– A falhoz nem szabad hozzáérni, mert lejön a rajz, szénnel készült! – figyelmeztet a Vajda Múzeum középső termébe belépve Nagy Barbara képzőművész, aki nyolc napon át rajzolta művét, továbbgondolva Vajda Lajos 1940-ben készített, Örvénylő tér című szénrajzát. Baksai József és Nagy Barbara Ösvények a kertben című kiállításán jártunk a szentendrei Art Capital képzőművészeti fesztiválon.
Nagy Barbara 14 évesen kezdett el járni a Vajda Múzeumba, és tette ezt olyan gyakran, hogy a teremőrök már messziről mosolyogva fogadták. Akkoriban a legutolsó teremben állították ki Vajda Örvénylő terét, a fiatal lányt pedig annyira magába szippantotta a kép ereje, és úgy általában Vajda munkái, hogy eldöntötte, képzőművészettel akar foglalkozni.
„Épp ezért volt nehéz továbbgondolni a képet, és folytatni az örvényeket. Akkor sikerült, amikor elengedtem, hogy mennyire tökéletes ez a Vajda kép, és folytatni szinte képtelenség lenne. Utána bele tudtam rajzolni a saját örvényeimet is”
– mondja Nagy Barbara. Az elején tényleg kicsit görcsösen kezdett bele a munkába, és nemcsak azért, mert tériszonnyal küzdve, napokig kellett egy magas létrán állva rajzolnia.
Fotó: Deim Balázs
„Előfordult, hogy elkeseredtem rajzolás közben, olyankor viszont leültem a kép elé, és csak néztem, hosszú percekig. Erőt merítettem belőle, segített átlendülni a nehézségeken.”
– Ez egy kicsi mandulafa, ami kiszáradt a művésztelepen, a műtermem előtti kertben. Így akartam feléleszteni – mutat a középen álló, széndarabokkal bevont fára, amikor továbbsétálunk az utolsó, sötét helyiségbe.
„Úgy éreztem, ha bevonom szénrudakkal, olyan, mintha becsomagolnám művészettel, megmentve a fát a végső pusztulástól, új életet adva számára.”
Az első teremben öt, fekete festmény (Zárt kert I-V) is látható a művésztől:
„A kert és a föld számomra azonos a művészettel, könnyen párhuzamba állítható, hiszen ugyanaz a keretes bezártság figyelhető meg mindkettőnél. Amíg a kert a természetből egy kikerített terület, addig a művészet is a maga kereteivel, és a szó szoros értelmében vett képkerettel, egy elzárt és bezárt terület, amely az ég felé nyitott létezést mutatja”
– mondja Nagy Barbara.
„PARADICSOM TÖREDÉK”
Kifejezetten erre a kiállításra készült Baksai József a Paradicsom töredék című akvarell sorozata, amely először a Vajda Lajos Múzeumban látható. Mindegyik kisméretű kép bibliai vagy mitológiai utalást tartalmaz, ahogy Baksai munkái általában. A művész, akinek napi rutinjához hozzátartozik az olvasás, gyakran inspirálódik versekből, a Bibliából vagy más, klasszikus mitológiai történetekből, így egy-egy idézet is előbukkan akvarelljein. Csakúgy, mint a vissza-visszatérő, szimbolikus motívumai, az edény, a halak vagy a víz.
A finom rajzolatú képek mellett a Baksaira jellemző, nagyméretű, vastag festékréteggel borított olajképek is láthatóak.
Noha a művész az 1990-es évek óta többször is megfestette az Édenkert fáit, növényeit öntöző négy paradicsomi folyót, a Pisont, a négy képet soha nem tudták egyszerre kiállítani, mert mielőtt ez megtörténhetett volna, már megvették a festményeket. A kiállításon látható, egy korsóból kiömlő vizet ábrázoló Pison II című festménye az egyetlen, Magyarországon lévő mű, amely egyébként a Ferenczy Múzeum tulajdonában áll. A másik öt változatot külföldi gyűjteményekben őrzik.
