LIBRARIUS napló, 2018-07-09., szekszárdi Magasiskola 1. nap
írta: nagy izabella
olyan, mint
„A regény(írás) olyan, mint a szerelem: ott van, együtt kell élni vele, más időbeosztást követel meg”
(Márton László)
Mészöly pillanatképeket, villanóképeket lát, ezeket rakja egymás mellé, mondja Baranyai László; a jó író egész testével ír, mondja Márton László; az írás által és az írás közben rátalálhat-e az ember arra a hangra, ami az övé, kérdezi Győrffy Ákos; az írást bizonyos fokig lehet, bizonyos fokig nem lehet tanítani, mosolyogja Szkárosi Endre.
Ma semmi sem első
a nulladik napon este már az ismerkedős borozáson túl, az első tanulási napon még innen, kiderül: figyelemzavaros vagyok és alacsony önértékelésű, és ez a kettő valamiért együtt jár, valamint: Márton Lászlót a világvégéig lehetne hallgatni, és az sem lenne elég
úgy fogadnak bennünket a Magasiskolában, mint a családtagokat szokás – kávé, ölelés, öröm; és persze mindenféle variációk a napirendre vonatkozóan; de igazából Mészöly az úr itt, az irodalom a ki- és belélegzett levegő
Márton László és Győrffy Ákos egymást váltó témáit mintha zsigereimből ismerném, mégis iszom a szavakat, és kopik a tollhegy, úgy körmölök nyolc oldalt a másfél óra alatti szemináriumon, mintha meg tudnám őrizni az atmoszférát a kockás füzetben, és az ebéd végül is nem is olyan fontos, bár hangosan korog a gyomrom
az irodalom nem szakad meg a szemináriumok végével, mert leveskanalazáskor, a hivatalos megnyitóra caplatáskor, a szünetben a jó szekszárdi bort titokban hörpintve idetolakszik Mészöly közénk
a Szolláth Dávid háromnegyed órája is tízpercnek tűnik, és szeretném mondani, amikor szabadkozik, hogy még a feléig sem jutottunk el annak, ahová minket vinni akart, hogy még szeretném tovább hallgatni a Camus- és Mészöly-szövegek kapcsolatát tárgyaló hangját; Márjánovics Diána pontos kutatási navigálását a Pontos történetek, útközben szövegváltozatai között, a PAD irodalmi lap rendhagyó bemutatását Rubányi Anita hangján, a Baranyai László Mészöly és a szerelem című gondolatmenetét, Komjáthi Tamás borműves és zenész kiváló kalauzolását a bor világába: ami még csak kísérlet, s bár vörös, ő azt mondja, mégsem az… és nem akarom abbahagyni a többperces, csapódó beszélgetéseket Szkárosi Endrével, Dicső Zsolttal, magasiskolásokkal, mindenkivel,
hiszen ez még csak az első nap, és máris írnom kell, és még négy napunk van itt.
