Ana Maria Sandu: Ölj meg! [Omoară-mă!]– Vince Kiadó, 2018 – fordította Koszta Gabriella – 144 oldal, keménytáblás félvászon kötés – ISBN 978-963-3030-79-0
Az Ölj meg! egy különleges, az érzékekre ható regény, mely – bár ebbe nem szívesen merülnék el – kifejezetten „női könyvnek” tűnik. Olyan emberi relációk mélyére vezeti az olvasót, melyek valószínűleg csak így, áttételesen érthetők egy férfi számára. Ráadásul a regényben felbukkanó férfiak, bár szerepük fontos, mégis – szükségszerűen! – csak jelzésértékű ábrázolásban részesülnek. Szemben a nőkkel, akikről többet megtudunk, mint saját hozzátartozóinkról. Az persze egy másik kérdés, hogy ennek a tudásnak mekkora az igazságtartalma.
„Egy lakásban éltünk. Nem panaszkodhattam, hogy nincs meg mindenem. Sokáig nem is gondoltam arra, hogy tulajdonképpen valami súlyos dolog történik velem. Vagy hogy Manea asszony történetei elevenen elpusztítanak. És végül semmi se marad abból a lányból, aki egy szép napon boldogan belépett az ajtaján, aztán összebarátkozott egy klassz nővel.”
A klassz nő, Manea asszony elmúlt hatvan éves, de még mindig csillogó és vonzó jelenség, aki befogadta Ramonát, a fiatal s kicsit talán elveszett lányt. A nemes és önzetlennek tűnő gesztus lassan fordult át rémálommá, ahogy Ramona hallgatni kezdi Manea asszony történeteit, amik nem egyszerű történetek, hanem (talán) az idősödő asszony emlékei. Ráadásul a mesélés sem mesélés, hanem a – talán nem is valódi, de legalábbis a lánynak néha gyanús – szerelmek újraélése és megosztása.
- Adam Biro: Éveken keresztül nem mertem franciául írni
- A sír körül románok, szászok és magyarok álltak – meséli Claudiu M. Florian
Ana Maria Sandu nem csak a Ramonát vonja be a történetbe, de az olvasót is, aki elkíséri a két nőt (és Manea asszony szeretőit) a saint-tropez-i nyaralásra, Párizsba majd Barcelonába. Az emlékekben lezajló utazás a bukaresti lakás falai között valósággá – sőt, a valóságnál erősebb és lebilincselőbb élménnyé – lesznek, s a fiatal lány viszonyt kezd az emlékekben (emlékekből?) felbukkanó férfiakkal, és féltékenységi harcot vív a történetek „gazdájával”.
Az itt-ott perverz erotikával, megcsalással és felfokozott érzelmekkel dugig töltött szöveg – kisebb döccenőivel együtt is – magával ragadja az olvasót… még akkor is, ha a regény elején kiderül, hogy a vége: gyilkosság.
Ana Maria Sandu nem árul zsákbamacskát
a végkifejlettel kapcsolatban, s ettől talán még izgalmasabb az olvasóval űzött játék, hiszen tétje van: az Manea asszony haláláig vezető utat a gyilkosság előzetes ismeretének fényében kell elmesélni. Úgy, hogy maga a lakáson belül megtett (érzelmi) utazás lebilincselő legyen.
És az is! Tényleg bámulatos, ahogy kibontakozik a két nő közötti kapcsolat, melyben „minden játszik”. A gondoskodás, a szeretet, a rivalizálás, a gyűlölet, az egymáshoz kötődés olyan erős, hogy elfedi a valóságot. Ramona, mint Manea asszony foglya, három évig nem mozdul ki a lakásból. S nem azért történik ez, mert fizikailag nem tud megszabadulni, hanem – ha a képzeletből előlépő szerelőket nem számoljuk – a kettejük között kialakult kapcsolat az, ami lenyűgözi, s megfosztja személyiségétől és szabad akaratától.
Egy regény tartalmáról nem szokás ennyit elárulni, de az Ölj meg! esetében ez bocsánatos bűn. Egyrészt feloldoz a titoktartás alól maga a szerző, Ana Maria Sandu, aki a regény elején elárulja, hogy ki a gyilkos és ki az áldozat, másrészt akár az egész történetet is végigmesélhetném, annak, aki nem olvasta még a könyvet, fogalma sem lenne arról, hogy miről is szól a regény valójában. Talán magáról az irodalomról?
Ana Maria Sandu regénye egy rafinált könyv, mely képes arra, hogy a szépirodalom eszközeivel keltsen feszültséget, s az olvasót úgy láncolja a fikcióhoz (regényről van szó!), hogy közben az is lehet, hogy a regénybeli Manea asszony minden szerelmi története csak kitaláció…
