő támogatási rendszer nem teszi lehetővé, hogy a zenekar tagjai munkahelyként tekintsenek a Modern Art Orchestra-ra, ezért nagyon bonyolult összehozni a próbákat. A zenekar tagjai más együttesekben is játszanak. Van, aki három helyen tanít. Amikor mindenki ráér, az azt jelenti, hogy sziklákat mozgatnak meg, hogy el tudjanak jönni a próbára. Szerencsére az akarás mindenkiben megvan, ez a hozzáállás sok problémán átsegít minket.

– Hogyan kéne működnie a támogatásnak?

Minden olyan országban, ami a kultúrára egyetemes módon néz, létezik legalább egy olyan jazz-nagyzenekar, ahol a tagok állásban lehetnek. Sajnos financiális okok miatt világszerte egyre kevesebb a big band, de a nagynevű zenekarok így működnek.

– Március 27-én a Müpában mutatják be új darabját, a Foundations-t, amihez a jóga-filozófia adta az ihletet. Hogyan kapcsolódik ez a klasszikus zenéhez és a jazzhez?

Érdekel az életnek ez a fajta megközelítése, mind a filozófia, a spiritualitás és pár éve a fizikai gyakorlás szintjén is. Amikor a nyugati kultúrában valaki jógáról beszél, mindenkinek az jut eszébe, hogy matracokon ülő emberek különböző pózokat tartanak ki, pedig itt jóval többről van szó. A jóga azt jelenti, egység. Egységben önmagunkkal és a világgal. Ehhez nyilván segítséget nyújt, ha az ember karbantartja a testét, de sokkal inkább fejben dől el. Patandzsali a jógát nyolc ágra osztja, az első két ág a Jámák és Nijámák, amelyekben egyenként öt-öt pontban foglalja össze olyan gondolkodás,- és viselkedésbeli szabályokat, melyektől az ember egységben lehet önmagával és környezetével. Ezek javarészt, a jógával nem foglalkozó ember számára is elérhető ismeretek. A Foundations ezeket a pontokat taglalja: tíz tételből áll, és a tételek pontosan azt a tíz pontot rajzolják le, amit a Jámák és Nijámák alatt fogalmaz meg Patandzsali.

– Hogyan kell ezt elképzelni a zene nyelvére lefordítva?

Minden, ami én vagyok, benne lesz a darabban: klasszikus és elektronikus zene, jazz, rengeteg improvizáció, és természetesen az indiai klasszikus zene is szerepet kap. A nagyzenekari részeket a Modern Art Orchestra-ra írtam. A zenekar mellett színpadra lépnek kiváló szólisták is. Az elektronikus zenei hangzás létrehozásában Dés András és Fenyvesi Márton lesz segítségemre. A Foundations-ben találhatóak olyan üzenetek is, melyeket lehetetlen pusztán a zene absztrakt ábrázolási módján keresztül átadni a közönségnek, ezért szerepet kap a darabban a verbalitás is, hol ének, hol narráció formájában: meghívtam Harcsa Veronikát, aki egyrészt kiváló énekes, másrészt tőle sem áll távol ez a filozófia. A vendégelőadók közt ott lesz Szalai Péter is, aki az indiai zene magyar színterének egyik megkerülhetetlen ütőhangszerese. Szakcsi Lakatos Béla is részt vesz a produkcióban, akivel korábban már sokszor játszottunk együtt. Béla a másodperc tört része alatt átjárókat nyitni egyik műfajból a másikba. Megágyaztam neki egy olyan improvizációhoz, melyben a kortárs klasszikus zenét és a jazz-t kötheti össze a játékéval.

A mi feladatunk felfedni a stílusok közti átjárhatóságot – Interjú Fekete-Kovács Kornéllal
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top