+ vallás

Váratlanul elhunyt Pap Géza

Kolozsváron 64 éves korában kedden váratlanul elhunyt Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) korábbi püspöke – adta hírül az egyházkerület.

Pap Géza 1954-ben született Kolozsváron. Teológiai tanulmányait a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben végezte el 1978-ban. 1979-től Bukarestben teljesített segédlelkészi szolgálatot, 1981-től a Kolozs megyei Magyarkiskapuson szolgált. 1988 decemberétől a Kolozsvár-Felsővárosi Református Egyházközség lelkipásztora volt. 2000-2012 között az Erdélyi Református Egyházkerület 45. püspökeként szolgált, 2012-től a Romániai Református Egyház Zsinatának ügyvezető elnöke volt.

Pap Gézát a református egyház saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.

1 hozzászólás

1 hozzászólás

  1. Mahir Kara

    2018-11-24 - 08:39

    Mi bajom van hát a vallásos emberekkel?

    A válasz egyszerű. Az a baj velük, hogy vallásosak. A vallásosság szimptómája a szolgalelkűségnek, az önállótlanságnak, a megvezethetőségnek. A vallásos ember alaptermészete olyan, hogy igényli az irányítást, és keresi a tekintélyt, hogy behódolhasson neki. Nem szívesen marad „egyedül”, vágyik a társai elismerésére és retteg attól, hogy kiközösítik. Tetteit valójában ez a sóvárgással vegyes félelem határozza meg. Nem az fontos számára, hogy jó irányba tartson, hanem hogy megmondják neki, merre menjen.

    Amikor vallásosakkal beszélgetek vallásról, gyakran eljutunk addig, hogy nem értik: ha én nem hiszek semmiféle felsőbbrendű, természetfölötti hatalomban, és nem is számítok halál utáni, túlvilági létre, akkor miért élek erkölcsösen. Ugyan mi tart vissza engem attól, hogy a közösséggel mit sem törődő őrültként tomboljak és pusztítsak, hogy jártamban-keltemben elvegyem, ami éppen megtetszik és megsemmisítsem, ami nem tetszik?

    Ilyenkor úgy érzem magam, mint valami utolsó ember a földön, aki körül mindenki más már kannibál zombivá változott. Nehezemre esik elfogadni, hogy mennyire sokan vannak, akiket tényleg csak a közvetlen és elkerülhetetlen megtorlástól való félelem tart vissza a bűnözéstől.A pógárok selejt királyának, ők a megfelelő alattvalók!
    A jelenkorra azonban égbekiáltó logikai hibává vált az, hogy még a legmodernebb kultúra vallása is a gondolkodást, az új ismeretek szerzését az emberiség legnagyobb bűnének tekintheti. Konkrétan még az a zsidó-keresztény-mohamedán vallás is, amelynek területén a legmagasabbra nőtt a tudás, még inkább a gondolkodás és a kezdeményezés, a tudásra való emberi törekvést a legnagyobb, azaz az eredendő bűnnek tekinthette.
    Az eredendő bűn dogmájában az a tragikus, hogy a jelenkor legnagyobb emberi erénye még mindig a legnagyobb bűnnek minősül. Ez a nyilvánvaló, és hatásában pusztító ellentmondás a legnagyobb magyar dráma témája.
    És hazánk dús keresztényei? Ez az ordas irigységek, az egymást harapás, a külön flótások szerencsétlen országa. A zsidó faj összes karjával emeli minden kis talentumát, nálunk minden igazi szellemi erő kétségbeejtően izolált és legtöbbször kiátkozott és sírig hajszolt. A zsidó sajtó, mint egyetlen nagyszerű zongora, csodálatos összejátszással védi a faj érdekeit. Nálunk nemcsak a keresztény sajtóban nincs egység, de egy-egy orgánumán belül is mindenki külön járja a maga szellemi macsicsáját[2], vagy kékvókját[3] a keresztény kurzus vad kalamajkájában. Szabó Dezső 1907

    Orbán Viktor azonban négy év alatt olyan politikai fordulatot tett, olyan politikai célok és stílus mellé állt, amit a magyar nemzet és társadalom szempontjából kártékonynak tartok. Amíg ateista, liberális alapon képviselte a mérsékelten közép jobb nemzedéket, nagy jövő várt rá. Ő azonban nem a jövőt, hanem a jelent akarta hatalma alá gyűrni, ennek érdekében konzervatív, nacionalista és klerikális politikai vezérré alakította át korábbi önmagát. Ebben a szerepben azonban el kellett buknia, mert a múltból még akkor sem lehet jövőt kovácsolni, ha ennek egy nagyon tehetséges politikus áll az élére. A magyar múlt konzervatív, nacionalista, klerikális erői negyvenéves elnyomásuk, megtizedelésük után bámulatos virulenciával újraéledtek. Ezek az erők százötven éve is elmaradottak voltak, mára azonban a demokratikus Nyugat-Európa árnyékában anakronisztikussá váltak. A történelem kereke éppen az ellentétes irányban forog.
    A magyar politikai közgondolkodásban már többé-kevésbé hazaárulónak számít, aki nem áll az éppen élre került vezető mögé. Ez eddig legjobban Kossuthnak, majd még mindig elég jól a kiegyezést követő politikai restaurációnak sikerült, de mindkettő történelmi tragédiát vonzott maga után

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top