Tillmann J. A.: Az eseményhorizonton túl – Typotex Kiadó, 2018 – 212 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-2791-67-8
Tillmann J. A. könyvét érdemes elolvasni. Nem miatta, hanem magunk miatt.
Nekem régóta úgy tűnik, példákkal is tudom igazolni, hogy a Typotex Kiadónál sportot űznek a filozófia – és a filozófusok – rehabilitálásából. Nem mintha ők rászorulnának; sokkal inkább arról van szó, hogy az Olvasók, a „hétköznapi emberek” szorulnak rá arra, hogy elhiggyék újra – hogy valaki elhitesse velük – a filozófia nem valami istentől és embertől elrugaszkodott értelmetlen és érthetetlen szócséplés, hanem olyasmi, amivel megéri foglalkozni…
…mert a hétköznapok valóságára reflektál,
azt teszi megfogalmazhatóvá, megérthetővé, megvitathatóvá. (Miközben persze nem feledjük, hogy a filozófia ennél több. Is.)
Tillmann J. A. és könyve azért szerencsés választás a kiadó részéről, mert nem csak arra képes, hogy a „köz számára” érthetően fogalmazzon, de ráadásul pontos, és itt-ott – ha szükségét érzi – személyességét sem próbálja tagadni-titkolni. Olyan kérdésekbe mászik bele, melyek jelen vannak az életünkben, s nem azt mondja, hogy nekünk mit kell gondolnunk, inkább csak megmutatja, hogy hogyan.
Hogyan érdemes hozzányúlni egy-egy kérdéshez, mely itt riszálja magát a szemünk előtt, s (látszólag) nem feltétlenül követeli meg azt, hogy ne zsigerből reagáljunk. A tér…
„A tér kétségkívül nem merő geometria és mérték, hanem kultúra és történelem, elgondolás és alakítás is. Minden kornak és kultúrának sajátos térfelfogása van. Változandósága, történetisége miatt egyik sem végérvényes, hanem alakítható: a tér zsugorítható, és a tér tágítható is. Még akkor is, ha történetesen éppen szűkülni látszik, amikor különféle összetételű ködfüggönyök ereszkednek le, korlátozzák a kilátást. A közeli elkezd mindent betölteni, a távoli elhomályosul. Ilyenkor érdemes tekintetbe venni azt, amire Seneca emlékeztet. Gyakorolni a túllépést a lehatároltságokon, a látási és gondolkodási konvenciókon.”
– olvashatjuk a könyv bevezetőjében, s ezzel tulajdonképpen a szerző ki is jelölte a mű tárgyát, a minket körülvevő közelebbi és távolabbi világ(ok) jelenségeinek sokszempontú, vizsgálatát.
- Orosz üdítőt hozott forgalomba a Typotex!
- Egy ember, aki nem a világ felől szemlélte a művészetet, hanem a művészet felől a világot
- A kételkedés sokszor messzebbre vezet, mint a hit
Ilyen felvetés mentén elindulva, a szűkülő – és néha szűkölő – magyar valóságot vizsgálva nem kerülheti el a fennálló rendszer vizsgálatát, s példákkal-ellenpéldákkal, széles kitekintéssel a lehetséges kiutak, megoldások és megoldhatatlanságok vizsgálatát sem. Amikor a szerző Hannes Böhringer és Marshall McLuchan citálása után Orbán Viktort, Borbély Szilárdot, Komoróczy Gézát idézi, vagy a gój motorosokról ejt szót, akkor nem különálló, egymással nem-összefüggő dolgokról beszél, hanem „összeereszti azt, ami a valóságban – finnyásság ide vagy oda – összetartozik, vagy legalábbis összeér. Tillmann J. A. gondolatfutamai jól mutatják, hogy nincs „könnyű út” annak, aki a szűkölő világot az aktuálpolitika jelenségeinek kihagyásával próbálja értelmezni – az úgy tesz, mint aki a vasvillával hasba szúrt asszony sminkjén próbál igazítani. (Lehet, hogy elkenődött a szemfesték, de fontos ez?)
Tillmann J. A., mint az a kötet szerkezetéből kiderül, meglehetősen pontos képpel rendelkezik arról, ami a szűkebb és tágabb világban zajlik. A magyar valóság fel- és megvillantása után nem véletlenül szentel teret az iszlám kihívásának, az Oroszország-problémának, az amerikai útnak, a kínai expanziónak, vagy éppen Japánnak. Itt-ott sarkos, másutt éles, de – saját szempontrendszerén belül – mindig pontos. Gondolkodásra hajlamosítja az Olvasót… sőt, jó esetben néha vitára is. És ez jó! Nagyon jó, ha nem csak tengünk-lengünk ebben a – fenti futamok hiányában – esetenként kínosan érthetetlennek tűnő világban, a ránk záruló – magunkra húzott – térben.
***
(Lesznek mások, akik más, magasabb szempontok alapján, alaposabban, fogalmilag pontosabban,
távolabbról tekintve szólnak majd erről a könyvről
– egy darabig még aktuális lesz – de engem most
elsősorban az érdekelt, hogy miért kellene közkeletűvé lennie ennek a könyvnek…
Óriásplakát? Videoklip? Matrica a romkocsmákban, a piszoár fölött?…)
