A Szépmíves Könyvek újabb csemegét ígér tavaszra, a kiadó vezetője a Facebookon csepegtetett belőle.
…1945 év márciusának derekán a román hatóságok átadtak engem a dési orosz parancsnokságnak azzal a céllal, hogy azok szállítsanak fel Budapestre és adjanak át a magyar hatóságoknak. Odaát az új magyar kormány le is folytatta ellenem a hivatalos eljárást, amelyiknek eredményét néhány nap múlva írásban megkaptam. Ugyanazon a napon, egy másik alkalommal a kormánynak egyik tagja – Teleki Géza közoktatásügyi miniszter – többek között megemlítette előttem, hogy már nagyban folynak az előkészületek a közeledő béketárgyalásokra, de egy tekintetben az információik túlságosan hiányosak. Erdélyből igen sok mendemonda érkezik, de konkrétum semmi. A mendemondákra azonban nem lehet építeni. Erre a megjegyzésére felfigyeltem ugyan, de semmi megjegyzést nem fűztem hozzá. Hamarosan ezután újra útban voltam Erdély felé, és már az úton elhatároztam, hogy ezen a hiányosságon segíteni fogok. Csak jóval későbben foghattam hozzá tervem megvalósításához, mert pár napi bethleni létem után újra elfogtak; előbb Désen, majd Szamosújváron üdültem, honnan júliusban Kolozsvárra szállítottak. Az ottani törvényszéki fogházból augusztus végén szabadultam ki, és Kolozsvár székhellyel alkalmi munkából tartottam fenn magamat.
- Nopcsa Ferenc keményebb, mint Indiana Jones és James Bond együtt
- A skót-görög báróné haláláig ragaszkodott Erdélyhez
- A történelmet a győztesek írják. De csak a győzelem után!
- Herceg volt a magyar miniszter, aki később a Gestapónak is dolgozott
Minden héten, szombat déltől hétfő reggelig úton voltam, és a saját költségemen szeptemberben és októberben bejártam a már előbb említett összes helységeket. Költséges is volt, meg főképpen fáradságos is, de úgy éreztem, hogy meg kell tennem.
Mindenütt találtam komoly, szavahihető, régi ismerősöket és mindegyik előadta az ő körzetében, az utóbbi hetekben, hónapokban előfordult azon eseteket, amelyek a másik oldalt érdekelték. Egy-egy helységben 4-5 ilyen nyilatkozatot is összeszedtem, éspedig írásban, dátummal és aláírással ellátva. Ezek mind bebizonyosodott konkrétumok voltak.
Mindezekkel november hó elejéig elkészültem, de csak most következett a keményebb dió – a kézbesítés. Úgy döntöttem, hogy magam vállalom a postás szerepét; egyrészt azért döntöttem így, mert senkinek sem akartam rossz perceket szerezni, másrészt minél több ember tud róla, annál bizonyosabb a sikertelenség. Minden nyilatkozat ívpapírra volt írva; egymásra raktam és összefűztem 10-10 nyilatkozatot, így lett négy, egyforma vastagságú csomag. Én magam sötétkék, elviselt dokkmunkás zubbonyt és nadrágot vettem az útra, továbbá erős munkásbakancsot, kucsmát és egy viharvert, térdig érő meleg felsőkabátot. Csomagot semmit, csak egy élelmiszeres tarisznyát meg egy botot.
November első hetének végén felkészültem a nagy vállalkozásra, mindkét nadrágszáram felső részében – belül – biztonsági tűkkel felerősítettem, úgy elől, mint hátul 1-1 csomagot; a nadrág bő volt, nem volt semmi feltűnő, és engem a mozgásban nem zavart, mert a térdízületek a csomagok alatt szabadok maradtak.
Egyelőre Nagyváradig akartam eljutni, oda személyvonatot csak későn este kaptam. – Az elindulás igen rossz volt, de hát én soha sem voltam babonás, a fő az, hogy a vég jó legyen…
***
Bethleni gróf dr. Bethlen Béla (Aranyosrákos, 1888. november 2. – Kolozsvár, 1979. november 6.),
erdélyi magyar földbirtokos, jogász, politikus. 1913-tól a kolozsvári törvényhatósági bizottság tagja,
az első világháborúban önkéntes honvéd hadnagy. A trianoni békeszerződés után is Erdélyben élt.
1924-től az erdélyi Országos Magyar Párt alelnöke, 1926-tól 1938-ig a párt elnöke,
és a székelyudvarhelyi kerület képviselője a bukaresti parlamentben.
1940–44 között Szolnok-Doboka és Beszterce-Naszód vármegyék főispánja,
1944 szeptember–októberében a visszatért Észak-Erdély kormánybiztosa.
1945-ben a a kommunista uralom kezdetén politikai vádakkal elítélték,
1954-ig börtönben ült.
1959-ben rehabilitálták.
