A Szépmíves Könyvek gondozásában novemberben fog megjelenni báró Kemény Jánosné naplója. A döbbenetes/ígéretes dokumentumba most beleolvashatsz:
Valahogy átvészeltük 1945 nyarát is. Újra megnyílt az angol konzulátus egy időre. De csak egyszer mertem elmenni oda. Állandóan figyeltek minden mozgást. Emlékszem, mennyire sokkoltam a konzult, amikor kijelentettem, hogy atombombát kellene dobni a Kremlre, amikor nagygyűlés van, és minden párttag jelen van. Még most is úgy gondolom, hogy előrelátóbb voltam, mint sok öntelt politikus. Ha Sztálin akkor meghal, rengeteg emberi szenvedést, tisztogatást, deportálást, kínzást, és más hitleri cselekedetet elkerülhetett volna a világ.
- Herceg volt a magyar miniszter, aki később a Gestapónak is dolgozott
- Szendrey Júlia, a titokzatos és tragikus asszony
- Petőfi Sándort megcsalta a felesége?
- Reindl Ludovika, akiért Ady versben lelkesedett
Mielőtt János visszajött volna, fogtam a gyerekeket és beköltöztem Vécsre, a gazdasági intéző kicsi házába, ami üresen állt. Szalmát tettünk a földre, és azon aludtunk. Másnap mindenki tetvesen ébredt. Még mindig tele volt tetűvel, amit az oroszok hagytak maguk után. De sikerült kitakarítani. Visszakaptunk a falusiaktól néhány bútordarabot, amit elvittek a kastélyból megőrzésre. Vettem egy tehenet, és elkezdtünk élelmet termelni. Idős hozzátartozóink is oda költöztek, hárman egy szobába. Mi egy másikban voltunk. De legalább tisztaság volt.
A kastélyból mindent kirámoltak. A németek, mielőtt elmentek volna, kiürítettek minden tollpárnát és lószőr-matracot, gondolom azért, hogy az oroszok ne alhassanak olyan kényelmesen, mint ők. Eltűnt a teljes könyvtár. Heine versei a földön feküdtek, összetépve. Szívszorongató látvány volt. Később, amikor elmentem húst venni a mészárszékbe, szörnyülködve láttam, hogy a mészáros, Creciu, a román papnak a testvére, az antik köteteinkbe csomagolta a húst. Meg se tudtam szólalni.
